A magyar kézilabda válogatott végig irányította a világbajnoki nyitómérkőzést és bár kétségtelenül nem játszottak a legjobb formában Gulyás István tanítványai mégis simán legyőzték a Zöld-foki-szigetek csapatát. Az afrikaiaknak voltak szép pillanatai, sőt, kiváló bombákat is lőttek, de mivel kevesebben is voltak, nem igazán mutatkozott győzelmi esély a számukra. A végeredmény hétgólos különbséget takart, 34–27-re nyert a magyar válogatott. Bánhidiék vasárnap Uruguay ellen folytathatják a jó szereplést.
Ez a világverseny sem indult könnyedén ebben a koronavírus által diktált világban. Pedig az egyiptomi férfi kézilabda-világbajnokság egyik hiányzója, az amerikai válogatott kulcsfontosságú lehet a sportág jövőjével kapcsolatosan, ugyanis Amerikában szeretik a kézzel játszandó labdasportokat, ezért nem mellékes, ha esetleg szélesebb körben megismerik az európai kézilabdát, mivel ez hatalmas bevételt hozhat nézőkben, reklámban és persze anyagilag is. Ezen azonban most nem kell töprengenie a sportág szerelmeseinek, ugyanis a svájci válogatott pótolhatja az amerikai űrt Egyiptomban. Nekünk pedig nem történt változás a csoportunkban, ahol Uruguay és Németország mellet a Zöld-foki-szigetek található.
A magyar csapat vagány felfogásban közelített az egyiptomi vb felé, ami sokat segíthet az eredményességet nézve is, azonban nem mindenki vélekedett így. A norvég válogatott vezetői például folyamatosan panaszkodnak, míg a szervezők mindent rendben találnak, és ez a hangulat, valamint véleménycsere jellemzi az elmúlt napok történéseit a világversenyen. A magyar válogatottnak is szállodát kellett cserélni, de a körülményekre nem érkezett panasz. Pusztán az okoz némi nehézséget, hogy egy óra buszozásra van a csarnok a hoteltől.
A pénteki nyitómeccs előtt viszont már érkezett kellemetlen hír hazai szempontból is, hiszen a zöld-foki csapat tagjai közül nem mindenkinek sikerült negatív tesztet produkálni, így csak a meccs előtt két órával derült ki, hogy a találkozó meg lesz tartva. Igaz, így a nem túl acélos múltú afrikai válogatott kerül nehézségbe, mivel alig tudtak létszámban megfelelő mennyiségű játékossal a pályára állni. Ráadásul számukra a magyar csapat az a világválogatottal ér fel, emiatt gálameccsnek ígérkezett a nyitó derbi. Írom ezt annak ellenére, hogy az Afrika-kupában nem muzsikáltak rosszul a zöld-fokiak (5. helyezést értek el), akik közül legtöbben a portugál és a spanyol bajnokságban játszanak.
Ennek rendje és módja szerint az első gólt a magyar válogatott szerezte és Lékainak köszönhetően 2–0-ra vezettünk a negyedik percben. Nem kellett sokat várni az újabb magyar gólokra, öt percet követően már öt–null. Viszont a következő percekben felzárkózott az ellenfél egymás után három bombagólt lőve és 5–3-ra módosult az állás, igaz, a magyar csapat javarészt emberhátrányból kapta a szépítő találatokat. Aztán végre ebből a helyzetből is Gulyás mester tanítványai jöttek ki jobban, így később, a 12. percet követően 9–4-re módosult az állás. Az első negyedórát követően is maradt az ötgólos különbség, ekkor 11–6-os állást lehetett látni az eredményjelzőn.
A későbbiekben a Zöld-foki-szigetek játékosai a kilencesről próbálkoztak, és be kell vallani, a távoli bombákban nem vallottak szégyent. Ettől függetlenül tartotta a magyar válogatott az ötgólos előnyét a huszonegyedik percben is, amikor 13–8-ra vezettek Nagy Laciék. Pár perccel később már hétgólosra növekedett a különbség a javunkra, és bár idáig a gálameccs hangulata elmaradt, köszönhetően a kevés felkészülési mérkőzésnek, kezdett végre megmutatkozni a különbség a pályán is a két csapat tudása között. Persze „jó szokás” szerint ahogy megjött a jobb játék – lehet, a cseréknek köszönhetően –, hirtelen túl sok labdát adott el a magyar csapat, így a félidő 19–14-es eredménnyel zárult.
Sipos találatával a második félidőt is a mi nemzeti csapatunk kezdte góllal, aztán pár pillanattal később Mikler hatalmasat védett. Remekül kezdtünk mindkét oldalon! A harmincnegyedik percben 22–15-re vezetett a magyar csapat, és jól látható volt, hogy Gulyás kapitány szépen összekalapálta a csapatot a szünetben. A további percekben már nyolc góllal is vezetett magyar csapat, de a zöld-foki Leandro bombájának köszönhetően ismét hétre módosult a különbség, bár ahogy telt az idő, az nekünk kedvezett, mivel ellenfelünk kevesebb játékossal tudott kiállni a mai mérkőzésre.
A negyvenharmadik percben már a tízes gólkülönbségért támadt a magyar csapat és végre érkezett Ancsin részéről egy hazai bomba, ami sajnos a kapufát találta el. A következő zöld-foki támadásnak köszönhetően kettős emberhátrányba kerültünk és gólt is kaptunk, így egyelőre még nem sikerült megtörni teljes mértékben az ellenfelet, de a 26–18-as állás mindenképpen jól festett az eredményjelzőn. A lelkesen, bár kétségtelenül kissé még formán kívül játszó magyar csapat a továbbiakban is tartotta sokgólos előnyét annak ellenére, hogy volt, amikor „csak” hat volt a különbség. A végeredmény azonban hétgólos lett, mivel 34–27-re győzték le a zöld-foki válogatottat. Ez a meccs arra mindenképpen jó volt, hogy bemelegedjen minden magyar játékos. Legközelebb vasárnap este háromnegyed nyolckor láthatjuk pályán a válogatottat, az ellenfél pedig Uruguay nemzeti csapata lesz. A dél-amerikai kézilabda kifejezetten jó, sokat fejlődött, de nem az uruguayi csapat viszi arrafelé a prímet, így még egy olyan találkozót vívhatnak fiaink, ahol az egyre élesebb forma elérése a cél, viszont a későbbiekben már nagyon nívós ellenfelek érkeznek.
Vezető kép: MTI/EPA/AFP
Facebook
Twitter
YouTube
RSS