Nyár elején adott hírt a sajtó arról, hogy a a világ egyik legnagyobb humán-labordiagnosztikai cége, a japán Horiba saját termékként dobja majd a piacra a magyar Diagon Kft. vérelvadást mérő berendezéseit, ami eleddig példa nélküli magyar üzleti siker. A cég tulajdonos vezetője, Dr. Kern József elárulta, a Horibának szánt termékeket mind itthon gyártják majd, holott a Diagonnak a világ számos pontján van termelő kapacitása. Az egészségügyi vállalkozó a magyar laborszakmáról és az egészségügyről is elmondja sommás véleményét, eláruljuk, nem lesz hízelgő, miként az sem, milyen hazai ellenszélben tudta elérni világsikerét. Interjú.
Üzletemberként és cégvezetőként is példátlan magyar siker kötődik a nevéhez, miután megállapodást kötött a világ egyik legnagyobb humán-labordiagnosztikai cégével, a kiotói Horibával, amely nevére veszi a magyar Diagon Kft. véralvadást mérő berendezéseit. Ritka, hogy magyar cég ilyen óriási sikert érjen el. Mi a titok?
A munka és a minőség, ha csak néhány szóban kell megfogalmazni, de a szerződés hosszú folyamat és tárgyalás eredménye. A Diagon Kft. több mint húsz éve foglalkozik véralvadás diagnosztikával, először a STAGO nevű francia céggel dolgoztunk közösen, de tizenkét éve már a saját utunkat járjuk, saját rendszerben, saját fejlesztésben gondolkozunk. Ma már a világ ötödik legnagyobb labordiagnosztikai véralvadás teszteket, műszereket gyártó cége a Diagon, és az egyetlen olyan, amely a legkisebbtől a legnagyobb laborautomatákra véralvadást mérő automatákra is komplett rendszert tud ajánlani, mind műszerben, mind reagensben a high-techet képviselve.
A Hirobával kötött megállapodás nagyságrendi ugrást jelent, miután a nemzetközi cégóriás a világ minden pontján jelen van, 30 ezer laborba szállítja termékeit. A Diagontól vett termékeket továbbra is Magyarországon gyártják majd?
A Horiba külön dimenzió, külön nagyságrend, és valóban a világ 30 ezer laborjában van jelen. A japán cég a nevére veszi a Diagon termékeit, a teljes palettát átveszik tőlünk az ágy melletti diagnosztikától az óriás full automatáig, amely 300 teszt/óra kapacitású automata, de ezeket továbbra is mi, és Magyarországon fogjuk gyártani. A Horibával megállapodtunk, hogy közös erőfeszítéseket teszünk majd a rendszer továbbfejlesztése érdekében. Egyébként a japánok kerestek meg minket, ők kezdeményezték a tárgyalást, amely valóban óriási siker, más dimenzióba kerül a Diagon.
Fotó: Horváth Péter Gyula/Pestisrácok.hu
A hazai laborpiaci cégek hogyan állnak nemzetközi viszonylatban és miért nem hallani több ilyen magyar sikerről?
A nemzetközi versenyben csak akkor állhatod meg a helyedet, ha a kutatástól, a gyártáson át, az informatikai háttértől az értékesítésig, a szervizbázison keresztül az oktatási szolgáltatás biztosításáig teljes rendszert teszel le az asztalra. Magyarországon kevés a valódi gyártó, ez nem egy egyszerű iparág. Mi is 26 év alatt jutottunk el idáig. Magyarként nehéz a világban bizonyítani. Egy amerikai, egy japán, egy német, vagy éppen egy osztrák cég utcahosszal indul a tárgyalásokon egy magyar előtt, csak azért, mert a termékére rá van írva, hogy mondjuk Made in Germany. Ők 30-40 százalékos árelőnnyel indulnak a minőség, a név és a brand miatt.
Pedig a kiváló magyar szakemberekért kapkodnak a külföldi cégek, szürkeállományunk legendás.
Az üzletet nem a Nobel-díjasok számában mérik. Lemaradtunk a világától, ez a szomorú valóság, a világ pedig keményen áraz. Mondom, egy osztrák cég ugyanazon a piacon 30 százalékkal drágábban adhatja el a termékeit, csak azért, mert az osztrákokat, németeket, amerikaiakat úgy árazza be a világ. Egy magyar cégnek nincs brandje.
Mi kell ahhoz, hogy ez megváltozzon, hogy közelebb lépjünk a világhoz?
A gazdasági környezetnek, a kultúrának és a tőkeerősségnek is változnia kellene, de mondok egy sokkal egyszerűbb dolgot, hogy miért is tartunk itt. Az Németországban, vagy Amerikában elképzelhetetlen, hogy a vezető egyetemek ne egy német, vagy egy amerikai vezető cégtől vásároljanak, vagy ne velük dolgozzanak együtt. Én a magyar egyetemeken, ebben a szakmában, ahol a világpiacon az ötödik legnagyobb játékos vagyok, nulla, azaz nulla forgalmat tudok bonyolítani, mert szóba sem állnak velem.
Viccel, ugye?
Bár viccelhetnék. Ezek a tények. A magyar egyetemek döntési pozícióban lévő irányítói azt hiszik, ők akkora emberek, hogy ezt megtehetik. Egy magyar egyetem a Siemenstől, a Beckman Coultertől, a Rochetól, vagy akármelyik külföldi gyártól veszi a termékét, mert az külföldi és háromszor annyiba kerül, mint egy magyar gyártó terméke. Az ön és az én adófizetői pénzemen költenek háromszor annyit ugyanazért a termékért és ugyanazért a minőségért, mert azt gondolják, hogy ezt megengedhetik maguknak. Úgy dobják ki az ablakon a pénzt, hogy közben több százmillió forint veszteséget termelnek ezek az egyetemi laborok nulla hozzáadott érték mellett, ami az én olvasatomban szégyen és gyalázat.
A magyar labordiagnosztika vezérkara ezt ölbe tett kézzel nézi?
Ez a magyar labordiagnosztika vezérkara. A magyar egyetemektől, a magyar szakmától én nulla támogatást kapok és kaptam. Akikből élek és akik támogatnak, azok a „mezei laborosok”, a rutinlabor, a hétköznapi labor, a rendelőintézetek, akik a kezdetektől kezdve odaálltak mellém, kipróbálták a termékeimet, elláttak tanácsokkal, ötleteket adtak. A labordiagnosztikában nüansznyi dolgok döntenek, a különbségek a nüanszokban és a brandben vannak. Ha az adott országban nem használják a termékeimet, kikerülök a piacról, nincs felhasználóm, nem tudom a betegségeket modellezni, tesztelni, a világ pedig ellép mellettem. A magyar egyetemeken nem tudok tesztelni, mert nem állnak szóba velem. Idehaza ilyen tévedésben vannak a magyar oktatók, egyetemek, miközben a világ vezető egyetemein tárt karokkal várnak és jelen is vagyunk. Magyarországon a laborvezetés el van tévedve, és nem is akarnak tudomást venni a problémákról, inkább az ablakon lapátolják ki a pénzt.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
A változáshoz a laborvezetőket kellene csak lecserélni, vagy a struktúra is reformra szorul?
A struktúra termeli ki a vezetőket. Hazánkban a laborszakma átlagéletkora 60 év fölött van. A fiatalok nem mennek laborba, pedig az orvostan legdinamikusabban fejlődő ágáról beszélünk. Ekkora dinamizmussal semmi nem fejlődött az elmúlt 20 évben, mint a diagnosztika. A diagnosztika adja meg a döntést a betegségeknél, hogy merre kell menni. Ezen áll, vagy bukik a dolog, hogy valakit meg lehet-e gyógyítani, vagy sem. Felteszem a kérdést. Milyen az a magyar laborvezetés, amely 20 év alatt nem tud senkit odavonzani, miközben a szakma leépül? A vezetésben óriási hiba van, ráadásul egy beltenyészet is. Ugyanazokat a vezetőket választjuk újra és újra. A szakma állítólagos hazai csúcsa a saját érdekeit nézi, és úgy próbálja a rendszert betenni, hogy neki jó legyen. Hogy a rendszer összedől, hát az nem érdekli. Ma ez van. Ki kell mondani, csak senki nem meri felvállalni. Mindenki bedugja a homokba a fejét, pedig ez az egész működésképtelen. Most néztem a statisztikát, hogy a magyar laborosok több mint harmada 70 év fölött van. Harminc év alatti szakorvos nincs a laborszakmában. Több évvel ezelőtt felajánlottam, hogy nettó havi 100 ezer forinttal támogatok egy rezidenst, hogy a szakma fejlődjön, de három év alatt nulla forintot sikerült elköltenem, mert senki nem jött.
Ez az orvosképzés hibája is?
Nem, dehogy. Ez a laborszakma, a vezetés hibája, hogy nem tud olyan életpályát, alternatívát, szakmai vonzerőt felmutatni, hogy valaki ezt válassza.
A hazai laborpiac és az egyetemi laborszerződések visszásságairól éppen a PestiSrácok.hu rántotta le a leplet, amikor kilenc részes oknyomozó cikksorozatban írta meg, hogy hogyan tarolja le a magyar egészségügyet a Roche Magyarország Kft., és hogy miként kerül be a klinikák laborjaiba a termékeivel háromszoros-négyszeres áron. Mi a véleménye a Roche üzletpolitikájáról?
Minden cég meghatározza a saját üzletpolitikáját.
Akkor rendben van, hogy a Roche ugyanazt a reagenst, terméket háromszoros, négyszeres áron értékesíti, mint a versenytársai, úgy, hogy a minőségben nincs különbség?
Még egyszer, minden cég meghatározza a saját üzletpolitikáját. Ezek szerint ők valamit jól csinálnak.
Ez is vezetési hiba?
A Roche jól csinálja. Ki kéri számon az egyetemeket, hogy mire költötték az ön meg az én adófizetői pénzemet? Számon kéri valaki? El kell menni, meg kell kérdezni a kancellárt, hogy szerinte rendben van-e ez így. Nem én vagyok a kompetens, hogy válaszoljak önnek. Büszke vagyok, hogy a világ vezető egyetemein ott vagyok, meg vannak velem elégedve, együtt tudunk működni. Kínában például nagydíjat kaptunk a labordiagnosztikai termékeinkre. Sok helyen elismerik az embert, Magyarország nem az a hely, ahol elismernek minket.
Mi a Diagon filozófiája, mottója?
A mottónk talán a nevünkből, az átlóból is kiolvasható, hogy a legrövidebb út legyünk a gyártótól a vevőig, felhasználóig. A lehető legjobb szolgáltatást kívánjuk nyújtani, hogy az emberek gyógyulási esélyeit javítsuk.
Közvetlenül és közvetve hány főt foglalkoztat a Diagon Kft.?
Magyarországon a központi telepünkön több mint kétszázan dolgoznak, ebből csak alapkutatással harmincöten foglalkoznak. Utóbbi létszám nagyobb, mint az egyetemeken alapkutatással foglalkozóké. 150 országba exportálunk, gyártunk Brazíliában, Indonéziában, Kínában, Indiában, Ausztriában pedig most nyílt meg az új gyárunk. A Diagon termékek értékesítésével a világban több ezer ember foglalkozik.
Mekkora a Diagon piaci értéke?
A Diagon ma Magyarországon a száz legértékesebb magántulajdonú cég között van. Úgy értünk el ide, hogy 64 ezer forintos bevétellel indultam és egy személyben képviseltem a Diagont. Innen nézve nem egy rossz eredmény a száz legértékesebb cég között lenni. Büszke vagyok arra is, hogy mindig Magyarországon fizettünk adót, tavaly pedig elértük az évi nettó 6,7 milliárd forintos árbevételt Magyarországon.
Az imént a magyar laborvezetésről és a magyar egyetemek laborpolitikájáról beszéltünk. Ilyen környezetben soha nem fordult meg a fejében, hogy külföldre költözteti a vállalkozást?
Mindig elmondták a külföldi partnerek, hogy nem értenek, mert egyszerűbb lenne Ausztriában, Németországban, vagy Skandináviában. Én mindig úgy gondolkodtam, hogy itthon kezdtem, itthon vagyok, ezért itthon is kell maradnom és meg kell küzdenem. Megpróbáltam bebizonyítani, hogy magyarként is meg lehet élni. Persze nehéz úgy egy adóhivatallal szemben, hogy azért büntet, mert szerinte a brandnév nem létezik, amikor a brandnév a Coca-Colánál csak kétharmadot ér. Magyarországon mindent megpróbálnak, hogy a magyar cégeket ellehetetlenítsék, rengeteg akadállyal kell megküzdeni, többel, mint külföldön, de ez ilyen ország. Ez a cég soha senkitől nem kapott egyetlen forint támogatást sem, de ez nem jelenti azt, hogy évekig nem vizsgálták, hogy hova tettük azt a rengeteg állami támogatást, amit soha meg sem kaptunk. Ez például vizsgálat tárgya volt. Hát itt élünk…
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
A magyar egészségügyről csak negatív cikkeket lehet olvasni. Leginkább azt, hogy azonnal összedől és meneküljön ki merre lát. Ezen cikkek köszönőviszonyban vannak a valósággal?
Nem mindig. A magyar egészségügynek vannak bajai, de ugyanakkor vannak szuper jó intézményeink és vannak persze olyanok is, amiket be kellene zárni. A kép árnyalt. Az, hogy milyen cikkek és milyen negatív hírek születnek a magyar egészségügyről, elsősorban a humán oldal hozzáállásán és képzettségén múlik. Az egészségügy ugyanis akkor kerül terítékre, ha valaki bekerül a rendszerbe. Én 150 ország egészségügyi térképét ismerem, széles az összehasonlítási alapom. Ha változna az egészségügyben dolgozók hozzáállása, nem olvasnánk szörnyű cikkeket. Az egy dolog, hogy vannak várólisták, amiket mesterségesen generálnak, mert ha nagyon akarnánk, akkor nagy részüket holnap meg lehetne szüntetni.
Akkor miért nem teszik?
Szervezés és akarat kérdése az egész, de a finanszírozás, a struktúra és az érdekrendszer jelenleg olyan, hogy nem lehet végrehajtani. Korábban sem voltak várólisták, aztán egyszer csak lettek. Vajon miért? Komolyan mondom, hogy két hét alatt fel lehetne számolni a várólistákat.
A négy budapesti szuperkórház építésével egyetért?
Attól függ. El kellene dönteni, hogy mit akarok csinálni. Hogy centralizált, vagy decentralizált rendszert szeretnék. Nem a négy szuperkórházzal van baj, hanem például az öngondoskodás teljes hiányával. Jó dolog, hogy államilag minden jár, csak azt sugalljuk az embereknek, hogy nincs szükség öngondoskodásra. Amerikában a biztosítók nem kötnek biztosítást a beteggel, ha bizonyos diagnosztikai vizsgálatot évente nem csinál meg. Ott működik a megelőzés és a prevenció, ami a legfontosabb. Miért? Mert ha időben kikapok egy leukémiát a szűrővizsgálaton, akkor 90-95 százalékban meg tudom gyógyítani a beteget. Ha a leukémiáról csak fél év múlva szerzek tudomást, akkor 90 százalék, hogy a beteg meghal. Magyarországon ész nélkül írjuk fel az antibiotikumot, milliárdokat dobunk ki, ahelyett hogy valaki nézne egy antibiotikum rezisztencia vizsgálatot ezer forintért, amelyből megtudnám, hogy melyik gyógyszer hatásos és melyik nem. Sajnos nem mindenkinek az érdeke, hogy azt szedjem be, ami hatékony. A diagnosztika alapvető, ott dől el minden. Tudja mikor változott utoljára Magyarországon a laborkassza?
Bevallom, hogy fogalmam sincs.
2003 óta. Az 14 év. Tizennégy éve forintra ugyanannyit fizetnek, pedig azóta a munkabérek és az eszközök is drágultak. A szakma ugyanannyit kap. A kérdés ebben az esetben is az, hogy milyen a magyar laborszakma vezetésének a lobbiereje, ha 14 év alatt nem tudta kihajtani az emelést. Pedig tényleg a legdinamikusabban fejlődő üzletágról beszélünk, ami a legtöbbet hozza a betegnek és az egészségügynek. A diagnosztikával lehet a legtöbbet spórolni. Így, hogy semmi sem változik, így nehéz versenyben lenni a világgal.
A rendszerváltás óta egyetlen ipari kém botrány történt Magyarországon, az éppen a Diagon Kft.-t érintette. Az ipari kém, Harmat Sándor több mint tizenegyezer – szabadalmakkal, ipari titkokkal, technológiákkal kapcsolatos – adatfájlját mentett le saját laptopjára. Ezek az ipari oltalom alatt álló és üzleti titkot is képező adatok lényegében a teljes dokumentációját jelentették egy Oroszországban felépítendő diagnosztikum-gyárnak, amelyről a Diagon ebben az időben előrehaladott tárgyalásokat folytatott. Harmat Sándort és társait elítélték, de az ipari kém nem esett ki a pixisből, most éppen az egészségügyi államtitkár nevével házal és az ő cégével akart erősíteni a Roche is. Mit érdemel az az ország, ahol egy ipari kém továbbra is pályán lehet?
Itt tartunk. Itt élünk. Harmat Sándor, aki sertéstenyésztést végzett tovább szélhámoskodik, doktornak hazudja magát, megy és a politika keblére öleli. Nem értem, de ezt a kérdést azoknak tegye fel, akik keblükre ölelik és menedzselik az ipari kémet. Kérdezze meg a kórház igazgatókat is, hogy miért alkalmaznak egy ipari kémet tanácsadónak, menedzsernek? Ez Magyarország.
A Diagon-ügyben a Magyar Nemzet számos lejáratócikket közölt a cégéről és önről, D. Horváth Gábor akkori főszerkesztő-helyettes keményen beleállt az ügybe a másik oldalon. Ön pénzt és energiát nem kímélve sajtóperek tucatját indította Simicska Lajos lapja ellen.
Több mint 21 sajtópert nyertem a Magyar Nemzettel és D. Horváth Gáborral szemben. D. Horváth, aki azóta a Magyar Nemzet főszerkesztője 25 pert bukott velem szemben jogerősen, két büntető törvénykönyves pert nyertem ellene, és ezek után kinevezték főszerkesztőnek. Ez a magyar sajtó.
Kiderült, hogy ki rendelte a lejáratókampányt?
Igen, az ipari kém. Harmat Sándor és a mögötte lévő gazdasági érdekcsoport rendelte. Nem vagyok újságíró, de ha egy újságban az én újságíróm a huszonvalahányadik pert is elveszti csak egy céggel szemben, akkor én úgy rúgnám ki az újságírót, hogy a lába nem érné a földet. Nálunk meg kinevezik főszerkesztőnek. Tisztázzuk, semmi bajom D. Horváth Gáborral, a perek óta meg sem szólalt rólam, én most a jelenségről beszélek. A Diagonnál sok külföldi dolgozik. A holland és az amerikai kolléga nem is értette a dolgot. Előbbi mondta, hogy náluk Hollandiában az első bukott pernél ejnyebejnyét kap az újságíró, a másodiknál kitiltják a helyi Dörmögő Dömötörből is. Amerikában pedig annyi pénzt bukott volna egy ilyen peren a Magyar Nemzet, hogy abból megvehettem volna a lapot és én lehetnék a tulajdonosa. Magyarországon csak a bizonyított kárt lehet követelni, nem léteznek jogi formulák. A Diagon-ügy előttig Magyarországon csak az állam kárára lehetett kémkedni, magáncég ellen nem. Nem létezett ez a jogállás. Ma már megváltoztatták a törvényt, mert perünkben a jogalkotó szembesült, hogy joghézag van, amit pótolni kell. Más kérdés, hogy az elkövetőt a politika a keblére öleli és ma is szélhámoskodhat. Ez van. Tényleg nem könnyű Magyarországon. Nem könnyű itt üzletembernek, vállalkozónak lenni és magyarként a nemzetközi piacon helytállni.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS