M. Zsolt az oroszlányi Wescast Autóipari Zrt.-nél dolgozott műszakvezetőként. A férfit kollégái életvidám, jólelkű, segítőkész embernek ismerték meg, akire mindig lehetett számítani.
Egyik kollégája azt állította, hogy az elhunyt férfi egy igazi mókamester volt, imádott mindenből viccet csinálni. Persze, ha a munkáról volt szó, nem tűrte a hanyagságot, mindig a maximumot követelte meg a beosztottaktól és magától is.
Mindannyiunkat letaglózott a halálhíre
– közölte. Az elhunyt férfi ismerőse szerint Zsolt pár nappal korábban nem ment dolgozni, mert hőemelkedése volt; nem akart másokat megfertőzni, amennyiben elkapta a vírust. Otthon maradt, telefonon tartotta a kapcsolatot a mentőkkel, megcsinálták nála a tesztet, másnap meghalt.
Kézdivásárhelyről, még a gyerekkorából ismerem Zsoltot, azóta is tartottuk a kapcsolatot. Aztán ő Magyarországra, Oroszlányba került, én pedig Németországba, de a távolság szerencsére nem szakított el minket egymástól. Soha semmi baja nem volt. Imádott sportolni, mozogni, túrázni. Az biztos, hogy más betegsége nem volt, csak ez a nyomorult koronavírus. Áprilisban ünnepelte a születésnapját, akkor beszéltem vele utoljára. Jókedvű és bizakodó volt, csak azt sajnálta, hogy pont a vírus miatt nem ünnepelhetett a barátaival tisztességesen. A családját borzalmasan sajnálom, a korábbi házasságából van egy 10 év körüli gyereke, szegénykém, mit élhet át
– mesélte egy másik ismerőse. M. Zsolt egy kolléganőjével élt együtt, a családja összetört. A Blikk úgy tudja, hogy a cég tulajdonosának, a Bohong csoportnak a kínai Csengtu városában van a központja; négy technikus akkor is kint tartózkodott, amikor Vuhanban kitört a járvány. Őket akkor a Külügyminisztérium Magyarországra hozta haza. A vállalat április 15. és május 11. között teljesen leállt, aztán újraindult a termelés. A férfi halálának ügyében elkezdődtek a tesztelések, karantént azonban csak az első pozitív mintánál rendelnek el.
Forrás és kiemelt kép: Blikk
Facebook
Twitter
YouTube
RSS