Lendvai Ildikó kaján örömmel mocskolta be az 1956-os forradalmat

Sokan azt hitték, hogy el lehet felejteni Lendvai Ildikót, a 2010 előtti korszak rémisztő szocialista excenzora azonban az utóbbi időben ismét boldogan osztja meg romlott gondolatait. Tudjuk, hogy a levitézlett gyurcsányisták, régi kommunisták számára egy örökre a sebben lévő szálka az 1956-os forradalom és szabadságharc, ezért ahol lehet, igyekeznek gyengíteni a jelentőségét, aláaknázni az üzenetét. Lendvai tegnap az ATV-ben azt mondta, hogy az ellenzéki tüntetésen trágárkodó gimnazista lány olyan, mint az ’56-osok, akik ugyanolyan trágárok voltak. Lendvai Ildikó nem ostoba, tudja, hogy mit miért mond, ahogyan azt is tudja, hogy a célok nélküli, zavaros gondolatokkal teli gimnazista lány a kanyarban sincs az ’56-os hősökhöz képest, akik világosan tudták, hogy mit akarnak: a Lendvai Ildikó-féle kommunistákból volt elegük. Nemcsak nekik.

Lendvai Ildikó még a hírhedt Aczél György mellett volt cenzor, tűzzel-vassal irtotta az önálló gondolatot, és nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy kitaláljuk, mit érzett és mit érez most az 1956-os forradalom és szabadságharc iránt. A forradalom számukra sosem gyógyuló seb, a végsőkig kitartó kommunisták csapatánál pedig tudjuk, hogy az igazi ünnep november 4-e, amikor a szovjet tankok véresen eltiporták a magyar szabadságharcot. Lendvai ennek a generációnak a tagja, aki nem véletlenül társította azt a Pankotai Lilit az 1956-os hősökkel, aki egy zavaros, káromkodásokkal teli önmutogató performanszban próbálta elmondani a világnak, hogy mit gondol. Nem igazán sikerült a lánynak, de arra legalább jó volt, hogy Lendvai Ildikó fel tudja használni a saját céljainak megfelelően.

Annyit azért mindenki láthatott, hogy az egyébként a cisztercieknél tanuló lány dühös a világra, valódi célokat nem tud megfogalmazni, talán a fejében sincsenek ilyesmik, általános frázisok pufogtatásán kívül sokra nem jutott az elfogadásról hadováló Pankotai. De azt azért büszkén elmondta lányként, hogy a “f*szomat bele”. Annál pedig nincsen elvetemültebb kajánság, ha valaki ezt a megzavarodott, önmutogató és üres gimnazistát az 1956-os hősökhöz hasonlítja. Ezzel ugyanis azt üzeni, hogy akik a kommunisták ellen felkeltek és életüket adták 1956-ban, ugyanolyan zavaros fejű elégedetlenkedők voltak, akik csak a balhé kedvéért mentek ki az utcára. Aki egy picit is ismeri a történelmet, tudja, hogy ezt a forradalom leverése után, az ötvenes évek végén harsogta a kommunista média, bűnözők és kalandorok tobzódásává silányítva 1956 emlékét. Nem jártak szerencsével, ahogyan Lendvainak sem fog ez összejönni – hiába, a régi cenzori évek már elmúltak, a magyar emberek pedig nem megvehetők az ilyen alávaló praktikákkal.

A rosszindulat mellett az ostobaság is sűrűn megjelenik, erre pedig Fekete-Győr András az eklatáns példa, akinek vélhetően fogalma sem volt Lendvai üzenetének tudatosságáról, ezért bölcsen bólogatott a régi szocialista politikus asszony gondolataira, sőt meg is fejelte egy tartalmas mondattal:

Tarts ki, Lili!

De miért is kellene kitartani? Miben? A trágárságban, vagy pedig az értelem nélküli zagyvaságban? Mi ennek az üzenetnek a lényege? Fekete-Győr nem véletlenül került már többször partvonalra, hiszen gondolatokban sosem jeleskedett, de statisztának most is jó volt, még Lendvai Ildikónak is tett egy szívességet, az üresfejűségét pedig ezredszerre is bizonyította. Lendvai pedig jót kuncoghatott magában, hiszen ő tényleg tudta, hogy mit miért mondott, nem úgy, mint Pankotai és Fegyőr.

Vezető kép: MTI/Kovács Tamás