Kerényi a “buzilobbiról”: a Római Birodalmat is a dekadencia tette tönkre

Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott interjút adott a Népszabadságnak. A sokat támadott rendező Szomory Dezsőről, Verebes Istvánról, Conchita Wurstról, a társadalomellenes művészetről, a színház és a hatalom örök konfliktusáról, a Szabadság téri emlékmű üzenetéről, a magyar–zsidó együttélésről és a Nemzeti Könyvtár-sorozatról is beszélt. Válaszaiból szemezgettünk.

Júlia – férfibakancsban

„Az azonos neműek szerelme az emberiség kis részére jellemző entitás. Semmi kifogásom ez ellen, viszont az agresszív terjeszkedés ellen van. Én úgy nőttem fel, hogy az azonos neműek szerelme nem közéleti, hanem magánéleti kérdés, azt láttam ifjúságom idején, hogy az ilyen emberek szemérmesek, és inkább visszahúzódók. Volt köztük természetesen kimutatkozni vágyó személyiség is, mert ez jellemző erre a magatartásra, hogy szeretné magát megmutatni, hogy látva lássák, ez amolyan feltűnési vágy ezekben az emberekben, de ez akkoriban a töredékét jelentette ennek a társaságnak. A problémám az a túlságos agresszivitás, amellyel ma ezeket az eszméket terjesztik. Féltem a gyermekeimet, az unokáimat, a magyarságot és Európát. Láttam két éve egy előadást Olaszországban, amelyben Júlia szerepét is egy fiú játszotta, Rómeó fiúval ketten együtt, bakancsban mentek a nászi ágyba. Mercutio viszont egy kövér leány volt, az egész előadást ez a szemlélet hatotta át. Másnap megnéztem, van-e ebben az előadásban közpénz. Volt. Nekem az a tételem, hogy azonos neműek szerelmét propagáló alkotásokat nem kell közpénzből támogatni, nem közösségi érdek e jelenség reklámozása, mert a társadalmat elgyengíti. A közösségi érdek mindenekfelett áll az én gondolkozásomban. A Római Birodalom megszűnésének egyik oka az volt, hogy dekadens lett és elvesztette a biológiai erejét. A fürdőkben dőzsöltek a római arisztokraták és polgárok, nyilván az akkori Conchita Wurstot hallgatták. Most szintén van világméretekben egy ilyen fellángolás, ez ellen fel kell lépni az egészség, a társadalom, az emberi faj megmaradása érdekében”.

Biológiai reprodukcióra van szükség

„A művész és a hatalom konfliktusa folyamatos egyeztetés, örök és gyönyörűséges társasjáték. Moliere élete jó példa erre. A művészek tanulékonyak, ügyesek, jártasak a mimikriben, a metaforikus beszédben, de bizonyos dolgokat tudomásul vesznek több ezer év óta. A művészet a népek tanítója, nem mindegy, hogy gyermekeink mire szocializálódnak, a devianciára vagy az újra teremtés kötelezettségére. A művészet morális megújító szerepe, a fennálló viszonyok kritikája nemes dolog, de biológiai reprodukcióra szükség van, kell, aki kitermelje a nyugdíjakat és így tovább. Ezt nem lehet veszélyeztetni”.

1919 törést jelentett a magyar, zsidó együttműködésben

„A zsidóság és a magyarság együttműködése 1919-ben súlyos sebet kapott, a szerző emiatt a törés miatt nem is tudta folytatni a művét. A kommunizmusban jelentős volt a zsidó részvétel és a felelősség. Szembe kell nézni azzal, hogy Marxtól, a szellemi alapok lefektetésétől egészen a szörnyállamok létrejöttéig sok zsidó vezető volt tevékeny, és ez bizony antiszemita érzelmeket gerjesztett Európában. A Tanácsköztársaság 133 napja derékba törte azt az eleven együttmunkálkodást, amely korábban magyarok és zsidók kapcsolatát jellemezte. Ne felejtsük el, hogy kezdetben vala Szamuely, aztán jött Prónay. Prónay gyalázatos fehérterrorja válasz volt a gyalázatos vörösterrorra. A kommunizmus százmillió halottjáról van szó, e ténnyel szembe kell nézni, ezt nem én mondom, hanem prominens szerzők is. És persze nem arról beszélek, hogy a zsidó nép bűnös. Azokat az egyeseket, akik a Tanácsköztársaságot csinálták, a korabeli hitközség, mint rossz zsidókat, kivetette magából. Szamuely holttestét a bécsújhelyi izraelita hitközség kidobatta temetőjéből, hogy a test ne szennyezze az igaz holtak emlékét”.

A teljes cikk itt olvasható. Fotó: Népszabadság