Kizárt, hogy légiós követte el a Teréz körúti robbantást – állítja F. Zsolt, aki több évet szolgált az idegenlégióban. A portálunknak nyilatkozó magyar férfi véleménye szerint a bevándorlók többsége nem valódi menekült, Európát pedig komoly veszély fenyegeti. Úgy gondolja, száz-százötven légiós meg tudná védené a magyar határszakaszt, megfelelő felszereléssel.
A Teréz körúti robbantó egészen biztosan nem légiós, ezt már a mozgásán is lehet látni – mondta F. Zsolt, aki kilenc évet szolgált a francia idegenlégióban. A jellegzetes járás egyáltalán nem jellemző ugyanis a képzett harcosokra- állítja, hozzátéve: ha egy légiós lenne az elkövető, akkor egészen biztosan nem venne fel egy ilyen feltűnő sapkát, ami inkább tűnik sivatagi katonai kalapnak, mint horgászsapkának. Véleménye szerint talán ebből következtettek a zsaruk arra, hogy légiós robbantott, de azt hangsúlyozza, hogy a légiósok nem csupán az észrevétlen járást tanulják meg, hanem az álcázást is, ami ebben az esetben egyáltalán nem mondható el a felvételek tanúsága szerint. F.Zsolt gyanúja szerint megrendelésre dolgozott a robbantó, de az szinte biztos, hogy nem légiós vállalta el a feladatot.
Harcedzett katonaként azt mondom: kezébe adták, megmondták, hogy rakja le és ennyi. Egy légiós határozottan mozog, egy légiós nem csap zajt, gyakorlatilag suhan. Ezt beléd nevelik.
A felvételi is iszonyat nehéz, napi 200 jelentkezőből 2-3-at vesznek fel, akikből aztán a világ legjobban képzett katonáit képeznek. A magyarok keresettek a légióban, jó harcosoknak tartják őket számon. Azt kevesen tudják, hogy nem csupán a fizikai erőnlét számít, hanem mérik a pszichikai és az intelligencia-alkalmasságot is. Százas intelligenciaszint alatt ugyanis nem lehet légiós senkiből. A közhiedelemmel ellentétben büntetett előéletűek már régóta nem felvételizhetnek, a nyelvtudás hiánya azonban nem jelent akadályt abban, hogy az elit egység tagjává váljon a jelentkező.
Légiós gyereket, nőt nem öl, kivéve, ha ellenségként lép fel. Ilyenek például azok a szomáliai gyerekek, akik harcedzett katonaként vesznek részt különböző támadásokban, Ekkor nincs mérlegelési lehetőség, meg kell ölni – mondja Zsolt, aki szerint a gyilkolást is képes megszokni az ember néhány év után.
Afrikában, Irakban, Jugoszláviában, dzsungelben, sivatagban, tengerben is harcolt légiósként, mint mondja, mindenre felkészítik őket. A kiképzés egyik “kedvenc része” Zsolt számára az volt, amikor egy 60-70 fokos félig bádog, félig beton épületbe bezárták Djibuotiban, majd néha bedobtak vagy skorpiót vagy ürüléket, esetleg viperát, majd felváltva ütötték a bódét baseball ütővel, dobálták kővel, neki pedig bírnia kellett, megőrizve nyugalmát.
A világ számos háborús övezetében járt, Irakban kiképzőtiszt volt, így a háborúból menekülő emberek viselkedését jól ismeri. Úgy gondolja, hogy az, aki valóban félelemből hagyja el az országát, az hozza magával a családját is. Azok a migránsok, akik egyedül jönnek vagy megélhetési bevándorló, de akár terrorista is lehet.
” Van egy pont, amikor elborul az ember agya”
Azt gondolja, hogy másod-harmadgenerációs arabok követték el a terrorcselekményeket az utóbbi időszakban, egyébként őket tartja a legveszélyesebbek ebből a szempontból. “Fanatikusok” – mondja.
A menekült nem követel, kér. De ezek az emberek többnyire 2000 Eurót követelnek zsebpénznek, aztán lakást követel, dolgozni meg nem akar. Majd azt mondja, hogy tiltsák be a disznóhúst, a karácsonyt…ezek nem menekültek. Ha te menekülsz, örülsz, hogy nyugodtan élhetsz, nem követelőzöl vagy nem támadod a befogadó országot.
De a saját ideológiai meggyőződésnek, véleménynek nincs helye egy légiós életében, ha parancsot kap, végrehajtja. Zsolt arról is beszélt, hogy azért náluk is “van egy pont, amikor elborul az ember agya”, pláne, ha egyetlen ember meggondolatlansága miatt 80 emberét kellett veszélyeztetnie. Mert ilyen is gyakran előfordult, főként amerikai újságírók szegték meg az utasításaikat és mentek úgynevezett “redzone” területre, ahol persze az ellenség foglyul ejtette őket, s a légiót küldték a kiszabadításukra.
Nem az a kérdés, hogy mit láttam, hanem az, hogy mit nem …
Szomáliában a törzsi háborúk valóban kegyetlenek – meséli. “Vettem részt olyan bevetésen, ahol olyan faluban jártunk, aminek a lakosait egytől-egyig kivégezték, mindenkit megerőszakoltak, nőket, csecsemőket is, aztán beleölték a folyóba az összes embert. Volt, hogy kétezer embert öltek meg… A tábornok, aki ezt a mészárlást elrendelte, toplistás volt a légióban, 6 millió dollárt kapott volna az, aki levadássza.”
Zsolt a magyar elit egységhez, a TEK-hez nem viszonyítaná a légósokat, szerinte a legnagyobb baj az, hogy “olyan kommandós csapat, akinek életében nem volt valódi fegyveres konfliktusban része.” Azt meséli, hogy a képzett légiósok ötven százaléka az első éles fegyveres konfliktusban leblokkol, nem is tudják használni őket. Zsolt szerint a TEK akkor lenne igazán ütőképes, ha külföldi bevetésekre vinnék őket a képzés ideje alatt.
A hazai szakértők is, vicc az összes…arabot a Keletinél láttak maximum. Nem azt mondom, hogy szerezzen rutint, menjen háborús övezetbe, de nem nevezném őket szakértőnek, mert az elméleti tudás a gyakorlat nélkül nem sokat ér.
“Születni kell arra, hogy azt, amit átélsz, amit látsz, hogy embert ölsz, magadba rendbe tudd tenni. “ Bár van pszichológus, aki segít az események feldolgozásában és van tábori lelkész is, azért ezt mégis önmagában kell helyén kezelnie a légiósnak. Mint ahogyan arra is ügyelnek, hogy a profi “gyilkológépeknek” titulált katonák a leszerelésük után még véletlenül se keveredjenek utcai verekedésbe, támadásba. Mert a késes harc, a technikai küzdelem, minden rutinszerűvé válik az évek alatt, kitörölhetetlenül, így ha egy légióst támadás ér és kénytelen megvédeni magát, akkor az halálos a másik fél számára. A lelki és fizikai megterhelés egy átlagember számára elviselhetetlen lenne. Folyamatos készültségben vannak, sosem tudják, mikor, hová vetik be őket és onnét élve jönnek-e vissza…
Itt nem futhatsz el, nem menekülhetsz. Rajtad a 10-20 kilogrammos menetfelszerelés, dzsungelben még ehhez jön láncfűrész, vizeskanna, miegymás.
Leszerelése után Zsolt bekerült egy amerikai ranger-ek által létrehozott ex-elit katonák neveit tartalmazó adatbázisba, így ha van munka, ők kérik fel rá. Nyugdíjazása után egyebek mellett dolgozott Dél-Amerikában, Venezuelában, Kenyában, Malajziában is. Azt mondja, Magyarországon nem talál olyan munkát, amit megfizetnek, még a polgári építészmérnök végzettségével sem. S bár kiképzőtiszt volt Irakban, Magyarországon ezt a szaktudást nem tudja pénzre váltani.
Zsolt úgy vélekedik: 100 légiós meg tudná védeni a megfelelő felszereléssel a magyar határt a bevándorlóktól.
“Tudom, hogy milyen a viselkedésük, kultúrájuk, ismerem őket, éltem köztük, harcoltam velük, ellenük. És még így sem merem azt mondani, hogy szakértő vagyok, pedig kétszázszor több tapasztalattal rendelkezem az itthoni szakértőknél.”
Az exlégiós arról is beszél, hogy meg kellene érteni azt is, hogy egy sokkal markánsabb kultúra az övék, mint az európaiaké. Sokkal harcosabbak, rámenősebbek, gátlástalanabbak.
Egy iszlámhívő akár egy európai reptér közepén is leteszi a szőnyeget, fordul Mekka felé és imádkozik, nem érdekli, hogy ezt szabad vagy nem, megteszi. Mert megteheti. Én nem szeretnék úgy elmenni egy európai országba, hogy eldobok egy követ és mecsetet találok el.”
F. Zsolt szerint nagyobb a baj, mint ahogyan Európa vezetői gondolják és ha kontrollálatlanul engedjük a migránsok beáramlását a kontinensre, akkor ezzel az erőszakra mondunk igent. Mert ők csak a fegyveres konfliktuskezelésben jártasak. És sok millió migráns ellen még a légió sem tudna hatékonyan fellépni…
Facebook
Twitter
YouTube
RSS