Kémkedés vagy hazaárulás Abszurdisztánban?

Megdöbbent a kémbotrány főszereplőire kiszabott, szerinte megmagyarázhatatlanul enyhe ítéleten Gálszécsy András, az Antall-kormány egykori titokminisztere, aki Swendt Pálnak, a Magyar Nemzet munkatársának adott interjúban fejtette ki véleményét a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa által pénteken kihirdetett elsőfokú döntésről. A jogvégzett szakember szerint a történtekre jobban illik a hazaárulás fogalma, ami azonban már nem szerepel a törvényben.

Az újságíró kérdésére az egykori titokminiszter kifejtette, hogy sem az akkori partnereknél, sem egyéb szervek vonatkozásában nem hallott soha olyanról, hogy egy titkosszolgálat egy idegen állam úgynevezett szakembereit beengedje a saját hivatalába azért, hogy az apparátusa megbízhatóságát ellenőrizze.

“Ez szerintem Abszurdisztánon kívül sehol sem fordulhat elő. Nagyon kíváncsi lennék az ítélet indoklására. Ha ezek a fennálltak, márpedig az ítélet szerint ez így lehet, akkor nem értem a verdiktet. Két év tíz hónapot adni egy akkor hivatalban lévő miniszternek, valamint kémfőnöknek, akik a saját hazájuk ellen kémkedtek, illetve ahelyett, hogy elhárították volna a kémkedési kísérletet, hírszerzőket engedtek be az elhárításhoz, az legalább olyan abszurd, mint maga az egész ügy. 2003–2004 tájáról emlékszem az egyetlen kémkedési ügyre, amelynek terheltje egy honvéd tiszthelyettes volt, akit az egyik szomszédos ország hírszerzése fizetett le. Ez a személy a saját alakulatáról szolgáltatott információkat, amiért ötéves szabadságvesztéssel büntették, most pedig a miniszter is megúszta két év tíz hónappal. Vagy igaz, hogy kémkedtek, és akkor a büntetési tétel felső határát kellett volna kiszabni velük szemben, vagy nem igaz, és akkor fel kell őket menteni, de ezért a bűncselekményért nem illik ilyen csekély büntetést kiszabni” fejtette ki véleményét Gálszécsy András a Magyar Nemzetnek adott interjúban.

A volt titokminiszter elképzelhetetlennek tartja, hogy  ha egy idegen hatalom hírszerzőit beengedik az elhárítás épületébe, akkor azok ne használnák ki az összes adódó lehetőséget. Kérdés, hogy miként ellenőrizték azt a technikát, amit behoztak, és az eszközök valóban csak arra voltak-e alkalmasak, hogy a miniszter és a főigazgató által megbízhatatlannak tartott elhárítótisztek szavahihetőségét megállapítsák – emelte ki Gálszécsy, hozzátéve: “A veszélyt nem csak ebben látom. A poligráfos ellenőrzéshez ugyanis a végrehajtók teljes személyiségképet kaptak azokról, akiket átvilágíthattak, és ezeket az adatokat magukkal is vihették. Nem tudható, hogy hány olyan fiatal elhárítótisztről rendelkeznek az említett információkkal, akik évek múlva ennek a szervezetnek a vezetői lehetnek.”

Az egykori titokminiszterrel készült interjút a Magyar Nemzet mai számában olvashatják.

Fotó: mno.hu