Ha a 21. századi világpolitikában Közép-Európa nem akar gyengének bizonyulni, ha egyenrangú szereplője kíván lenni az európai jövő alakításának, akkor szabadságtörekvéseinket együttesen kell képviselnünk – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke pénteken az Országházban.
A házelnök a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, valamint a Kelet- és Közép-Európa Kutatásáért és Képzéséért Alapítvány által Visegrád – Közös emlékezet? 1956-1968-1981 címmel rendezett nemzetközi konferenciát megnyitó beszédében kijelentette: Közép-Európa 20. század második felében lezajlott rendszerellenes szabadságharcainak egész Európa számára is van érvényes üzenetük.
A valóság tagadására és a nemzeti önrendelkezés igényének elfojtására épülő politikai berendezkedések tartósan nem életképesek, mert nem lehet a népeket hosszú ideig a hazugság elfogadására és a nemzeti önazonosság feladására kényszeríteni, mert az ilyen élet nem emberhez méltó
– fogalmazott. Kövér László kifejtette: a történelmi sorsközösség nekünk, magyaroknak, lengyeleknek, cseheknek és szlovákoknak, azaz a visegrádi népek nemzeteinek évszázadok óta megadatik.
Ez az egyre pontosabban felismert és tudatosuló sorsközösség mindannyiunkat megkülönböztet Európában, és együttműködésünk fennmaradása és erősödése esetén mindannyiunk érdekérvényesítési erejét gyarapíthatja
– mutatott rá. Hozzátette: nem véletlen, hogy Európán belül és kívül egyaránt vannak, akik ellenérdekeltek a térség népeinek együttműködésében. A házelnök felidézte: nem volt ez másként a 20. század második felében sem. Emlékeztetett: 1956-ban, 1968-ban, 1980-ban és 1981-ben Közép-Európa nemzetei három kísérletet tettek arra, hogy kitörjenek ebből a rendszerből, hogy „életüket az ideológiák helyett ismét a valóságra alapozva szervezhessék újra, a nemzeti öntudatuk, önbecsülésük és önrendelkezésük szerint”. Kövér László úgy vélte, e fordulópontok a mai közép-európai politikai osztálynak is izgalmas kérdést jelentenek, mert felvetődik, hogy történelmileg lehet-e kétszer ugyanabba a folyóba lépni?
Azaz az előttünk álló időkben ismét eluralhatja-e életünket az idegen fegyverek árnyékában szárba szökkenő valóságtagadó ideológia és a nemzeti elvet tagadó internacionalizmus vagy talán szupranacionalizmus?
Az Országgyűlés elnöke kijelentette: a történelem nem ért véget, a 20. századi régi uralmi ideológiákat, nyelvezeteket és technikákat újak váltják fel, a kétpólusú világrend realitását az egypólusú világrend víziója váltja fel, a „nemzetközi békeharc” nyomába a „terrorellenes nemzetközi harc” lép, az osztályharcból korrupció elleni harc lesz, a marxista dialektika pedig átadja helyét a politikai korrektségnek.
De a lényeg a nemzetközi politikában ugyanaz marad: törekvés arra, hogy az erősek maguk alá rendeljék a gyengébbeket
– magyarázta. Úgy látja, ezért ha a 21. századi világpolitikában Közép-Európa nem akar gyengének bizonyulni, ha nem elégszik meg azzal a komfortfokozat-emelkedéssel, amelyet „egy keleti birodalom nyugati határvidékéből a transzatlanti birodalom keleti perifériájává történő előrelépés” hozott magával, ha egyenrangú szereplője kíván lenni az európai jövő alakításának, akkor szabadság-törekvéseinket együttesen kell képviselnünk.
Forrás és fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS