Most már nemcsak szubjektív megállapítás, hogy unalmas és semmitmondó a lengyel válogatott focija, hanem papírjuk van róla, hogy meddő is. Európa-bajnoki negyeddöntő ide, világranglistás nyolcadik helyezés oda, ez a lengyel csapat semmi olyat nem csinált eddig a világbajnokságon, amire minden rokonszenvünk mellett emlékezhetnénk. Kolumbia ugyanakkor bebizonyította, hogy ha nem kell emberhátrányban végigjátszania egy teljes mérkőzést, akkor bizony az élvezetes játékot eredményességgel is meg tudja koronázni.
Kemény volt a kezdet, több ápolás volt, mint helyzet. Brusztoltak a csapatok rendületlenül, lövésre is elszánták magukat néha, de azt nem lehetett ráfogni az eseményre, hogy felhőtlen, minőségi szórakozást nyújtana. Miközben a kolumbiaiak több sárgát is megúsztak, az első félidő második felére elkezdték felpörgetni a játékot, tapintható volt az igyekezetük, hogy kézbe vegyék a történéseket. Egyre forróbb lett a helyzet a lengyel kapu előtt, s végül öt perccel a félidő vége előtt James Rodriguez, a dél-amerikaiak legismertebb játékosa villant egy jó középre íveléssel, Mina pedig olyan pontosan érkezett, hogy Sczeszny kapus csak akkor tudott találkozni a labdával, amikor kiszedte a hálóból. Góllá érett a kibontakozó kolumbiai fölény, nagyot kellett volna változnia a lengyelek támadójátékának, hogy elkerüljék a kiesést, ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy a félidő egyetlen kaput eltaláló lövése volt Mina fejesgólja.
Ehelyett állandósult a kolumbiaiak fölénye, a lengyelek jóval ritkábban jutottak el addig, hogy veszélyeztessenek, de Ospina, a kolumbiai kapus mindig a helyén volt. Lewandowski egygólos hátrányban még megváltoztathatta volna a történelmet, de amilyen ügyesen és villámgyorsan tört kapura egy hosszú felívelés átvétele után, annyira nem ment semmire a helyzettel. Nem sokkal később Kolumbia büntetett, Falcao tanítanivalóan lőtte ki külsővel a hosszú alsó sarkot egy remek indítás és a lengyel védők faképnél hagyása után. Ekkor már nemcsak gyülekeztek a viharfelhők a lengyel válogatott fölött, hanem összefüggő kilátástalansággá kezdtek összeállni. Akár azt is mondhatnánk, eldőlt, de inkább öt perccel később dőlt el, amikor Cuadrado futotta le a fásult lengyeleket, és megszerezte csapata harmadik gólját. Lewandowski a legvégén még egyszer megpróbált beköszönni távolról, de a Ospina ekkor is ura volt a helyzetnek. Arra azért kevesen számítottak, hogy Kolumbia nem csupán behúzza az életmentő három pontot a lengyelek ellen, hanem kifejezetten gólkülönbség-növelő győzelmet arat.
LENGYELORSZÁG–KOLUMBIA 0:3 (0:1)
Kazan Arena, 42873 néző; vezette: Cesar Ramos (mexikói)
gólszerzők: Mina (40.), Falcao (70.), Cuadrado (75.)
sárga lap: Bednarek (61.), Góralski (85.)
Gedeon Szánti
2018-06-25 at 09:00
….nem jó
Hudák Lászlóné
2018-06-25 at 07:12
..úgy látszik, az európai labdarugás lejtmenetben van, már nem csak a mieinket lehet szidni…
grummanavenger
2018-06-25 at 00:05
Az egyik szemem sír, a másik nevet.
A kolumbiaiak minőségi csapat, az egyik kedvencem, messzire érhetnek, az első meccsük nem számítható valós teljesítménynek. Remélem, elütik a Szenegált, mint a bilickét, és akkor már, ha már így kellett lennie, Japán jusson tovább!
Ezt a lengyel válogatottat nem készítették fel a világbajnokságra. Ez a csapat egy dekával sem volt több, mint a játékosok összessége, akik a pályán voltak. Nawalka ezzel hatalmasat bukott, ezt nyilvánvalóan már ma este üvölti ezer oldalon a lengyel közvélemény. Nem egy túl nagy, de azért egy elég nagy keret állt a rendelkezésére, hogy egy ilyen papíron kiegyenlített csoportból ha nem is jut tovább, de le azért ne égjen.
Elkeserítő.
Hirundo
2018-06-25 at 00:11
Teljes egészében egyetértek.