Az a politikai erő, aki a Dunán gátat akart építeni, eddig még mindig belebukott és ez jól is van így – ezt még Orbán Viktor fogalmazta meg közvetlen azután, hogy a nagymarosi vízlépcső tervének felmelegítésébe és Nemcsók János akkori tárgyalásvezető áldásos tevékenységébe belebukott a Horn-kormány. Ezzel az állásponttal azonban egy másik vélemény áll szemben, mégpedig azé a szlovák mérnöké, aki huszonöt évvel ezelőtt megtervezte és levezényelte a Duna elterelését. Ő helyettünk is jobban tudta, hogy a magyaroknak nem több víz kell, hanem több gát, és ezt a véleményét néhány magyar vízügyi szakember is lelkesen tette magáévá. A Duna elterelésének 25 éves kálváriára emlékezett a Duna Charta konferenciája.
Arról már több esetben is foglalkoztunk, hol tart, illetve hol tarthatnak jelenleg a Szigetköz vízpótlását érintő szlovák-magyar tárgyalások, amelyek azért indultak meg, mert huszonöt évvel ezelőtt a Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítésének leállítása után Szlovákia elterelte a Dunát, súlyos pusztítást okozva ezzel a Szigetköznek. A nyilvánosságra került anyagok szerint jelenleg a magyar tárgyalásokat vezető Baranyai Gábor négy fenékküszöb megépítését javasolja a magyar kormánynak azzal a kitétellel, hogy a szlovákok több vizet engedjenek át a számunkra. A Duna Charta ugyanakkor úgy látja, a fenékküszöbök valójában gátak, megépítésükkel nem valósulnának meg a kormány kormányhatározatban is rögzített szándékai, nem történne meg a terület rehabilitációja. Ráadásul nem úgy tűnik, hogy a szlovák fél több vizet szándékozna átengedni. (A téma iránt mélyebben érdeklődők itt, itt és itt találnak további információkat.) A Duna elterelésének 25 éves évfordulója kapcsán rendezett „Vizet a Dunába, ne gátakat!” című konferencia kapcsán most arra térnénk ki, hogyan bukkannak fel időről időre egyes vízügyi szakemberek megalomán, óriási presztizsberuházásokat megvalósítani szándékozó ötletei, amelynek köszönhetően a Nagymarosi vízlépcső és a Szigetköz teleépítése a háttérben még mindig napirenden van. Bár a baloldal többször belebukott a gátépítés szándékába, és Orbán Viktor is többször hangoztatta, hogy ez jól is van így, jelenleg is több jel mutat arra, hogy a kormány elvi szándékai ellenére valami egészen más, elsősorban a szlovákoknak kedvezőbb elképzelés fog megvalósulni a Szigetközben.
Ismert, miután a Magyar Tudományos Akadémia és a civilek nyomására leállították a nagymarosi vízlépcső építését, Szlovákia a tárgyalások helyett önkényesen az úgy nevezett C-variáns mellett döntött, és elterelte a Dunát, súlyos ökológiai katasztrófát okozva ezzel a Szigetközben. A Szigetköz problémáját rendező tárgyalások során ugyanakkor rendre kiderül, hogy egyes magyar vízügyi szakemberek is inkább a szlovákoknak ideális megoldást osztják, miszerint a magyaroknak nem több víz kell, hanem több gát. Utóbbit egyébként Julius Binder, az elterelést hangoztató szlovák mérnök hangoztatta előszeretettel. A kérdés diplomáciai megoldását az 1997-ben megszületett Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete hivatott megalapozni, amelyben megállapították, hogy mindkét oldal jogot sértett, amit megépítettek azt nem kell elbontani (Dunacsúny és Bős), amit nem építettek meg, azt nem kell megépíteni. Emellett méltányos és ésszerű vízhasználatra szólították fel a feleket, és arra, hogy egyezzenek meg egymással.
Nemcsók, az MSZP válasza a vízlépcső megépítésének megakadályozására
Bárdos Deák Péter, a Duna Charta elnöke A Duna elterelése jelenidőben című előadásában többek közt arról beszélt, a hágai ítélet után, 1997-ben kezdte meg az MSZP-s Nemcsók János titkos tárgyalásait a szlovákokkal, miközben „teleharsogta” a sajtót azzal, hogy elvesztettük a pert és Magyarországnak több milliárd dollárt kell fizetnie, ami természetesen nem volt igaz, de ezzel ismét elő lehetett venni a nagymarosi erőmű építésének lehetőségét. A tárgyalások során egyébként ő két gát építését javasolta a Duna-kanyarban, kompenzálásként a szlovákoknak. Bárdos Deák Péter hozzátette, Nemcsók Jánosnak különben egyéb hajmeresztő ötletei is akadtak, például hidat tervezett a Balatonra, a Maros hajózhatóságát egészen Marosvásárhelyig akarta megvalósítani, de talán a tárgyalások fényében az a legkevésbé meglepő, hogy később Szlovákiában kapott munkát.
Szigetköz ártere; fotó: gizgazok.blogspot.com
A vízügynek annyi jó ötlete volt
Nemcsók Duna-kanyart érintő terveire végül az 1998-ban megalakult Duna Charta ötvenezres tüntetése válaszolt, a szlovák féllel folytatott tárgyalások botránya pedig a mérleg nyelvének bizonyult a választásokon. A kormányra kerülő Fidesz leállította a vízlépcső tervezett továbbépítését. Bárdos Deák Péter szerint a vízügy ekkor súlyos presztizsveszteséget szenvedett el, hiszen egy óriásberuházásról, ezzel együtt rengeteg pénzről maradtak le, megítélésük pedig annyira a mélypontra zuhant, hogy vízépítő mérnöki szakra nemigen jelentkeztek ebben az időben. A Duna Charta elnöke hozzátette, természetesen a vízügy nem akart lemondani óriásberuházásáról, 2002-ben ezért azzal rukkoltak elő, hogy meg kell oldani a Balaton vízpótlását, vagy a Rábát kell a Pannonhalmi-dombságon keresztül a tóba vezetni, vagy a Drávát, esetleg a Dunát illetve karsztvizet. Végül akadémiai szinten kellett kimondani, hogy vízpótlásra nincs is szükség.
Gátépítő lobbiszervezet
Az előadáson elhangzott, 2004-ben aztán kormányhatározattal is megerősítették, hogy Magyarország mégcsak tárgyalni sem fog az vízlépcsőről, a Szigetköz rehabilitációja kapcsán pedig arról határoztak, hogy azt a legkisebb természeti beavatkozással kell megvalósítani úgy, hogy egy önszabályozó vízrendszer jöjjön létre. A vízügy gátépítésben érdekelt szakemberei természetesen továbbra sem adták fel, és 2007-2008 között a duzzasztásban érdekelt helyi polgármesterekkel karöltve létrehozták a Szigetközi Természetvédelmi Egyesületet, egy olyan lobbiszervezetet, amely nyíltan pártolta a gátak építését. Nemsokkal megalakulásuk után elnyertek egy százmilliós pályázatot is, amelyet természetesen különböző duzzasztási módszerek kidolgozására költöttek. Végül az egyesület vezetője, Láng István által kidolgozott megoldást fogadták el, amely három darab vasbeton szerkezetű komplex gát építését javasolta a Szigetközbe. A helyi és uniós szocialista képviselők erőteljes lobbitevékenységének ellenére ebből azonban végül nem lett semmi.
Orbán sem szeretne gátakat
Mint Bárdos Deák Péter elmondta, az ismét hatalomra jutó Fidesz néppárti képviselőcsoportja 2010-ben közös konferenciát kezdeményezett a Duna Charta-val. Bár időközben a Szigetköz térségében eltűntek a rendszerváltó jobboldali képviselők, és helyüket duzzasztópárti lobbisták vették át, akik helyi szinten meggyőzték az embereket, az építkezések fontosságáról, a konferencia mégis azt üzente a térség képviselőinek, hogy nem épülnek duzzasztók sem a szigetközben, sem a Dunán. Érdekes módon egy évvel később, 2011 januárjában az Új Széchényi tervben mégis megjelentek a duzzasztók. Máig nem tudni, hogy ez kinek a tevékenységének volt köszönhető, mindenesetre az erőteljes tiltakozások hatására visszavonták ezeket az elképzeléseket, sőt egy hónapra rá a Fidesz frakcióülése ismét megerősítette, hogy a magyar szakaszon nem fognak gátakat építeni. Ráadásul 2012-ben Strasbourgban Orbán Viktor a Dunai hajózással, és a cseppfolyós gáz vízi szállításával kapcsolatban úgy nyilatkozott, ő inkább a környezetvédőkkel tart ebben a kérdésben. A lobbisták 2012-ben ismét bepróbálkoztak, amikor Több vizet a Dunába címmel aláírásgyűjtésbe kezdtek, a hetvenezer támogató aláírását viszont már úgy tálalták, hogy az emberek a gátépítés mellett tették le a voksukat. Illés Zoltán akkor ismételten megerősítette, hogy a kormány sem a Dunán, sem a Tiszán nem akar erőművet építeni.
Vízlépcsőt és demokráciát; Fotó: Duna Charta
Kitüntették a vízlépcső-lobbistát
A Duna Charta elnöke hozzátette, érdekes módon 2014-ben, miközben februárban Orbán Viktor még arról beszélt, hogy több tározót és kevesebb gátat kell építeni, majd azt is hozzátette,hogy eddig minden politikus belebukott, aki gátat akart építeni, és ez jól is van így, két hónappal később a magyar államfő kitüntette Jakus Györgyöt a vízügyi szakterületen végzett több évtizedes eredményes munkája elismeréseként. Jakus az Észak-Dunántóli Vízügyi Igazgatóság fejeként a Nemcsók-féle tárgyalások egyik meghatározó szakmai tagja volt, aki minden megtett, hogy Nagymaroson felépüljön a gát, amíg 1999-ben le nem váltották. Az ekkor megkezdődő vízügyi visszarendeződés újabb jeleként a 2015-ben kiadott Kvassay Jenő terv közrebocsátott tervezetében ismét megjelentek a duzzasztóművek és a gátak, csak itt már nagyvonalúan emelt szintű vízterek építését, valamint nagy műtárgyak építését javasolták. Ráadásul azt is el akarták érni, hogy az illetékes miniszternek egyszemélyes döntési joga legyen abban, hogy a Natura 2000-es területek védettségét feloldhassa. Ismert, a Duna két partja a városok kivételével gyakorlatilag ilyen területnek számít.
Egykori lobbista a vezetői székben
Ezután nyilvánosságra került egy Baranyai Gábor által jegyzett levél, amelyből kiderült, hogy nem publikus tárgyalásokat folytat Szlovákiával. Ő négy komplex gát építését javasolta a magyar kormánynak a Szigetközben azzal a kitétellel, hogy a tárgyalásokat a nyilvánosság lehető legnagyobb kizárásával kell folytatni. Bár ez az álláspont szemben áll Orbán Viktor másfél évvel ezelőtt megfogalmazott véleményével, és feltehetően a kormány szándékai sem változtak meg az elvek szintjén időközben azonban a korábbi SZITE-s lobbista Láng István valahogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese lett, valamint a magyar-szlovák tárgyalások vezetője. Hogy, hogy nem, de a különben fideszes Nagy István, mosonmagyaróvári országgyűlési képviselője is államtitkár lett a Földművelésügyi Minisztériumban, aki az egyik leghangosabb szószólója a duzzasztási terveknek, miközben Illés Zoltánt kirakták. Baranyai Gábor saját elmondása szerint is gyors lezárását szerette volna ennek a húsz éve húzódó ügynek, de Bárdos Deák Péter szerint teljesen átvette a vízügyi szempontokat és retorikát.
A kormány szándékai és tervei nem egyeznek
Bárdos Deák Péter szerint bár az általánosan hangoztatott cél a Duna ökológiai rehabilitációja, és hogy a szlovák fél többlet vizet juttasson a Duna magyar szakaszába a Szigetköznél, valamint hogy gátak nélkül ökológiai kapcsolatot hoznak létre a Duna és a mellékágak között. A Duna Charta véleménye ezzel szemben az, hogy a 2015-ben körvonalazódott megoldási javaslat, amelyről azóta sem tudni semmit, tulajdonképpen érdemi víztöbblet nélkül négy komplex-gát építését javasolja a 40 kilométeres szakaszon, továbbá lemondanának a Bősi erőműben lévő magyar vagyonról és vízvagyonról. A gátak építése nyomán a Szigetközben állóvízi körülmények jönnének létre, statikus vízszint, a meder feliszapolódna, feltöltődne, ennek köszönhetően az ivóvízbázis elszennyeződne. A tervezetben felvázolt fenékküszöb tehát véleményük szerint valójában gátrendszer, amely a szlovák anyagban is szerepel, és kísértetiesen hasonlít a Láng István által korábban kidolgozott elképzelésre. Bárdos Deák Péter előadását azzal zárta, jelenleg 2017-ben annyit lehet tudni, hogy a két ország szakértői dolgoznak egy nagyléptékű közös állapotfelmérés előkészítésén, tehát a háttérben folyhatnak tárgyalások és folyhat munka, de a nyilvánosság lehető legnagyobb mértékű kizárásával.
Forrás: PestiSrácok.hu; kezdőkép: nol.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS