Nem lennék az új MSZP-elnök helyében – mondta a PestiSrácok.hu-nak adott nagyinterjúban Kövér László, az Országgyűlés elnöke, rávilágítva, hogy a szocialistákat megpróbálják visszalökni a Gyurcsány-féle nemzetárulók ölébe, miközben az MSZP máig nem volt képes megszabadulni az utódpártiság brutális koloncától sem. A házelnököt megkérdeztük a formálódó DK-MSZP-Jobbik-szövetségről is, amiben Kövér László nem lát semmi meglepőt. – Az elvtelenek koalíciója jön létre, miként a világháború után is tömegével fogadták be a kommunisták a volt kisnyilasokat – mondta, hozzátéve, hogy a Jobbik felé kacsingató Haraszti Miklós és társai iránt mély szánalmat érez. A brit szavazók döntéséről kijelentette: nem Európára, hanem Brüsszelre mondtak nemet a választók, amely “egyre inkább egy rosszindulatú daganathoz kezd hasonlítani”. – Az európai embereknek elege van ebből a politikai kurzusból, a többség azt szeretné, ha Európa Európa maradna, és az örömteli – tette hozzá. Az Uniónál a magyar kormányt feljelentgetőket minősítve az elnök megjegyezte: Magyarország számára a legnagyobb büntetést a niedermüllerek, gyurcsányok és jávorbenedekek létezése jelenti, ám ebben sajnos nincs semmi új, hiszen amit képviselnek, az legalább 120 éve jelen van a magyar közéletben. Kövér László az 56-os emlékév apropóján bírálta az oktatás- és kultúrpolitikát, kijelentve, hogy “sem a köznevelésben, sem pedig a kultúra átadásának egyéb területein nem történt fordulat 1990, de 2010 után sem”.
STEFKA ISTVÁN – HUTH GERGELY – PestiSrácok.hu
Felbolydult Európa. Mennyire fog fájni a brit szavazók döntése?
Tartok tőle, hogy fájni fog. Van, amikor egy elhanyagolt betegséget már csak fájdalmas műtéttel lehet orvosolni. A probléma csak az, hogy a betegség gócpontja nem London volt, hanem Brüsszel. Az Unió bürokráciája kezd egyre inkább egy rosszindulatú daganathoz hasonlítani. Mindenesetre csökken az EU gazdasági potenciálja, csökken a költségvetése, csökken a politikai súlya, ráadásul csökken a „brüsszelizációban” érdekelt politikai erőkkel szembeni ellensúly is.
Vajon megváltozik-e ezek után Brüsszel politikája – főként a népvándorlás ügyében – vagy darabjaira hullik az Unió?
Nagyjából ilyen egyszerű a képlet. De a – nemcsak a migrációs, hanem – jó néhány kérdésben eszement uniós politika a tagállamok demokratikus berendezkedését is veszélyezteti, mert a hitelességi válság átterjed ezekre is. A francia helyhatósági, a német tartományi, az osztrák köztársasági elnöki választások illetve az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodásról szóló hollandiai népszavazás eredménye komoly figyelmeztetés. Ha az Unió valóban demokratikus intézményrendszer, akkor meg kell hallania az európai polgárok tiltakozását.
Ez a kép nem sokkal az orlandói merénylet előtt készült, látja, LMBTQ-szervezetek tüntetnek a muszlimgyűlölet ellen. Jogos kérdés, hogy a földön járnak-e a nyugati liberálisok?
Ne beszéljünk általában muszlimokról, hanem csak a muszlim radikálisokról! Ők azok, akik semmilyen megható és egyoldalú szeretetnyilvánítással nem szoktathatók le a gyűlölködésről. Ők mindenkit ellenségnek tekintenek, még a muzulmán világban is, aki nem az ő extrém vallásértelmezésüket vallja. Az is igaz, hogy az Európában élő muzulmánok többsége nem vetemedik arra, hogy bárki másnak ártson, de ettől még jogos feltenni a kérdést: akarjuk-e, hogy folytatódjon a bevándorlás? Hiszen a korábbi bevándorló generációk példáján nyugodtan kijelenthetjük: nem lehetséges az integráció, nem lehet európaivá tenni az idegen hitű, idegen kultúrájú tömegeket. Törvényszerű, hogy párhuzamos társadalmak alakulnak ki, rengeteg feszültséggel és radikalizmussal.
És aki ezt nem látja, az politikai értelemben lemming?
Ha ez a „PC”-kifejezés a komplett idiótákra utal, akkor igen. De válasszuk is külön a migrációt éljenző komplett idiótákat azoktól, akik egy tudatos társadalomátalakító stratégia jegyében pártolják és mozgatják a tömeges migrációt Európa felé! Utóbbiak egy része fel is fedte magát, Soros Györggyel az élen, s megállapíthatjuk, hogy különféle motivációk állnak mögöttük. Részben gazdasági érvekkel jönnek, hogy a több millió muszlim munkavállaló megoldja majd a demográfiai krízist s az ebből is fakadó munkaerőhiányt. Persze ez az érvelés a közgazdaságtan klasszikus szabályai szerint is sántít, hiszen a társadalmi költségek sokkal magasabbak lesznek, mint az egész hozadéka, de mégiscsak egy létező érvelés. Vannak, akik az európai értékekkel érvelnek, hogy fel kell emelnünk a nyomorultakat, segítenünk kell mindenkin. Különösen az ateisták szokták nagy hangerővel a keresztények arcába vágni: Európa akkor Európa, ha keresztényi módon befogadja a világ elesettjeit. Itt megint fel kell tenni a kérdést, hogy meddig kell nekünk ezt megtenni, és mikor jutunk el oda, hogy a nagy befogadásban már nem beszélhetünk ugyanarról a civilizációról, s összeroppan a szociális ellátórendszer, kialakul a totális káosz? Legalább mondjanak egy számot, amivel vitatkozni lehet, hány millió ember fér el itt szerintük! Öt, tíz, esetleg 154, mint ahogyan egy 2000-ben közzétett ENSZ tanulmány vizionálja ezt a 2040-ig terjedő időszakra?
Sorosék célja a meglévő társadalom megsemmisítése
Ezen túlmenően ott van egy harmadik érvelési mező, a Soros-félék síkja, akik itt-ott már őszintén elmondják, hogy a migrációt nem elsősorban gazdasági okokból látják jónak, hanem mert fel akarják törni az európai nemzeteket, a keresztény gyökereket. Az ő utópiájuk szerint a legjobb út a nyitott társadalom megteremtéséhez a meglévő társadalom megsemmisítése. Hiszen amíg bármi is megvan a múltból, addig Soros és elvtársai kesereghetnek, hogy nemzeti érdekű kormányzatok működnek, amelyek puszta létükkel is korlátot jelentenek a világméretű cégbirodalmak profitmaximalizáló terjeszkedésének. Innentől fogva pedig mindenki ellenség, aki megakadályozza a világboldogítók törekvéseit.
Márpedig clintonéknak, soroséknak erős szövetségeseik vannak Európában! Hemingway Vándorünnepében megjelennek a spanyol polgárháború kollaboránsai, quislingjei, s ma is tele vagyunk ilyen alakokkal! Mit szól ahhoz, hogy Niedermüller Péter, a DK alelnöke bevallottan azon munkálkodik Brüsszelben, hogy Magyarország a lehető legnagyobb büntetést kapja a kényszerbetelepítés elutasítása miatt?
Szerintem Magyarország számára a lehető legnagyobb büntetést a niedermüllerek, gyurcsányok létezése jelenti. Az, hogy ez a hazátlan társaság még mindig politikai tényező, egyfelől sajnálatos, másfelől viszont nem rendkívüli. Hiszen már legalább 120 éve jelen vannak a magyar közéletben, itt rontják a levegőt, itt ássák alá a közösségeinket. Vannak, akik kezdetektől fogva tagadják a nemzetek létjogosultságát, ab ovo a nemzeti eszmét azonosítják a kirekesztéssel és agresszióval, és minden hagyományos közösséget fenyegetésnek tekintenek. A niedermüllerek, jávorbenedekek ennek a fajtának a késői kiadásai, még csak nem is a legszínvonalasabb sorozatból. Nekik joguk van ezt tenni, nekünk meg jogunk van beszélni róluk, a választók meg majd eldöntik, hogy rájuk van-e szükségük, vagy azokra, akik mégiscsak szeretnének egy nemzetet ebben a hazában megőrizni.
Kövér László az z Országgyűlés elnöke 2016.06.14. Fotó: Horváth Péter Gyula
Elképzelhetőnek tartja, hogy Magyarország mégiscsak kapitulálni kényszerül a kényszerbetelépítési kvóta ügyében?
Nem értékelem túl ezeknek a feljelentgetőknek a szerepét. Persze rosszul vagyok, valahányszor csak azt hallom, hogy egy magyar ember, vagy csak állampolgár a saját hazáját jelentgeti föl. Most éppen Brüsszelben teszik, de ha még mindig Moszkva lenne a hatalmi központ, akkor nyilván oda rohangásznának. Ám nem ezek az alakok mozgatják a világpolitikát, sőt: hivatkozási alapnak is soványak. Az Európai Bizottság nélkülük is ugyanúgy folytatná Magyarország egrecíroztatását, hiszen a Bizottság sem legitimációs, sem politikai értelemben nem képviseli az európai embereket.
Visszatérve a quislingjeinkre, azért azt csak elérték, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban a világ annyi fontos problémája helyett a magyar parlament belső illemszabályaival foglalkozzon…
Ezeknek az embereknek nem a szava hallatszik messzire, hanem a hálózata terebélyes, amely nemcsak a hatalmi rendszerekre és a tudatiparra van befolyással, hanem az igazságszolgáltatásra is. Ezek az emberek a nyugat-európai hatvannyolc igézetében szocializálódtak, s váltak politikailag nagykorúvá, miközben felnőttek sosem lettek. Egy brancsról van szó, függetlenül attól, hogy éppen a szocialisták és liberálisok pártjait gyarapítják, a néppártban tündökölnek, vagy valamelyik látszólag független intézményben osztják az észt és igazságot.
Helyén van-e hogy a strasbourgi bíróságnak nincs szava, ha a székely zászlóért és himnuszért gigabírságokat kell fizetni, de egyből ugrik, ha a magyar ellenzék nem performanszolhat kedvére az ülésteremben?
Nincs helyén, de egy picit differenciáltabb a helyzet. Végül is parádés győzelmet arattunk ebben az ügyben, hiszen mégiscsak van egy jog, amire kötelező hivatkoznia egy bíróságnak. Teljesen nevetségessé nem teheti magát. Persze ezen a határon fél lábbal már átlépett az emberi jogok bírósága, például amikor a vörös csillagról kimondta, hogy nem lehet Magyarországon szankcionálni, mert az egy több jelentésű jelkép, például sörön is rajta van. Mondanom sem kell, ez a szvasztikára nem igaz, pedig az szintén több ezer éves jelkép. A mi konkrét ügyünkben (az általam kirótt bírságok okán) első fokon kétségtelenül elmarasztalták Magyarországot a volt LMP-sekkel szemben.
Ennél nagyobb erkölcsi elégtételt nem remélhettem
Viszont elértük – ami igen ritkán szokott előfordulni -, hogy másodfokú eljárást is elrendeltek s az Egyesült Királyság kormánya is beavatkozott. A világ második legrégebbi parlamentje hibátlan érveléssel adta elő gyakorlatilag a mi álláspontunkat, s innentől kezdve számomra az ügy tét nélkülivé vált, hiszen ennél nagyobb erkölcsi elégtételt nem remélhettem: kiderült, hogy a brit parlamentben ugyanazok a szabályok léteznek, mint a magyarban, ezzel tessék vitatkozni! Végül bírságot sem róttak ki, csak arra kötelezték Magyarországot, hogy biztosítsunk jogorvoslati lehetőséget a házelnök döntéseivel szemben, amit már a döntés előtt a törvényhozás meg is oldott. Az ítélet elismerte, amit persze a józan ész is tart, hogy egy parlament legitim módon maga alakíthatja ki a működési rendjét, a vélemény-nyilvánítás szabadsága pedig nem terjed ki a káoszteremtésre.
A karácsonyi interjúnkban azt mondta, sosem érzete még ennyire rosszul magát, fuldoklik a képmutatástól és jellemtelenségtől, ami a világpolitikát jellemzi. Azóta javult-e a politikai közérzete?
Annyiban javult, hogy a tavasz meg a nyár mindig javítja a közérzetet, a napsütésnek köszönhetően. A világ helyzete azonban csak rosszabbá vált. Leszámítva talán, hogy karácsonykor úgy tűnt, egyedül úszunk az árral szemben. Ma már lassan felébred Európa, amely polgárainak többsége a mi álláspontunkat osztja, és ehhez kénytelen-kelletlen a politikai elit egy része is felzárkózott. Pláne, hogy akkora pofonokat kaptak, mint az osztrák elnökválasztás, ahol – amúgy egyre nyilvánvalóbban kétes körülmények között – csak egy paraszthajszállal maradt le az általuk szélsőjobboldalinak minősített jelölt, vagy a német, francia radikálisok előretörése a közelmúlt választásain, nem beszélve az Ukrajnával kötendő uniós társulási megállapodás leszavazásáról Hollandiában. Az európai embereknek elege van ebből a politikai kurzusból, a többség azt szeretné, ha Európa Európa maradna, és az örömteli.
Szimpatikusabbá vált-e az ön számára Novák Előd, miután a nyilvánosság előtt kitálalt a Jobbik belső ügyeiről, például, hogy Simicska Lajos védett, nem támadható ember náluk és Vona Gábor egészen pikáns alkukat köt mindenfelé?
Cseppet sem vált szimpatikusabbá a számomra, és egyáltalán nem érdekel a Jobbik belső lelki élete. Félrevinne bennünket, ha a legkisebb méretékben is engednénk a kísértésnek, hogy az ellenzék belső gyengeségét a mi erényünkként értékeljük, és ne azzal foglalkozzunk, hogy jól kell kormányoznunk, és jó politikát kell folytatnunk, hogy az emberek lássák, tudják, miért érdekük, hogy ezt a kormányt támogassák 2018-ban is! Ami Novák Elődöt illeti: egy csöppet sem fog hiányozni. Maga volt a megtestesülése annak a felfogásnak, amit az LMP-ben és a Jobbikban is többen osztottak, hogy nem érdekli őket az elmúlt 25 év íratlan politikai viselkedési szabályrendszere, és nem is a kormány ellenzéke kívánnak lenni, hanem az egész rendszerváltás utáni rendszeré. Azzal sincs bajom egyébként, ha valaki egy egész rendszert utasít el, hiszen így kezdtük mi is 1988 környékén, de akkor csak illene tudni megmondani, hogy egyébként milyen más rendszert szeretnének ahelyett, ami számtalan problémával, de mégiscsak újra beillesztette Magyarországot az európai közösségbe.
Jobbik-DK-MSZP: Az elvtelenek szövetsége
Volt titkosszolgálati miniszterként is csak elgondolkodtatja önt az a tény, hogy Gyurcsány Ferenc a Jobbikkal való szövetségkötésről beszél és Haraszti Miklós, az SZDSZ egykori főpapja a „főgonosz” elleni gyűlöletében szintén lepaktálna Vonáékkal, vagy, hogy a minden gyanú alatt álló Toroczkai-Tóth Lászlóról egy bukott liberális újságíró tollából hamis cukiportré készül a Magyar Nemzetben, besegítve a Jobbik emancipációs nyomulásába? Szóval, hogy egy helyes kis összeesküvés körvonalazódik?
Nem nevezném ezt összeesküvésnek. Egy olyan szövetség formálódik, amely azokat tömöríti, akiknek soha nem is voltak elveik. 1945-ben is természetes volt, hogy a kommunisták, valódi tagság híján tömegével fogadták be a kisnyilasokat, menlevelet adva nekik, ha régi bűneiket piros tagkönyvvel váltják meg. Miért is lenne hát meglepő, ha Gyurcsány, aki tegnap még a legádázabb antifasisztaként tündökölt, és a Jobbik-Fidesz összefogás hazugságával próbálta meg külföldön lejáratni Magyarországot, ma az ördöggel is összefog a kormánnyal szemben? Nos, mindez megerősít minket: ha ennyire kétségbeejtőnek látják a saját helyzetüket, akkor talán alapvetően jó úton járunk.
Ne fossza meg a PestiSrácok.hu olvasóit attól, hogy Haraszti Miklós pálfordulására is kitér! Gondolom ön is megkapta tőle a fasiszta jelzőt az elmúlt két évtizedben!
Elég szánalmas, ha valaki idős korára ennyire szomorú helyzetbe kerül, hogy meg kell tagadnia az eszmét, amit lehet, sosem gondolt komolyan, de egy életen át hivatkozási alap volt számára. A hozzá hasonlók egész életüket a fasizmus fantomja elleni küzdelem jegyében élték le, most meg a Jobbikkal való szövetséget is elképzelhetőnek tartják. Nos, ez némi együttérzést vált ki belőlem. Ugyanakkor persze elégtétel azért a sok gonosztettért, amit a szabad demokraták Magyarországgal szemben elkövettek. Vona Gábor nem tehet mást, minthogy verbálisan elutasítja a szövetséget, de azon a pályán, amin ő jár, mi mást tehetne, mint hogy némi koncért beáll ebbe a taktikai koalíciónak nevezett ocsmányságba. Lehet mellébeszélni, de a baloldal és a Jobbik kormányellenes retorikája, és az azt propagáló kedvenc médiafelületeik gyakorlatilag azonosak. Hogy csak egy példát mondjak, a Jobbik támogatja azt az úgynevezett civil mozgalmat, amelyik a magyar bálinti liberális oktatáspolitikát sírja vissza az utcai tüntetéseken, pedig ha valami nemzetietlen volt az elmúlt húsz évben, akkor az az anarchiát teremtő oktatáspolitika.
Okozott-e önnek némi izgalmat az MSZP belső torzsalkodása, elnökválasztási viadala? (Az interjú rögzítése után, szombat este Molnár Gyulát választották a párt elnökévé – PS)
Amit a Jobbik belső ügyeiről mondtam, az az MSZP-re is igaz. Annyit tennék talán hozzá, hogy az országnak nem mindegy, hogy a szocialisták tudnak-e szakítani azzal a nemzetellenes hagyománnyal, amely Gyurcsány alatt érte el morális mélypontját. Hogy az MSZP tud-e önálló párttá válni, vagy ugyanúgy külső erők játékszere marad, mint az elmúlt húsz évben volt. A szocikban nyomokban mindig is volt népnemzeti szárny a kozmopolita, internacionalista vonal mellett, de a Horn-Kuncze koalíció létrejöttétől mind egyértelműbben az utóbbi vette át a hatalmat. Szili Katalin volt az utolsó, aki gyakorlati jelét is adta annak, hogy nem közömbös a nemzet iránt. Most az a nagy kérdés, hogy az MSZP újra összeáll-e a Gyurcsány-féle nyílt nemzetárulókkal.
Bármilyen megújulási kísérlet zárójelbe teheti-e a szocialisták történelmi bűnét, amely az Alaptörvényben is rögzítve van, hogy osztoznak a Rákosi-Kádár-rezsim összes vérontásában és bűnében?
A történelmi igazságszolgáltatás elmaradása 1990 után – paradox módon – hosszú távon a magyarországi baloldalnak ártott leginkább, mert lehetővé tette, hogy a pártállami elit egzisztenciális érdekei határozzák meg még húsz évig az MSZP politikáját. Az utódpártiság viszont egy olyan brutális kolonc, amitől így nem lehetett megszabadulni. Ez az örökség persze sokáig hegemóniát jelentett az országban, hatalmas vagyont és átmentett kapcsolatrendszert. De mára ezek az előnyök elillantak, az utódpártiságnak ma már nagyobb a morális lehúzó ereje.
Az újjászületett MSZP is hazaárulásban fogant
Többet hozna a konyhára egy tisztességes újrakezdés, deklaráltan szakítani kellene a nemzetellenes hagyománnyal, hiszen az úgymond újjászületett MSZP is a hazaárulásban fogant. Ezt az erkölcsi dilemmát sosem oldották fel, hanem elintézték egy horngyulai „na és?”-sel. Pedig a politikában hosszú távon nem lehet hazudozni és erkölcstelenül viselkedni, ezt már Bibó is leírta. Egy internacionalista-kommunista utódpárt nem tud nemzeti pártként viselkedni, elértek a falhoz. Se pénz, se baloldali értelmiség, se szervezeti erő, se intellektuális háttér, se morális tartás. Maradt egy a liberálisok által kizsigerelt és identitás nélkülivé tett, kiüresített politikai képződmény, amit Gyurcsány Ferenc mélyebb gödörbe rúgott, mint amibe az országot juttatta. Nem lennék az új MSZP-elnök helyében.
Lát-e bármi javulást a külhoni magyarok helyzetében?
Keveset. A román politika – Pontáék ideiglenesnek látszó bukása ellenére semmit sem változott, sőt csak még gonoszabbá vált. A megfélemlítés, a manipuláció nem szűnt meg a többségi politikai elit részéről, csak mintha mi, azaz a megmaradt magyarság, egy picit jobb lelki erőben fogadnánk a meg-megújuló támadásokat. Örvendetes, hogy úgy Erdélyben, mint Kárpátalján a rivalizálás helyett az együttműködés dominált a magyar pártok között az önkormányzati választásokon. Az is bíztató, hogy a migrációs válság és a nemzetellenes brüsszeli politika teremtette kihívás nemcsak a V4-es együttműködést erősítette meg, a szlovák-magyar viszony bizalmi alapját is. Innen már csak egy lépés – igaz nem kicsi –, hogy Pozsonyban a felvidéki magyarságban is partnert, ne potenciális fenyegetést lássanak. Szerbia euro-atlanti integrációs törekvései szempontjából egyelőre fontos a szerb-magyar kapcsolatok javítása, ami a délvidéki magyarság számára is nyitott korábban elképzelhetetlen mozgásteret. Talán egyszer minden szomszédunk úgy gondolja majd – mint Szlovénia és Horvátország –, hogy a területükön élő nemzetiségekkel szembeni méltányosság nem gyengíti, hanem erősíti őket. Az utódállamok valódi nemzetpolitikai fordulatára – azaz, hogy a fő cél ne a magyarság asszimilálása, kultúrájának, közösségeinek eltüntetése, felszámolása legyen – egyelőre még várni kell. Nem jó a helyzet, csak picit több a remény.
Kövér László az z Országgyűlés elnöke 2016.06.14. Fotó: Horváth Péter Gyula
Mennyiben lesz más a 2016-os ötvenhatos emlékév, mint a 2006-os volt? 🙂
Értem a poént, de ne kínozzanak! Az összevetés is zavaró. Természetesen Gyurcsány rendőrrohamához képest becsületes ünneplésre készülünk. Bízom benne, hogy a fiatalok számára is élményszerű lesz ez az évforduló, közel hozza számukra azokat az időket, amikor hozzájuk hasonló fiatalemberek harcoltak a pesti utcákon, áldozták fel az életüket az országért, a függetlenségért és a szabadságért. Remélem, át tudják érezni, hogy ezek az értékek ma is nagyon fontosak, függetlenül attól, hogy nem kell a vérünket adni értük.
Még mindig a proletárdiktatúra szellemi örökösei diktálnak
1956 máig nincs a helyén, hiába kap fontos helyet az Alaptörvény preambulumában is. Az oktatásban, a közgondolkodásban ugyanis a régi idők maszatolását látjuk.
Egy közösség önazonosságát első sorban a múltja határozza meg. Mindaz a tanulság, amin keresztülment. Nem csak ’56-ot kell helyére tenni, hanem a teljes magyar történelmet és nemzetnevelést. Ne kerteljünk, itt halmozódott fel a legnagyobb adósságunk. Sem a köznevelésben, sem pedig a kultúra átadásának egyéb területein nem történt fordulat 1990, de 2010 után sem. Még mindig azoknak a szellemi örökösei akarnak diktálni, akik egykor a proletár internacionalizmus jegyében akarták a múltat végképp eltörölni. A kommunisták és a mai liberálisok egy dolgot nem vesznek figyelembe: az emberek ösztönösen keresik az azonosulás lehetőségét, amiben hisznek, keresik a gyökereiket, és ha megfosztjuk őket a természetes közegüket jelentő közösségeiktől, kultúrájuktól, ha összezavarjuk az önazonosságukat nem marad más, mint a gyökértelenség és a barbárság. Láttunk is abból egy kis előzetest Párizs és Brüsszel utcáin. Ugyanakkor szögezzük le Magyarországnak, egy erős tagállamok alkotta erős Európai Unió az érdeke.
A portréfotókat Horváth Péter Gyula (PestiSrácok.hu) készítette
Facebook
Twitter
YouTube
RSS