Svájc, az ország, ahol innen, Magyarországról szemlélve úgy tűnhet, találkozott egymással a mondásbeli kolbász meg a kerítés. Legalábbis ez égett be az ’56 utáni generációnak, amit csak erősített a rendszerváltás után “nyugatiautóval” hazalátogató nagybácsi, aki svájci csokit és akkor még jószerével használhatatlan frankot hozott a gyerekeknek. Ennek a mítosznak ha nem is a megcáfolására, de perspektívába helyezésére vállalkozott Ferkó Zoltán legújabb, Levelek Zürichből című könyvében.
Pályaelhagyó tanár, utazó, néprajzkutató, szociológus és író. Ez mind egy személyben Ferkó Zoltán, aki jelenleg a Zürichben működő Svájci Magyar Ház vezetője, de korábban magyar nyelvet és irodalmat tanított Moldvában, Csángóföldön, majd egy kis dél-erdélyi szórvány magyar faluban, Kóboron szolgált, itt is a magyar kultúrkör fennmaradásáért fáradozott. Ezek után Svájc volt a következő állomás, ahonnan a helyi magyar diaszpóra életét bemutató olvasmányos szociográfiával jelentkezett legújabb könyvében, a Levelek Zürichből című kötettel. Maga az írás olyan, nekünk hazai magyaroknak is fontos kérdéseket feszeget, mint hogy hogyan működnek a magyar közösségek odakint? Milyenek a hétköznapjaik? Hazajönnének-e vagy jobb a kinti lét? De boncolgatja a migráció témakörét is, mind Európán belüli, mind azon kívüli szemszögből. A kötetben továbbá a szerző bemutatja, hogyan lehet egy szinte asszimilálódott közösségben megtartani a magyarságot, hogyan lehet diaszpórában is igazi magyarként élni, mint ahogy beszámol a Kőrösi Csoma Sándor Program kultúramegtartó küldetésének svájci folyamatairól is. Természetesen az írásban visszatérően terítékre kerül ’56 és az erdélyi magyarság kérdése is, mindennek pedig izgalmas színezetet ad az új, svájci perspektíva. Emellett a könyv végén bemutatásra kerül a szerző, Ferkó Zoltán legújabb kezdeményezése, a Kárpát-medencét járó, oktatási célú Virrantó Játszóbusz is.
Fotó: PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS