Hahn Pétert újságírót 1978-ban szervezte be a Belügyminisztérium III/I. Csoportfőnöksége – rögtön a hírszerzés titkos munkatársa lett, azaz a legmagasabb „kasztba” került. Nem véletlenül, már társadalmi kapcsolatként tökéletesen kielemezte az Egyesült Államokban a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) egyik szellemi központját, de Kubában és Moszkvában is kivívta az állambiztonság dícséretét. Többször kérte felettesei segítségét, beszervezési dossziéjából feltárul, hogyan támogatta, „futatta” a BM saját embereit. A rendszerváltás után egészen nyugdíjazásáig a Népszava lapszerkesztőjeként dolgozott. Dossziéja most kerül nyilvánosságra először.
MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
Hahn Péter neve – minden sértés nélkül – keveseknek mond valamit, bár az újságíró a rendszerváltás után hosszú évekig, egészen nyugdíjazásáig a Népszava lapszerkesztője volt (így együtt dolgozhatott Várkonyi “Técsy” Tibor ex-titkos munkatárssal), nevére egyetlen egy cikket sem dob ki az internet keresője (lapszerkesztőként ez persze nem annyira meglepő). A Magyar Ifjúság külpolitikai újságíróját 1978-ban szervezte be „hazafias alapon” a Belügyminisztérium III/I. Csoportfőnöksége (hírszerzés), 1985-ig titkos munkatársként foglalkoztatták, azután átkerült a kémelhárításhoz. Beszervezési és munkaossziéja (ÁBTL BT-2147, ÁBTL MT-1628) alapján 1985-ig, moszkvai kiküldetéséig követhetjük állambiztonsági pályafutását, ami így „torzón”, részleteiben feltárva is érdekes. Ő is egy volt azok közül, akik önként vállalták a beszervezést, hogy aztán az állambiztonság segítse pályafutásukat, egy volt azok közül, akik jó állásba kerültek a rendszerváltozás után is. Története mögé odaképzelhetünk másokat, olyan ismert újságírókat, tévéseket, akik szépen lépdeltek felfelé a rendszerváltás előtt és után, s akiknek dossziéja – „Orengo”-éval szemben – eltűnt vagy (egyelőre?) nem kutatható.
Hahn Péter adatlapja / Forrás: ÁBTL
A tökéletes jelölt: „dörzsölt fiatalember”
Hahn Péter a beszervezési dossziéjában (ÁBTL BT-2147) található első jelentés szerint 1972-ben egy újságíró-tanfolyamon ismerkedett össze Kósa György rendőrszázadossal, akitől segítséget kért. Hahnnak kezdő külpolitikai újságíróként külföldi sajtószemlékre volt szüksége, Kósa ezért bemutatta dr. Balázs József főhadnagynak, akit külügyes ismerősként tálalt a célszemélynek (állambiztonsági legenda). Ezután megbeszéltek egy hármas találkozót az Emke presszóban, amely igen jól sikerült: „Szeretne igen rövid belül bekerülni az ismert és tekintélyes ujságírók, kommentátorok közé. E célja elérésében bizonyos karrierista törekvés, illetve vonás is érződik a magatartásán […] Benyomásaink szerint vállalkozószellemü, gyors észjárásu, dörzsölt fiatalember” – írta Balázs főhadnagy Hahnról (Jelentés Budapest, 1972. december 19.)
Hahn ekkor a Magyar Ifjúságnál dolgozott, a hírszerzés egy ismeretlen kollégájától kért róla jellemzést. „Mint kollégát, jól tájékozott, értelmes, munkáját jól ellátni képes emberként ismertem meg. […] Elég keveset utazik, legalábbis nem többet, mint a lap más munkatársai, s ezt nehezményezi is”. (Jelentés, Budapest 1973. május 28.)
“Hazafias alapon” beszervezve / Forrás: ÁBTL
„Érzékeli, milyen adatok fontosak”
Balázs főhadnagy 1973 első felére közelebb került a Hahnhoz: „Az elmúlt két hónap folyamán 4 alkalommal folytattam beszélgetést Hahn Péter ujságíróval […] Személyes kapcsolatunk jól alakul. Sikerült elfogadtatnom azt a legendát, hogy munkahelyem külpolitikai kérdések elemzésével foglalkozó, a KÜM-höz (külügyminisztérium – a szerk.) tartozó szerv. „Bizalmasan” közöltem vele, hogy pontos helyét még legjobb barátaim sem tudják. Ezzel elértem, hogy bizonyos mértékében érzékeltetni tudtam a kapcsolat bizalmas jellegét […] Legutóbbi nyugatnémetországi utja előtt, általános formában eligazitottam az alábbiakra: – próbáljon ismereteket szerezni a meghívó lapról / ELAN/ – tájékozodjon, hogy az NSZK-ban hogyan készülnek a békés egymásmellett élés korszakára – felhívtam figyelmét az ujságíróknál elengedhetetlen személyi kontaktusok megteremtésének fontosságára. Fentiek alapján részletes beszámolót készített / lásd mellékelt jelentést/ […] Az anyag felépítése, gondos elkészítési módja, tartalma azt bizonyítja, hogy készítője érzékeli, milyen adatok fontosak” (Jelentés Budapest 1973. július 6.).
“Kapcsolatunk jól alakul” / Forrás: ÁBTL
„Támogatjuk előrehaladását”
Balázs 1974-es összefoglaló jelentéséből kiderült, hogy a jövő titkos megbízottját (majd titkos munkatársát) látták Hahnban. „Sikerült biztosítani, hogy külföldi hivatalos utazásait előre jelzi, kéréseinket lehetőségei és legjobb tudása szerint végrehajtja. Tapasztalatairól és információiról irásos jelentésekben számol be. Ilyen anyagot adott NSZK-beli utazásáról és legutóbbi közelkeleti útjáról is. Ösztönzésünkre nagy gondot fordít külföldi ujságírókapcsolatok kialakítására és ápolására. Jelenlegi poziciójából a korábbiakhoz képest sokkal több alkalma van a külföldi utazásokra, melyeket igyekszik is kiaknázni. 1974 folyamán végrehajtjuk bevonását és Titkos Megbizottként foglalkoztatjuk, helyzetének alakulásától függően elsősorban kiutazásait hasznosítjuk. Amennyiben hozzánk füzödő jó viszonya változatlan marad, lehetőségeinkhez képest támogatjuk előrehaladását a külpolitikai ujságírói pályán”. (Jelentés Budapest, 1974. április 11.)
Balázs 1974 szeptemberében írt jelentéséből látjuk, hogy „Orengo” előrébb lépett a lapjánál (erre vonatkozott a „jelenlegi poziciójából…” sor az előző jelentésben), és amerikai ösztöndíjban gondolkodik. „Tájékoztatott arról, hogy a lapjánál, mint külpolitikai rovatvezető, jól belejött a munkába és vezetői elégedettek vele […] Külföldi utazásainak kapcsán elmondta, hogy valószínűleg még ebben az évben egy déleurópai körutat tesz. / Portugália, Olaszország, Görögország, Ciprus/ […] Igen sokat vár attól az USA-ba szóló ösztöndíjtól, amelyet a jövő évben szeretne igénybe venni. Az ösztöndíj 6 hónapra szól és a Magyar Ifjúság őt jelölte ki.”
Segítsünk neki az ösztöndíj elnyerésében
Az amerikai lehetőséggel kapcsolatban a következőket jegyezte meg Balázs főhadnagy a jelentése végén: „ORENGO nem vetette fel, hogy segítsünk neki az ösztöndíj elnyerésében, ennek ellenére valószínűleg nem teljesen véletlenül mondta el”. Balázs ezért a következő javaslattal élt: „ORENGO USA-ba szóló ösztöndíjára vonatkozó anyagokat az Akadémia rezidentura segítségével beszerezzük. Javaslom, hogy operatív lehetőségeinkkel – ha szükséges – segítsük elő az ösztöndíj megszerzését. Ennek kapcsán konkrét feladatokkal tudjuk megbizni, amelyek elősegítik tanulmányozását és beszervezését”. (Jelentés Budapest, 1974. április 11.)
Ezután egy bizonyos Késmárki (a keresztnév hiányzik az aláírásból) 1974 november 15-én levelet írt „Lehel elvtársnak, AKADÉMIA FŐREZIDENTURA Vezetőjének!”: „ORENGO ösztöndíjasként történő kiutazásához operatív érdekeink fűzödnek. Ennek alapján kérem, hogy a főrezidentura lehetőségeinek felhasználásával segítse elő ORENGO ösztöndíj pályázatának kedvező alakulását”.
“Kiutazásához operatív érdekeink fűződnek”/ Forrás: ÁBTL
Végül az amerikaiak állták az ösztöndíjat
Bár az Akadémia rezidentura valamiért mégsem teljesítette a hírszerzés kérését, „Orengo” öt hónapos, 1976 januárjától érvényes ösztöndíjat kapott az amerikai külügyminisztériumtól, ami a „Michigan-i Állami Egyetem”-re szólt.
Amerikai ajánlat / Forrás: ÁBTL
Ezután Hahnt behívta az amerikai nagykövetség, a beszélgetésre pedig fel kellett készíteni: „Várható, hogy a budapesti amerikai nagykövetség illetékes beosztottja, / Dachi kulturattasé/ a pályázat beérkezése után személyes kontaktust alakít ki Orengoval – jelentette Balázs főhadnagy. – Ez a lehetőség alkalmat ad arra, hogy részletesebb ismereteket szerezzünk az ösztöndíjjal kapcsolatos amerikai elképzelésekről. Orengo-t megfelelően felkészítjük a beszélgetésre”. (Jelentés Budapest, 1975. augusztus 18.)
Stephen Dachi / Exploreuk.uky.edu
Természetesen az amerikaiak sem véletlenül ajánlottak fel ösztöndíjakat szocialista állampolgárok részére. A jelentésben említett amerikai kultúrattaséval, Stephen F. Dachival kapcsolatban muszáj megemlíteni, hogy a Magyarországon született diplomata (és fogorvos) a világ számos „zűrös” helyén felbukkant (például Panama, Kuba). Kalandos életének csupán egy mozzanata, hogy Brazíliában részt vett Joseph Mengele holttestének azonosításban. Ebben az interjúban pedig arról mesélt, hogyan próbálták előbb magyar unokatestvérét, majd őt is beszervezni Magyarországon.
Mengele koponyája? / Forensic-architecture.org
Próbáljon meg feloldódni
Az amerikai kultúrattasé a várakozásnak megfelelően tényleg behivatta Hahnt. „Orengo közölte, hogy 1975. november 17-én berendelte magához […] Orengonak azt tanácsoltam, hogy nem kell elutasító módon viselkedni, próbáljon meg feloldódni a beszélgetés alkalmával, mert így pontosan megtudhatjuk Dachi igazi célját. Orengo szerint Dachi a CIA embere, amelyben én is megerősítettem. Megállapodtunk, hogy a kettőjük között lefolytatott beszélgetésről 1975. november 18-án részletesen beszámol” – jelentette 1975 novemberében már Varga Csaba hadnagy. Az iratokból kiderül, hogy őt jelölték ki Hahn „kiképzésére”.
“Nem kell elutasitóan viselkedni” / Forrás: ÁBTL
Komoly hírszerző feladatokat kapott
Varga következő, december 9-ei jelentéséből látjuk, hogy „Orengo” beszervezését elhalasztották, talán, hogy az amerikai kiküldetésen bizonyíthassa rátermettségét. Amerikai útja előtt már komoly hírszerző feladatokkal bízták meg: objektum jellemzése, elemzése, kapcsolatok keresése, célszemélyek felkutatása. Ezután felgyorsultak az események: „1975 december 16-án a jóváhagyott javaslat alapján a SZÉLPÁL fn „K” lakásban kiképeztem Orengo fn jelöltet. Orengó a feladatokat tudomásul vette és kijelentette, hogy a lehetőségekhez képest legjobb tudása szerint azt végrehajtja […] tisztáztam Orengó-val, hogy a hírszerzés a BM-hez tartozik. Ez a tény Orengó-t egyáltalán nem lepte meg”. (Jelentés Budapest, 1975. december 22.).
„Igyekszik elvárasainknak megfelelni”
A következő találkozón még egyenesebben beszélhettek: „Orengo elismételte feladatait, és kifejtette, hogy igyekszik elvárasainknak megfelelni […] A találkozó végén átadtunk Orengo-nak 200 US. Dollárt, és ecseteltük, hogy ezt operativ költségeinek fedezésére, és a kezdeti időszakban esetleges anyagi nehézségeinek megoldására adjuk. Orengo az összeget örömmel elfogadta”. (Jelentés Budapest, 1975. december 30.)
Felesége kiutazását kérte / Forrás: ÁBTL
A nyíltabb találkozók után „Orengo” már egy kéréssel is előállt: „Orengó elmondta, hogy 1976. január 22-én este 8.00-kor utazik el. USA tartózkodási idejére 5800 dollárt kap (mi ehhez képest az állambiztonsági kétszáz dollár? – szerk.), ezt a vizum megadásakor közölték vele. Orengó kifejezte örömét, hogy utlevelének ügyében intézkedtünk. További perspektivájáról beszélgetve elmondta, hogy szívesen dolgozna a Magyar Rádió külpolitikai rovatánál. Véleményem szerint, ennek a kérdésnek részünkről után kellene nézni, hogy milyen lehetőségekkel rendelkezünk, – amennyiben lehetőségünk van – támogatni kellene Orengót ilyenirányu elképzelését” – jelentette Varga hadnagy (Jelentés Budapest, 1976. január 23.)
Hahn elutazott Amerikába, munkadossziéjának (ÁBTL MT-1628) kétségtelenül ez a „vizsgamunka” a legérdekesebb darabja. Ha állambiztonsági szemszögből nézzük (mint egy tehetséges jelölt munkáját olvassuk), ígéretes, alapos, átgondolt dolgozat.
Patinás egyetem / Fotó: Studentlife.umich.edu
Ő a CIA-t, a CIA őt tanulmányozta
Érdemes feleleveníteni az irat nagy részét (az első lap tetejére mindössze ezt írták oda ceruzával: „Adta: Orengo Vette: Kovács S. őrgy.”): „A University of Michigan – az USA-ban – köztudottan az egyik legkonzervativabb egyetem, amely sokoldalu és szoros kapcsolatokat tart fenn a CIA-val és a Pentagonnal […] Az amerikai rendszerben minden hallgatónak van egy személyes tanácsadója […] Rögtön az első alkalommal prof. Ben Yablonki, a program-igazgató felajánlkozott […] E különleges kapcsolatunkat arra használtuk, hogy ő hetenként egyórás különelőadást tartott nekem az amerikai sajtóról, az általam kért közelebbi témában. Ezeken a találkozókon finoman igyekezett meggyőzni az amerikai életforma felsőbbrendüségéről. Mindez, mind más jelek arra mutattak, hogy véleményem szerint ő a CIA beépített embere […] További jel, hogy az egyik ösztöndijas, név szerint Tom Korzeniowski, a detroiti 2-es tévécsatorna riportere szinte a megérkezésemtől kezdve meglepő gondot viselt rám / úgy lett lakásom, hogy ő kiköltözött/, s ő igen bensőséges kapcsolatot ápolt Yablonkival. Korzeniowski is – nagyon finoman – minden eszközt megragadott, hogy bemutassa „hogyan él az amerikai ujságiró”, mármint milyen gazdagságban. Őt egyébként meghivtam közös sielésre” – írta „Orengo”.
Tüntetés a CIA egyetemi jelenléte ellen / Fotó: Constantinereport.com
Titokzatos háttér, gyanúsan sok pénz
Az már Hahn elemzésének elejéből világossá válik, hogy valószínűleg kettős céllal hívták meg (nyilván nem csak őt) az Egyesült Államokba. Az viszont már a kutató szerencséje, hogy az említett Tom Korzeniowski nevére rákeresve rátalált a Knight-Wallace Fellowship szervezet internetes oldalára, ahol Korzeniowski és Hahn Péter közös fotón mosolyog. A fénykép a szervezet 1975-1976-os tagságát mutatja. A Knight-Wallace-t 1973-ban – ki más – Ben Yablonki alapította az egyetemen tanuló, ott dolgozó vagy éppen ösztöndíjas sajtómunkások (fotósok, riporterek, újságírók) számára. Az 1991-ben elhunyt Yablonkira egyébként nagyon nehéz rálelni az interneten (összesen ha két cikkben említik), s annak ellenére, hogy elvileg ő alapította a szervezetet, annak honlapján hiába keresünk rá a nevére. Ahogyan az alapítás története is hiányzik az amúgy alapos, a legjelentéktelenebb tagokat is név szerint, fotókkal bemutató honlapról – Yablonkival együtt. Arról is csak a szervezetre vonatkozó (természetesen nem teljesen megbízható) Wikipédia-oldal tájékoztat, hogy a Knight-Wallace közel ötven millió dollárt költött – költhetett – működésére az elmúlt évtizedekben, tagjai a legtöbbször Brazíliába, Argentínába, Törökországba és Oroszországba látogattak. Mi célból? Tévériportokat készíteni?
Csoportkép, Hahn Péter a jobb szélen (elöl, sötét öltönyben) mosolyog / Fotó: Mjfellows.org
Ha a Knight-Wallace háttere homályos is marad, az egyetem és a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) kapcsolata nyílt titok. Az összefonódásról a The New York Times is beszámolt, „Titkok” című cikke szerint elsőként Stanley K. Sheinbaum tárta fel, hogy a University of Michigan vastagon benne volt a vietnami háborúban. Sheinbaum az ötvenes évek végén bekerült az egyetem Dél-Vietnám „pacifikálásával” foglalkozó csoportjába, de miután rájött, hogy az egész mögött a CIA áll, előbb feltárta a dolgot, majd otthagyta az egyetemet (itt írt erről).
Most térjünk vissza Hahn Péter elemzéséhez: „[…] a politikai tevékenység az Institut for Social Researches /ISR/, a Társadalmi Kutatások Intézetében folyik […] AZ ISR nehezen megközelithető, mert – bár az egyetemhez tartozik –, nem oktatási intézmény. Néhány, igen kevés számu, s jól megválogatott hallgatót ugyan foglalkoztat, de ezek inkább segéderőként dolgoznak be […] Információim olyan hallgatóktól származnak, akik baráti körében van ilyen bedolgozó hallgató […] Az ISR szervezetileg az alábbiak szerint tagolódik: a, Politikai tanulmányok intézete b, A tudományos eredmények hasznositásának kutatóközpontja c, Komputer-központ, d, Csoportdinamikai kutatások központja, e, megfigyelő kutatóközpont / felmérések/ f, Egyetemközi társulás a politikai kutatásokra”. Hahn elemzését olvasva ismét csak csettinthetünk, bár nem jutott be az ISR-be, ennek ellenére is pontos képet rajzolt az intézményről.
Az ISR épülete – akár egy erődítmény… / Forrás: Wikipedia.com
Kikutatta a CIA titkait: Che Guevarától Vietnamig
Így folytatta: „Az ISR-ról a továbbiakat tudtam meg: – itt dolgozták ki az un. Phoenix-tervet, azaz Dél-Vietnam pacifikálásának tervét arra az esetre, ha a megbukott rezsim győzelemre jutott volna. – állítólag az ISR kutatókollektivája sugallmazta a CIA-n keresztül 1968-ban a Mexikóvárosi sortüzet, aminek következtében többezer diák esett el, de a közelgő olimpia előtt a diáklázongások végére pontot tettek – szoros kapcsolatban van a CIA-val és más kormányszervekkel, azok pénzelik, azok megbizatásainak tesz eleget – Az ISR részt vesz az Egyetemközi Program a Távoli Érzékelésre elnevezésü bizottság munkájában. E bizottság, melynek Charles Olson az elnöke, a mesterséges holdakról készült fotók elemzésével foglalkozik. Charles Olson arról nevezetes, hogy egy ilyen fotó segitségével annak idején ő fedezte fel Che Guevera rejtekhelyét, s aminek alapján – megint csak a CIA közbejöttével – elfogták a gerillavezért.”
A Főnix-program / Forrás: uncensoredhistory.blogspot.hu
Hahn értesüléseit akár összeesküvés-elméleteknek is tünhetnének, de ez komoly hiba lenne. Említettük, hogy Sheinbaum rájött, hogy az egyetemen dolgozták ki a „Phoenix-tervet” (valójában Főnix-program), amely a Vietkong kiszorítására irányuló finonam szólva is ellentmondásos katonai, titkosszolgálati akció volt. A „The CIA on Campus” esszégyűjtemény a michigani intézetet egyértelműen a CIA-hoz sorolta, de a Che Guevara levadászását érintő „mendemonda” sem feltétlenül légből kapott. Ami Chen Mills könyve (The CIA off Campus) szerint (is) a University of Michigan segítségével találtak rá a gerillavezérre, Charles E. Olson saját bemutatkozó írása alapján is légifotók elemzésével foglalkozott az egyetemen – amúgy meg a haditengerészet tisztje volt… Ezek alapján az sem elképzelhetetlen, hogy valóban benne volt a CIA a mexikói vérengzésben is. Máig nem tudni, hány diák halt meg a sortűzben (közvetlenül az olimpia megnyitója előtt), tény, hogy a mexikói kormány újabb – az ország történetében nem első – baloldali fordulattól tartott, Washingtonban pedig nyilván nem kommunista déli szomszédról álmodoztak.
A CIA árnyéka a mexikói sortűz mögött? / Forrás: Radiodiaries.org
Hahn azon felül, hogy az egyetem és a CIA kapcsolatát feltárta, az irat szerint még egy titkos dokumentumba is belenézett: „Egy Garry Thomas nevü, magát szocialistának valló diák házirendezvényén italközi állapotban /mármint a házigazda részéről/ xerox útján sokszorositott kéziratába sikerült bepillantást nyernem. Eredetét Garry Thomas természetesen nem árulta el, de sejteti, mivel ő katonaéveit Vietnamban, a katonai hirszerzésnél töltötte […] Az anyag 1974-es keletü. A nagyobb hirszerző szervezeteket taglalja összefoglaló jelleggel. A szocialista országokra vonatkozó rész 60-100 gépelt sort tettek ki. Ebben nem szerepelt a KGB, amelynek a könyvbe füzött papír külön fejezetet szentelt […] 1964-ben Agarjasin / vagy Agarjajev/ Prágába látogatott, ahol a hat szocialista ország hirszerző szerveit a csehszlovák minta alapján átszervezésre javasolta. Az átszervezésre 1965-ben került sor. Az anyag a továbbiakban is a csehszlovákokat, mint egyenlők között az elsőket, a példát emliti. Az átszervezés nem változtatta meg alapvetően a sémát. Bejött a harmadik helyre az ugynevezett „K” osztály, amely közvetlenül a Politikai Bizottságok alá van rendelve, s minden egyes, külföldre irányuló akciót közvetlenül jelenteni kell a párt PB-nek. Az anyag az NDK és a többi szocialista ország hirszerző szerveinek a kapcsolatát gyengének minősiti” – összegezte Hahn, aki nem érdektelen anyagra bukkant (kihasználva Thomas részegségét).
Két „potenciális informátort” talált
Az újságíró jelentésének legérdekesebb része az, ahol az általa felfedezett célszemélyeket jellemezte, még megközelítésüknek módjára is javaslatot tett: „Megbizatásom arra is szólt, hogy keressek potenciális informátorokat amerikai ujságirók körében […] I. Wesley Pippert. 42 éves nőtlen. Az UPI washingtoni irodájában dolgozik. Feladatköre: a kongresszus két háza. Kiváló kapcsolatokkal rendelkezik mind a szenátorok, mind a képviselők között mind pedig más hirügynökségek, szerkesztőségek capitoliumi munkatársai között. Korábban Percy és McGovern választásai kampányában közremüködött propagandafőnöki minőségben. Elsőrangu informátor lehet. Személyisége: mélységesen vallásos. Methodista.[…] Politikai nézetei: alapvetően elégedetlen az amerikai kapitalizmus rendszerével, embertelennek, istentől való elrugaszkodásnak tekinti, ahol az eredeti, nagy emberi eszményeket, mint például: tisztaság, jóság, emberség stb. intézményesen és össztársadalmi méretekben a sárba tiporják. A kiutat a szocialista társadalomban látja, ahol a kapitalizmus bünerjesztő viszonyait gyökerestül tépik ki […] Arról nincs sok elképzelése, hogy milyen szocializmust szeretne, de nem azonosul – márpedig ez gyakori – a Szovjetunió és az európai szocialista országok gyakorlatát elitélő nézetekkel…”.
Pippert a Watergate-iratokkal / Fotó: Jackklimpert.com
Hazafi, vallásán keresztül lehetne “megfogni”
Hahn a célpont megközelítése kapcsán is figyelemreméltó gondolatokat közölt: „Amerikai hazafisága sosem engedné meg, hogy tudatosan információkat juttasson egy idegen országnak. / Ilyent azt gondolom csak igen fejlett osztályöntudatu embernél várhatunk el/. Az ilyen cselekedet a hazaárulás fogalmát jelentené számára. Szenvedélyei nincsenek, esetleg nővel megfogható. A pénz tökéletesen hidegen hagyja. Mindezek alapján véleményem szerint megközelitésének egyetlen módja: ha magyarországi látogatása során / meghivtam, elfogadta, Joyce Day-jel együtt/ valami szükebb vallási közösséggel hozom kapcsolatba. Erre – biztosra veszem – ő maga kérne meg, s a vallási közösség vezetője – ez lenne a mi emberünk – kötne, szigoruan egyházi-vallási alapon barátságot vele, s esetleg egy harmadik – nyugateurópai – ország hasonló vallási közösségének beiktatásával kisebbfajta – kezdetben a hirszerzés körébe nem eső információkat kérne tőle. Ezáltal olyan folyamat inditható el, ami megfordithatatlan”.
Érdemes ismét hírszerzői szemmel olvasni ezeket a sorokat, „Orengo” társadalmi kapcsolat nem egyszerűen rátalált a célpontra, kielemezte, majd még a hozzá vezető ösvényre is utalást tett. „Esetleg nővel megfogható”, a pénz „hidegen hagyja”, vallási közösség segítségével kellene megfogni. (Pippert egyébként Wesley G. Pippertnek hívják, lelkész, újságíró és professzor – a történet legismertebb, legelismertebb szereplője. Pippert a Watergate-botrányban is kulcsszerepet játszott -, később is felbukkant „Orengo” dossziéjában.
Frank Coakley – a “pénznek nem ellensége”
Rajta kívül talált még egy (kevéssé „fajsúlyos”) személyt is: „II. Frank Coakley. 37 éves, nős. Egyelőre fajsulyban nem mérhető Wes Pipperthez. Az Ann Arbor-i tanfolyam végéig Chicagóban lakóhelyi kisebb lapok láncolatának egyik vezető-szerkesztője volt […] Jókedélyü, nagydarab fickó, aki szeret jókat enni-inni […] (itt kitöröltek egy sort a jelentésből – a szerk.) […] A pénznek sem ellensége. Feleségével együtt magyarországi látogatást határozott el, ami elhatározásukat én bátoritottam. Kitünő kapcsolatépitő készségével véleményem szerint, ha sikerül jó állásba jutnia, megbizható, megfelelő információs kapcsolat alakitható ki vele. Budapest, 1976 aug – szept. Hahn Péter”.
Így végződött Hahn összefoglalója. Munkadossziéjában megtalálható az eredeti jelentés is (amit feltehetően ő adott le gépelve), és onnan nem törölték ki a Coakley-vel kapcsolatos „kényes” részt. Eszerint a „potenciális informátor” „iszik és kedveli a kábitószert, de a tudatát sosem veszti el. Most nősült, ami által feltehetőleg az ivást is abbahagyja”. Szintén a Knight-Wallace Fellowship (KWF) honlapján található kép árulta el, hogy Hahn két olyan embert ajánlott a magyar hírszerzés figyelmébe, akik szintén a KWF tagjai voltak. Mindhárman rajta vannak (meg persze Korzeniowski) a közös fényképen.
Tárgyjutalom a remek munkáért
Hahn átment a hírszerzés „vizsgáján”, beszámolója szerint nem csupán elhárította a CIA próbálkozását, feladatait is pontról-pontra, hibátlanul teljesítette, ígéretes célszemélyeket és lehetséges kapcsolatokat talált, feltérképezte az egyetemet és az ISR-t. Érthető, hogy Kovács Sándor őrnagy 1976 végén már a megjutalmazására tett javaslatot: „Orengo fn. TM-at javaslom 400 Ft-os tárgyjutalomban részesíteni 1976-os évi munkája elismeréséül. Nevezett perspektivikusan foglalkoztatott TM, akit a közelkeleti témában kivánunk foglalkoztatni. Hozzánk való kötödését akarjuk a jutalommal erősíteni” – írta (Javaslat Budapest, 1976. december 23.). Kovács itt már „TM”-ként, azaz titkos munkatársként hivatkozott Hahn Péterre. Elébe ment a történteknek, az újságíró csak két évvel később lett az állambiztonság titkos munkatársa – ebből is látszik, hogy sokan voltak, akik az ügynök, titkos megbizott, titkos munkatárs lépcső első két fokát átlépve rögtön a legmagasabb „kasztba” jutottak. „Orengo” beszervezésével, kubai útjával, moszkvai kiküldetésével és különös kéréseivel következő cikkünkben foglalkozunk.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS