Pesti Srácok

Ábrahám Robi: Partizán Marci tizenhárom napja az öregúr ágyasházában

Ábrahám Robi: Partizán Marci tizenhárom napja az öregúr ágyasházában

Ha egy zsidót eladhatsz 30 ezüstért, Izraelnek vajon mennyi az ára? Nehéz számtani feladvány, még a magukat intellektuális értelemben felsőbbrendűnek tartó marxistáknak is szüksége volt tizenhárom napra, hogy megszüljék a választ, de végül alighanem sikerült. A vajúdás bizonnyal fájdalmas volt, de ha táncba visz az öregúr, és a légyottot elháltad, akkor ha fogansz, bizony szülni kell. ÁBRAHÁM RÓBERT ÚJ TÁRCÁJA A PS-EN!

Az izraeli vérengzés után a világ figyelme a térség felett összpontosult, de valahogy a magát alternatív közmédiaként definiáló Partizán meg se mukkant. Hallgattak, mint a krematóriummá lett üres kibucok tizenhárom napon át. Mire aztán egyszer csak előbújt maga a főnök, alternatív közszolgálati úr, Partizán Marci, aki tekintetét a kamerának szegezte, ádámcsutkájának ritmikus mozgásával pedig jelt adott a stábnak, hogy kezdünk. Profizmusként aposztrofált, artikulálatlan hadarása első állomása volt, hogy megnevezte és függetlennek hazudta azt a marxista hírcsatornát, amelynek tagjai az erőszaktól sem riadnak vissza, és amelynek összefoglalóit és álláspontját készült épp rátolni a magyarokra. Democracy Now!

A témában mellesleg részleges és átfogó anyagot készített Morvay Péter, amit ide kattintva érhet el.

A gondosan felépített narratíva, és az öregúr ágyasházában töltött 13 nap mind hiábavaló lett volna egy tökéletesen kiválasztott, ártatlan, másoknak csak jót akaró, hamvas arcú szakértő nélkül, aki majd helyette kimondhatja mindazt, amit üzenniük kell. Természetesen mindezt Marci úr távolba tekintő defókuszált tekintete és lassú, higgadtságot, de ugyanakkor mély megdöbbenést és gondolkodást imitáló bólogatásai kíséretében, ami azt a döbbenetet és rácsodálkozást hivatott bemutatni, amivel Marcink felismeri beszélgetőpartnere nagy igazságait.

PestiSracok facebook image

És ki mást találtak volna alkalmasabbnak egy ilyen érzékeny témához, mint azt a Szekeres Hannát, aki saját Facebook-oldalán már évekkel ezelőtt leszögezte, hogy őt sokan öngyűlölő zsidónak tartják Izraellel kapcsolatos kijelentései miatt.

Szekeres Hanna forrás: facebook.com/hanna.szekeres
Szekeres Hanna. Forrás: facebook.com/hanna.szekeres

A Partizán profizmusát igazolandó Hanna nem is okozott csalódást.

– hangzott el a magyar nyelvű amerikai médiaműhelyben.

Ha csupán annyi hangzott volna el a műsorban, hogy gazdasági szankciókat kell hozni a megtámadott Izraellel szemben, akkor most csak áldozathibáztatásról beszélhetnénk, amely kifejezést a szélsőséges liberálisok nagy szeretettel használják karaktergyilkosságaik alkalmával. Itt azonban a bojkott kifejezés szerepel, ráadásul rögvest kiegészítve a gazdasági bojkott kulturális bojkottal. Ez tehát pontosan az, aminek látszik. Szekeres Hanna ugyan nem részletezte, miként valósítaná meg a zsidókkal szembeni gazdasági és kulturális bojkottot, de léteznek a témába vágó sötét történelmi referenciák. Később azt is kifejti Szekeres kisasszony, hogy szerinte Izraelben zsidóra támadni (értsd: tolószékben felgyújtani, a fejét levágni, egybe terelni és agyonlőni, stb.) nem antiszemitizmus, majd később azt is hozzáteszi, hogy Nyugat-Európában zsidóra támadni (értsd: felrobbantani, megkéselni) sem az. Ő ezt inkább "anticionista étékekért támadásnak" tartja (nem lehet pontosan érteni, mert közben röhögcsél – a szerk.).

A témát részletesen körbejárta Lukács Adorján, akinek videóját pár óra alatt törölték a TikTok nevű platformról, de Facebook-oldalán továbbra is elérhető ide kattintva. De hogy ne csak jobboldali véleményvezéreket idézzünk, ide kattintva megtekintheti az egyik legnépszerűbb ellenzéki influenszer, Dave Világa A Partizán szégyenteljesen relativizál az izraeli háború kapcsán című videóját.

Azt azonban látni kell, hogy a fent idézett Szekeres Hanna nem véletlen került felhasználásra a Partizánnevű tudatipari agymosóban műsorában. Hanna egy aranyos, naív, fiatal lány, akinek az életéből három dolog hiányzik: a nemzettudat, az értelem és egy potens férfi. Meggyőződésem, hogy mindháromtól az tartja távol, amiről ő maga azt képzeli, hogy éppen az teszi másoktól különbbé. A woke-izmussal párosult liberális téboly. Hanna ezen szektahívők minden stigmáját magáénak tudhatja. Ír a HVG online felületére, a 444-re, tagja a Tanítanék mozgalomnak, és természetesen harcos LMBTQ-lobbista, a hozzá tartozó, kötelező szivárványos profilképkerettel. Hol Izraelben, hol Magyarországon él, de következetesen mindkettő megbüntetéséért, megbélyegzéséért harcol, természetesen a "Nyugat" által. Publicisztikákban és kutatásokkal harcol a faji és egyéb megkülönböztetések ellen, hosszú tanulmányokat készít a hátrányos megkülönböztetésről, fasisztát kiállt minden sarkon, miközben vegytiszta náci beszédet tart.

Semmiben sem különbözik tehát Cseh Katkától vagy a többitől: egy fröccsöntött, kommersz sorozatgyártmány, aki ugyanannak a globalista propagandának egyszerre a fenntartója és az áldozata.

A valódi felelős nem ő, hanem azok, akik pontosan tudják, mit tesznek. Mint például a 444-es Ács Dániel, akit barátai csak "Acsinak", kritikusai pedig szimplán Baranyi csicskásának neveznek. Ő az a hírhedt "nácivadász", aki bárkire hajlandó rásütni a náci vagy fasiszta címkét, aki csak az útjába kerül, kivéve, ha éppen a főnöke, Uj Péter bukik le a belső levelezéseikből napvilágra került vaskos zsidózással, vagy ha a barátja és elvtársa, Puzsér fajelméletével, vagy ha a sorosista öreguras kollégája, Partizán Marci náci beszéddel.

No, de vissza a főszereplőhöz, a hazai pinknáci mozgalom führeréhez, Gulyás Marcihoz. Sokáig meg voltam győződve, hogy az ideológiai különbségeink ellenére létezhet egy egymással szembeni tiszteleten alapuló, és egyféle ki nem mondott betyárbecsületként is definiálható minimum, ami mentén legalább az alapvető párbeszéd fenntartható. Ez a téves elképzelésem akkor kezdett igazán repedezni, amikor a hazáját a svédeknél próbálta globalista kreditekre cserélni – hozzáteszem, sikerrel. A mostani húzásával viszont egy olyan határt lépett át, ahonnan már nincs visszaút. Ezt ő maga is tudja, az a 13 nap épp erről is szólt, az a végleges megkísértés 13 napja volt.

Ha esetleg abban bízott, hogy mára már elfogadott dolog nyugaton, hogy nácikat tüntetnek ki, nácikat tapsolnak meg, nácikat fegyvereznek fel, és nácik előtt hajlonganak, akkor valamit kifelejtett a számításból. Ha ugyan is a kiwoke-olt agyú nyugaton ezeket látják jónak, tegyék! De ez itt Magyarország! Itt még nem vágták le a fákat gyökereikről. Itt nem kérnek sem az orosz, sem a zsidó, sem semelyik egyéb más nemzet megbélyegzéséből, kultúráik eltörléséből, és a terror relativizálásából sem. Gulyás pedig megérdemelné, hogy most ezrek vonuljanak a Partizán stúdiójának bejáratához és tiltakozásként sárga csillagokat vigyenek az épülethez, előtte hangfalakat állítsanak fel, amiken Hitler-beszédeket játszanak órákon keresztül, miközben az egészet videóra veszik és a svéd iskolákban azt mutogatnák elrettentő példa gyanánt, hogy ha létezik Magyarországon náci-fasiszta szellemi műhely, akkor az így néz ki, és a vezetőjét Gulyás Mártonnak hívják.

Frissítés: időközben a lesajnált szabadságharcosok (értsd: terroristák) két magyar gyermeket is elraboltak.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.