Kormányváltást most! Csak nem nálunk, hanem a németeknél

Nem okozott nagy felfordulást nálunk az a tény, hogy a különböző birodalmi központokban, elvileg a velünk szövetségben lévő birodalmak központjaiban mindenféle igényeket fogalmaznak meg a magyar kormány lecserélésével kapcsolatban. Mondjuk megszoktuk már, az is igaz. De itt az új világ, most másnak kell megszoknia.

Az egyik birodalmi fővárosban, Amerikában lecserélte a bölcs amerikai nép az elnököt, egész véletlenül arra a Donald Trumpra, aki nagyon-nagyon kedveli Orbán Viktort. Nagy munkája van ebben a miniszterelnöknek és az amerikai republikánusoknak is, akik nem nagyon érezték korábban a szükségességét annak, hogy sikeres közép-európai politikusok véleményét meghallgassák. Az amerikai republikánusok szerint Magyarország demokrácia és szeretnék tudni, hogyan lehet négy választást nagyon megnyerni egy demokráciában egymás után.

Kegyelmi állapot, mostantól négy évig az USA nem akar kormányváltást nálunk. Mondjuk a demokraták tíz évig teljesen reménytelenül próbálták ezt elintézni, dicsérjük meg ezért a teljesítményükért őket. A fő probléma innentől tehát az, hogy egy tulajdonképpen kirívóan sikertelen politikus, Manfred Weber akar Orbán Viktor magyarországi legyőzésével szépíteni a kettőjük jelenleg viszonylag egyoldalú küzdelmében. Weber már kétszer nem lett Európai Bizottsági elnök Orbán miatt és a ha a Patrióták frakciója és az ahhoz kapcsolódó ügyek menti együttműködések olyan szépen haladnak, mint eddig, akkor Weber maximum egy közepes méretű, az EP-ben harmadik, negyedik helyen álló pártcsalád frakciójának lesz a tagja, mit a pártcsalád bukott elnöke.

Szép küzdelem ez, amelyben Manfred Weber Brüsszelből küldi Magyar Pétert a nyakunkra. Magyart egyébként valószínűleg még az előző amerikai adminisztráció valamelyik kapcsolt szerve építette be a magyar politikai életbe, érdekes lesz látni, mi lesz akkor vele, amikor az amerikai támogatás eltűnik mögüle. Weber erre a lehetőségre csapott le, amikor keblére ölelte Pétert és nominálta a jelöltjeként a szokásos ellenzéki miniszterelnök-jelölti castingra. Hiszen régi hagyomány a nyugatiak fejecskéjében található képzelgésekben, hogy a magyar kormányfőt valahol tőlünk nyugatra nevezik ki.

Érdekes poén egyébként, hogy az új amerikai kormányzat (így megelőlegezve) ezzel egyidejűleg és szokatlan módon, már más európai országokkal kapcsolatban fejezi ki, hogy elégedetlen a helyi kormánnyal. Elon Musk Magdeburg kapcsán fejezte ki, hogy a német kancellárnak még jobban le kellene mondani, mint amennyire eddig “le van mondva”. A szocdemek népszerűségének a merénylet nem fog jót tenni, vagyis az eddig éppen feljövőben lévő (a német néplélek rejtélye, hogy mitől lett népszerűbb a látványosan sikertelen kormánya bukása után.) Scholz megkapta a selyemzsinórt az amerikaiaktól. Orbán Viktor már emlékeztetett minket arra, hogy Németország megszállt ország, nem a saját maga ura, valószínűleg most is hallgatnak majd a német választók a szép szóra.

Orbán Viktor nagyon világosan leírta ezt az új Amerikát a Mandinernek adott interjújában:

Trump elnök tehát nem a megváltónk, hanem a harcostársunk, egy patrióta, aki ugyanazokért az értékekért harcol a maga világában, mint amelyekért mi itt, Magyarországon.

Az amerikai republikánusok a vadnyugat összes pozitív örökségét magukkal hordozzák. Nem mérlegelnek a kelleténél többet, inkább cselekszenek, gyorsan, radikálisan, elszántan, korlátokat alig ismerve. Világos terveik vannak. A tartalmat illetően ugyanaz fog történni Amerikában, amivel mi próbálkozunk 2010 óta Magyarországon. A kormányzásuk programját olyan kutatóintézetek írták, amelyeknek meghatározó szellemi vezetőivel hosszú évek óta munkatársi kapcsolatban vagyunk. Alaposan felkészültek a kormányzásra.

Az a brüsszeli törekvés, hogy a nemzetállamok helyett egy európai intézmények által irányított európai egyesült államokat építsenek, elakad. Azok az országok, amelyek szembeszegülnek a birodalmi gondolattal, megerősödnek, a brüsszeli birodalmi központ pedig gyengül.

Annak ellenére, hogy a valóságos események szintjén a magyar kormány megbuktatására irányuló, jelenleg már csak brüsszeli törekvések a háttérbe szorulnak, nem szabad elfelejtenünk, hogy a woke, a liberális progresszió, a háborús eszkalációja annak az épülő “birodalomnak” a fővárosába szorult vissza, amelynek még sok szempontból ki vagyunk szolgáltatva. A továbbiakban a visszavonuló háborúpárti erők nyilván azt fogják gondolni, hogy Orbán Viktor és a magyar jobboldal az egyik fő ellenségük, akinek a kibillentése a hatalomból számukra világpolitikai jelentőségű győzelem lenne. Ez persze bizonyos értelemben aránytévesztés a részükről, de ezek az aránytévesztések juttatták őket egyszerre a hatalomba és abba a zsákutcába is, ahol most vannak.

Orbán Viktor olyan előnyös geopolitikai helyzetbe juttatta Magyarországot, pusztán politikai, diplomácia eszközökkel, amelyre évszázadok óta nem volt példa. Nyilván nem rajtunk múlik majd, hogy milyenné alakul a világ a háború után és milyen lesz a patrióták, a Patrióták által dominált Európa, de most összemérhetetlenül nagyobb hatásunk lesz rá, mint 1918 és 1945 után. Most először van esély úgy újraosztani a kártyákat, hogy nem ellenségek vesznek bennünket körül a parti előtt, és utána sem. És az biztos, hogy ezúttal jó tárgyalódelegációnk lesz.

Vezető kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán