Jó iram, európai nézőszám, kevéske futball: a Ferencváros a hajrában szerezte meg a mindent eldöntő gólt az Újpest elleni rangadón. Sorsszerű, hogy a csapat talán legszimpatikusabb, legegyenesebb játékosa, Böde Dániel nyerte meg a meccset. A rangadón mindkét csapat odatette magát, de a színvonal továbbra is közepes volt, bár a szünet után felpörgött a meccs. A gól mindenesetre szép volt: Varga, Lovrencsics és Böde összjátéka a három magyar válogatott focistát dicséri.
Egyperces néma gyászszünettel kezdődött a Ferencváros–Újpest rangadó, és kivételesen örültünk neki, hogy megszakították: a szurkolók ütemes tapsa zavarta meg a csendet, amellyel az ötvenhatos hősöket köszöntötték. Az is szimpatikus volt, hogy az Újpest játékosai nemzeti színű karszalaggal futottak ki a pályára, ez a belügy egykori csapatától különösen fontos gesztus.
Kifejezetten jó hangulatban készült a Fradi a mérkőzésre, hiszen a héten jelentették be, hogy a tábor november elején visszatér. Ezzel – hogy hogyan, s mennyi időre, az még kérdés – a vezetőség és a szurkolók közötti háború véget ért. A meccs iramára amúgy nem lehetett panasz, annál inkább a színvonalra: bár az Újpest az első negyedórában irányította a mérkőzést, ennyi elképesztően gyatra beadást régen láthattunk. A jóval erősebb Fradit persze sokkal inkább lehetett kritizálni: a gyengébb, de talán jobb edző vezette vendégcsapat simán uralta a rangadót. Ennek ellenére az első lehetőség mégis a Ferencvárosé volt: egy szöglet Blazic került lövőhelyzetbe, de beleléptek a lövésébe. Bár ezek után volt egy-két veszélyes próbálkozás, az első komoly ziccert az Újpest hagyta ki a 29. percben. Ezután inkább a Fradi próbálkozott, a magyar bajnokságból alkatával, lelkesedésével is kiemelkedő Paintsil szerzett harcosan labdát, de fölé tekert. Ezzel együtt sokszor ásítoztunk.
Küzdelem volt / Fotó: MTI
A második félidőben végre felpörgött a mérkőzés (nem ártott), a Ferencváros cserélt, és végre távoli lövésekkel is próbálkoztak. Bár a Fradi többször is megszerezhette volna a vezetést (Paintsil hatalmas kapufát lőtt), a hajrára is 0–0-val fordultak a csapatok. A 82. percben viszont gyönyörű gólt szerzett a Fradi: a csereként beállt Varga Roland sarkazott Lovrencsics Gergőnek, aki tökéletesen tekert be: a csapatkapitány Böde Dániel pedig a hálóba fejelt.
Igazi válogatott összjáték volt, a nemzeti csapat három játékosa között.
Bár ezután rögtön egyenlíthetett volna az Újpest, Simon Krisztiánt gyönyörűen szerelték a Fradi kapuja előtt. Maradt az 1–0, az évekkel ezelőtt „madocsai Messinek” elkeresztelt Böde ismét bizonyította, hogy bár nem a világ legjobbja, viszont a Ferencváros nélkülözhetetlen játékosa. Nyilatkozatát már kabátban tette meg, mivel mezét a lefújás után rögtön odaadta az egyik kerekesszékes kisfiúnak.
Ezért is kedvelhető játékos, sportember ő. A magyar futball egyre ritkább egyéniségeinek egyike.
A Fradi ezzel együtt nem tudta megelőzni a Videotont, mert az a „házirangadón” végül csak legyűrte a Felcsút együttesét. A fehérvári csapat a 88. percben szerezte meg a vezetést, amelyet a hosszabbításban megduplázott. A Debrecen csak döntetlent játszott a Haladással, míg a Vasas kikapott a Balmazújvárostól.
Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS