Láthatatlan pókháló: így fojtotta meg áldozatát a kádári állambiztonság

Sehol sem volt biztonságban az a személy, akit a kádári állambiztonság kiszemelt. A veszélyesnek tartott újságíró elleni akcióknak “társadalmi kapcsolatok” voltak a főszereplői. Az egyikük barátja volt, neki kellett volna altatót csempésznie az italába. A másik bérlőtársa volt, ő engedte be a kémelhárítás embereit a közös lakásba. A harmadik a Gellértben dolgozott, ő a látogatók szekrényének feltörésében segédkezett. Nem hiába dolgoztak, miután a megfigyelt, lehallgatott Paulinyi Zoltán csúnyán összeverte a róla jelentő, őt kijátszó hálózati bérlőtársat (nem biztos, hogy a “játszma” miatt), beleunt a szélmalomharcba, és feleségével együtt Németországba emigrált. Két és fél évre ítélték távollétében.

Előző cikkemben bemutattam, hogyan tették ki a német hírszerzéssel gyanúsított Paulinyi Zoltánt a kémelhárítás irányította Budapesten Rundschau című újságból. Most azt villantom fel, hogyan figyelték meg, hogyan próbálták „elaltatni”, lakását, uszodai szekrényét átkutatni, egy barátnak hitt ügynök és társadalmi kapcsolatként alkalmazott társbérlője segítségével. Esete a módszer, a rendszer, a megkerülhetetlen háló miatt érdekes.

Figyelnek és megfigyelnek. Paulinyit inkább figyelték / Fotó: Az ügynök élete című filmből

A kémelhárítás több tervet is kieszelt a (nem megalapozatlan) gyanú szerint a nyugat-német hírszerzésnek dolgozó Paulinyi Zoltán “lebuktatására”. Különösen fontosnak tartották a „Párkányi” fedőnéven megfigyelt fordító/újságíró jegyzettömbjének megszerzését, a feladatra először a a célszemély barátját, „Agárdi” ügynököt szemelték ki.

Neki kellett volna saját lakásában altatót kevernie (!) Paulinyi italába, hogy a később beengedett tisztek közben megszerezhessék a zsebében hordott fontos iratot.

Majd a “bátor”, “kezdeményező” ügynök elaltatja

„Javaslat Budapest, 1972. március 24… „Párkányi” fn. 48 éves, magyar állampolgár, ujságirót operativ feldolgozás alatt tartjuk, mivel rendszeres kapcsolatot tart a 40. sz. objektum „Soltész” fn. hirszerzőgyanus beosztottjával (Peter Scholz német „diplomata” – MG)... 1972 február 23-án az Intercontinentál Szálloda magyaros éttermében történt találkozójuk alkalmával, a külső figyelés rögzitette, hogy „Párkányi” egy fekete szinü jegyzettömből számolt be, amit „Soltész” jegyzetelt… Az ügyben jelenleg foglalkoztatjuk „Agárdi” fn. ügynököt, aki „Párkányival” „baráti” viszonyban van. „Agárdi” fn. ügynök ellenőrzött, megbizható, bátor és kezdeményező… A végrehajtásra alkalmas „Agárdi” lakása… „Agárdi” meghivja magához „Párkányit”, aki már korábban több alkalommal volt nála. (Rövid rész törölve – MG) „Agárdi” a részünkre szakorvos által átadott altató mennyiséget „Párkányi” italába teszi. Ezzel biztositjuk, hogy „Párkányi” 1-1,5 órát aludjon. Miután „Agárdi” meggyőzödött arról, hogy „Párkányi” mély álomba merült, telefonon – lakásban van – felhivja a 312-482-es telefonszámot – „Otthon” fn. „K” lakás -, ahol tartózkodni fogunk.

„Agárdi” közlésének vétele után Kristál Ervin r. őrgy. És Pető Sándor r. hdgy. átmegy „Agárdi” lakásába, ahol kiemeli „Párkányi” zsebéből a jegyzettömböt, noteszt és átviszi a „K” lakásba fotózás céljából. Az anyagok fotózása, illetve megszerzése után, azokat „Párkányi” zsebeibe visszahelyezzük, majd a lakást végleg elhagyjuk. „Agárdi” ezt követően „Párkányit” ébreszteni fogja (ismét törölt rész – MG). Javasolni fogja, hogy hideg vizben mosakodjon meg és sétáljanak egyet a levegőn. Miután „Agárdi” és „Párkányi” elváltak egymástól, „Agárdi” visszatér a lakásába… „Agárdit” feladatainak végrehajtására részletesen kioktatjuk.” Végül tollal a gépelt javaslat alján: „Nem lett végrehajtva.”

Lopás a Gellértben – hálózati segítséggel

Nem tudjuk, miért mondtak le az akcióról, de rövidesen elálltak egy újabb tervvel. Ehhez egy társadalmi kapcsolat segítségét vették igénybe. A Gellértben dolgozó hálózati embernek kellett elintéznie, hogy – amíg fürdőzik – kiemelhessék Paulinyi szekrényéből az olyannyira vágyott jegyzettömböt. (Most akkor gondoljuk át, hogy ugyanezt az összes szállodában, hotelben, intézetben stb., stb. megtehették, megtették, társadalmi kapcsolatok, ügynökök vagy éppen hivatalos kapcsolatok – hoteligazgatók, munkahelyi osztályvezetők stb. – mindenhol akadtak …)

„Javaslat Budapest, 1972 junius 30… Hálózati adataink szerint „Párkányi” heti 2-3 alkalommal a reggeli órákban a Gellért uszodába jár uszni. Ezt a körülményt kihasználva annak érdekében, hogy megszerezzük „Párkányi” lakáskulcsait és lehetőség szerint fotó-másolatot készitsünk noteszéről, a következő intézkedéseket javasoljuk végrehajtani… külső figyelés alá vonjuk. Ennek segitségével pontositjuk… Lakásáról milyen öltözékben és felszereléssel indul az uszodába… a férfi öltöző mely részlegét /: szekrény, közös öltöző, kabin:/ veszi igénybe… Az uszoda mely területén, mennyi időt tölt el.”

Amíg fürdőztek, mások kutattak / Fotó: Fortepan.hu

És ezután következik a csak H. G. monogrammal emlegetett társadalmi kapcsolat szerepe (akit ilyen ügyben már többször bevetettek): „A fürdő területén tartózkodásnak idejét felhasználjuk arra, hogy „Párkányit” megmutassuk H. G. társadalmi kapcsolatnak, aki a BM III/II/2-b. Alosztálynak hasonló akcióban már eredményesen segitséget nyujtott... Az első látogatás után az akciót végrehajtó brigád naponta felkészülten várja, a korábbi látogatás napszakában a külső figyelés jelzését,hogy „Párkányi” elindult a fürdőbe. A jelzés megtörténte után értesitjük H. G. társadalmi kapcsolatot, aki várja „Párkányit” az öltözőnél és igyekszik olyan helyen elhelyezni, ahol az anyagkiemelést dekonspiráció veszélye nélkül végre tudjuk hajtani… Alkalmas időben a társadalmi kapcsolat biztositása mellett végrehajtuk az anyagkiemelést és az általa előre biztositott bázishelyként használt helyiségben elkészitjük a lenyomatokat, illetve a fotókat.”

Mire nem alkalmas egy társadalmi kapcsolat! (Erről eszünkbe is juthat a Széchenyi-díjas (hányan adták vissza?) Hanák Péter, aki önszorgalomból kutakodott történésztársai fiókjaiban, és ha talált valamit, rögtön le is jelentette Kádár Jánoséknak).

Bérlőtársa segített a kémelhárításnak

A következő akciót augusztusra időzítették, ekkor már Paulinyi lakását vették célba – szintén egy társadalmi kapcsolat segítségével. Amíg az újságíró a családjával a Balatonra utazott (a nyaralót is végig megfigyelték), addig Paulinyi „Ősz” fedőnevű társbérlője segítségével bedrótozták a lakását. Már nem a jegyzettömböt akarták megszerezni: (Jelentés Budapest, 1972. augusztus 22.). „… célunk volt „Párkányi” lakásából 12 db magnetofonszallag elhozatala. Az akció végrehajtása során a javaslatban kitüzött célt elértük… 11 órától „Ősz” fn. társadalmi kapcsolat – „Párkányi” társbérlője – rendelkezésünkre állt… Nagy István r. fhdgy., Pető Sándor r. fhdgy. És a III/V-1. Osztály („K” (konspirált) ellenőrzés – MG) két beosztottjával „Ősz” fn. társadalmi kapcsolat társaságában, mint annak vendégei bementek a kapcsolat lakásába. Ezt követően a kapcsolat Pető elvtárssal eltávozott. Az akció parancsnok utasitása után a zártechnikus hozzáfogott a céllakás ajtajának felnyitásához. A másik technikus pedig a vételező helyen tartózkodó másik elvtárssal próbavételt eszközöltek”.

A kép illusztráció. Házkutatás, fotó: Magyar Rendőr: /Forrás: Magyarrendor.osaarchivum.org

Zavar: Paulinyi felesége hazaindul

Az akció eddig tökéletesen működött, csak közbejött valami – a rádió-összeköttetés megszakadt, Paulinyi felesége pedig hazaindult: „Időközben a rossz időjárás miatt a III/2. Osztály rádió összeköttetése megszakadt, ezért pontos értesülést nem tudtak adni. Kb. 12 óra 20-kor helyreállt az összeköttetés. Közölték, hogy „Párkányi” felesége Budapest irányába hajt a gépkocsival, és kb. a 70-es km. kőnél tart. Az akció parancsnoka – mivel fennállt annak veszélye, hogy a kinyitás után az ajtó becsukása még több időt vesz igénybe – utasitást adott a lakás elhagyására.

Ezért „Ősz” fn. társadalmi kapcsolat visszatért lakására, majd a brigád tagjaival együtt eltávoztak… Az akció idején „Ősz” fn. társadalmi kapcsolat a Fogas Étteremben tartózkodott.”

Látjuk, hogy a tiszteket simán ki-beengedő „Ősz” szépen megebédelt – gyaníthatóan az állambiztonság állta a falatozást. A szalagokat még este visszavitték: „A behatolás kb. 1 percet vett igénybe. A kapcsolat (természetesen „Ősz” – MG) kb. 5 perc mulva érkezett vissza. Kárpáti elvtársék megköszönték a fáradozását, segitőkészségét és átadtak részére 600, – Ft pénzjutalmat…”.

A kép illusztráció. Nyomozók munkában, forrás: Magyar Rendőr / Fotó: Osaarchivum.org

600 forint – nem volt az olyan rossz zsebpénz akkoriban… A következő jelentésből (1972. szeptember 6.), amely amúgy a magnószalagok tartalmáról szólt, „Ősz” személyére is fény derült: „A titkos kutatás során kilenc magnószalagot találtunk, melyeket lemásoltunk a B. M. III/V-3. Osztály segitségével. Ebből kettő zenei felvételeket tartalmazott, a további hét szalagon pedig az alábbiak találhatóak: 1./ „Párkányi” társbérlőjével Kunfalvi Józseffel veszekszik, mivel az lakásában kopácsolással járó munkát végeztet, ami felébreszti „Párkányi” csecsemőkoru gyermekét.

Megjegyezendő, hogy „Párkányi” különböző kapcsolatai segitségével ki akarja szoritani a lakásból társbérlőjét és feltehető, hogy erre a célre kivánja felhasználni a felvételt… A társbérlő azonos „Ősz” fn. társadalmi kapcsolatunkkal, aki konkrét célunk ismerete nélkül segitséget nyujt a lakásban végrehajtott akcióinkhoz.”

(A további szalagokon amúgy kényes interjúk is voltak, de mivel most az újságíró megfigyelésével, a köré font hálóval foglalkozom, ezeket nem érintem).

Egyre szebb a történet: ez a bizonyos Kunfalvi József volt Paulinyi társbérlője, akivel ki akarták egymást szorítani a remek helyen lévő (Normafa környéke, Őzike út) lakásból. Nem tudjuk, sejtette-e az újságíró Kunfalvi hálózati érintettségét, de egy újabb dokumentumból megtudjuk, nem sokkal ezután alaposan helybenhagyta. Az affért az „altatós” „Agárdi” ügynök jelentette:

„1972. szeptember 25-én beszélgetést folytattam Bolgár Pállal a ÁGTI. (Általános Géptervező Iroda? – MG) személyzeti osztályvezetőjével… Bolgár elvtárs elmondta, hogy a Nemzeti Bank egyik tisztviselőjétől értesült, hogy kollégáját Kunfalvit, társbérlője néhány nappal ezelőtt úgy megverte, hogy gége sérüléssel kórházba került. Ez a társbérlő Paulinyi Zoltán volt, akit Kunfalvi ezért fel kiván jelenteni… Megjegyzés: Kunfalvi társadalmi kapcsolatunk. Más oldalról érkezett értesülésünk alátámasztja az eset megtörténtét” – tette hozzá a jelentéshez a kémelhárítás munkatársa.

“Agárdi” – egy mindenre használható ügynök

Kunfalvi és Paulinyi pereskedését is megőrizték az újságíró megfigyelési dossziéjában (a levéltári adatok szerint egy hónap eltéréssel amúgy éppen egy idősek voltak, mindketten 1924 őszén születtek), és Paulinyi dossziéiból azt is össze lehet rakni, hogy kit takart az „Agárdi” fedőnév:

„Javaslat Budapest, 1972. november 30. „Az ügyben foglalkoztatott „Agárdi” fn. ügynököt 1947-ben szervezte be a belső elháritás. Jobboldali szociáldemokraták ellen foglalkoztatták. Több ügyben eredményesen dolgozott, köztük olyan ügyekben is, melyeket realizáltak . Munkája eredményeként a biróság elitélt személyeket. A hálózatból 1958. augusztusában zárták ki azzal, hogy a területen hirszerző lehetősége megszűnt, és mint MSZMP. tag, akkori munkahelyén pártfunkciót töltött be. 1971-ben a „Párkányi” fn. ügy kapcsán mint társadalmi kapcsolatot kezdtük ismét foglalkoztatni. 1972. márciusától ügynökként foglalkoztatjuk, mivel lehetősége van arra, hogy „Párkányi” vonatkozásában mélyreható felderitő munkát végezzen.”

A telefon-lehallgatások, jelentések alapján kiderül, hogy az „Agárdi” fedőnév az „egyetemi könyvtárban” dolgozó Almási Jánost takarta, aki egy későbbi hivatkozás szerint adjunktusként folytatta. A fenti jelentésből látni, hogy a szociáldemokraták elleni ügyekben felhasznált Almási később társadalmi kapcsolatként segítette a hálózatot, majd ismét ügynökké “ütötték”.

Paulinyi és felesége “disszidál”

Paulinyi nyilván érezhette, hogy szorul a hurok, mind a Budapesten Rundschau (BR) beszervezett főszerkesztőjével, Baló Péterrel, mind társadalmi kapcsolat társbérlőjével pereskedett, újságíró-állásából éppen Baló rúgta ki, nem beszélve a kémvádról. Érthető, hogy nem sokkal később emigrált.

A kémelhárítás erre egy „állampolgári bejelentés” – jellemző a rendszer rothadtságára (halló, boldog hetvenes évek), hogy a „disszidálásról” Paulinyiék takarítónője szólt a házban lévő rendőrtisztnek –, és a lakás átkutatása után jött rá. „Ősz” társbérlő segítségével ugyanis rendszeresen bejártak Paulinyihoz.

A kép illusztráció. Egy házkutatás eredménye, forrás: Magyar Rendőr / Fotó: Magyarrendor.osaarchivum.org

„Az 1974. január 24-én jóváhagyott javaslat alapján végrehajtottuk „Párkányi” fn. célszemély lakásának titkos kutatását. A titkos kutatás speciális céllal történt, melynek alapja az volt, hogy a BM. Utlevél Osztályhoz olyan bejelentés érkezett, miszerint „Párkányi” és családja az NSZK.-ba disszidált… Tekintettel arra, hogy „Párkányi” lakásán 1973. decemberében hajtottuk végre titkos kutatást, – így megfelelő összehasonlítási alapunk volt arra vonatkozóan, hogy értéktárgyaiból, illetve általában mi hiányzik…. Hiányzik a lakásból „Párkányi” riporter magnetofonja. Hiányzik az a fadoboz, amelyben „Párkányi” régi pénzérme-gyűjteménye volt… Iroasztalának kutatásakor, illetve további megkeresés során sem találtuk meg a 30.000. – Ft-ról szóló autónyeremény-betétkönyveket. Megállapitottuk, hogy a decemberi kutatás során észlelt aranytárgyak – ékszerek – kivétel nélkül hiányoznak. Iróasztalában hivatalos okmányt / a számlák kivételével/ nem találtunk… Az előszobában lévő beépitett szekrényben ugy „Párkányi”, mint felesége ruhái hiányoznak… A fentiek alapján valószinüsithető, hogy a „Párkányi”-val kapcsolatos bejelentés helyénvaló.”

A „disszidálást” a hírszerzés is megerősítette, a kémelhárítást és a belső elhárítást a több ügyből ismerős Bogye János III/I-2.-es osztályvezető tájékoztatta: „Nem ellenőrzött adataink szerint Paulinyi Zoltán magyar ujságiró 1974. január 6.-án késő este a nyugat-berlini repülőtérre érkezett. A repülőtéren Völkers nyugat-berlini szenátor és két-három ismeretlen férfi fogadta. Az információt közlő személy érdekesnek találta, hogy Paulinyi és kisérete nem az utasok részére fenntartott ellenőrző ponton, hanem az adminisztrativ irodákon keresztül távozott”.

A Paulinyi-házaspár lépése után „Ősz” társadalmi kapcsolatra és „Agárdi” ügynökre egy ideig nem volt szükség. (Paulinyiékat távollétükben “hazatérés megtagadása miatt” két és fél, illetve másfél év börtönre ítélték).

Folytatom.