Langyos felkészülési döntetlen Elefántcsontpart ellen

Az első félidőben akaratos és jól játszó magyar válogatott és a pályára még nem teljesen megérkezett elefántcsontpartiakat láttunk, a második félidőre viszont a vendégek átvették a kezdeményezést a cserékkel alaposan átalakított csapatunkkal szemben. A közepes iramú és még közepesebb végeredményű meccs legfőbb tanulsága, hogy Kleinheisler és Nagy Ádám a válogatottunk nélkülözhetetlen alapemberei.

Rámenős, nagy akarással hajtó magyar csapat futott ki a pályára, és uralta is a játékot az első félidőben. Végig kezdeményezőbbek voltunk, és ami újszerű: többet birtokoltuk a labdát ellenfelünknél. Ez még akkor is szóra érdemes, ha a legutóbbi CAN-kupát megnyerő ellenfelünk számára semmi tétje nem volt a mai meccsnek, és ez látszott is rajta az első játékrészben.

A közepes iram mellett a védelmünket nem nagyon tették próbára az elefántcsontpartiak, a támadásunk viszont rendre kifejezetten szellemes volt. Kevés passzból, gyorsan fölértünk a kapuhoz, és mélységi indításokból is többször sikerült a védelmük mögé kerülni. A szélsőhátvédeink feljebb helyezkedtek, és támadóbban léptek fel, de ez sem bontotta meg a védelmünket. Mindehhez jó egyéni teljesítmények is kellettek; Kleinheisler számára most sem létezett elveszett labda, és jó cselekkel meg indításokkal többször megkavarta a vendégek védelmét, Nagy Ádám pedig ugyancsak remek passzokkal mutatta meg magát. Két nagy lehetőséget is elpuskáztunk az első játékrészben, és ezek az akciók is a két említett középpályáshoz fűződtek. A 30. percben Kleinheisler csapott le a tizenhatos előterében egy elveszni látszó labdára, és át akarta emelni a kimozduló kapust, de lendületből nem tudta eléggé leszorítani a labdát. Három perccel később Gyurcsó lépett ki a bal szélen Nagy Ádám zseniális indításával, de a hosszú alsó sarokra eleresztett lövését kipaskolta a kapus, a kipattanót pedig Szalai hiába küldte meg az üres kapura, egy védő belelépett.

A második félidő első érdemi történése egy nagy vendéghelyzet volt: ügyes csellel lefordultak a védelmünkről az elefántcsontpartiak a félpálya környékén, és a kontrát Kalou tiszta fejesével zárták, de szerencsére fölé ment. A helyzet beleillett abba a képbe, hogy a vendégek felpörgették az iramot, a magyar csapat viszont visszaesett kissé. Az afrikaiak mintha ekkor eszméltek volna rá, hogy meccsük van, és a második félidőben dominánsabbak voltak nálunk. Annak ellenére is jobban bennük rejlett a gólveszély, hogy Nikolics és Böde beállásával kétcsatáros felállásra váltottunk. Támadásban megbecsültük a labdát, de maradandót nem tudtunk alkotni vele. Két újoncot avattunk Sallai Roland és Vida Máté személyében, de a fáradt magyar válogatott nem tudott már megújulni, így a vége egy langyos döntetlen lett.

MAGYARORSZÁG–ELEFÁNTCSONTPART 0:0
Budapest, Groupama Aréna, 19 900 néző. Vezette: Vlado Glodjovics (Vladimír Jovanovics, Vladimír Csadjenovics)

Magyarország: Király (Gulácsi, a szünetben) – Fiola, Juhász, Lang, Kádár – Nagy Á. (Böde, 70.), Pintér – Gyurcsó (Nikolics, 64.), Kleinheisler (Gera, a szünetben), Dzsudzsák (Vida, 89.) – Szalai (Sallai, 79.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
Elefántcsontpart: Gbohouo – Bagayoko, Bailly, L. Koné, Kanon (Bamba, 75.) – Seri, Diomande (Kessie, a szünetben), S.Kalou (Konaté, 67.) – Gradel (T. Touré, 66.), Kodija (Sio, 85.), Angban (N’Guessan, 89.). Szövetségi kapitány: Michel Dussuyer

kép: MTI (Kovács Tamás)