Magyarország nyert – Donáthék fölkenődtek a brüsszeli ajtófélfára

Nem mintha bármikor – de most aztán különösen nem – lennék a magyarországi ellenzék bőrében. Nyomorultaknak meg kéne valahogy magyarázniuk rajongóiknak a lehetetlent. Tudniillik, hogy tegnap igenis ők (a Hegedűs hadnagyok, az ötödik hadoszlop) győztek, jól megszívatták Magyarországot, Orbán a bukás küszöbén totyog, a németek pedig már szövik a szőnyegeket, amikbe hamarost belecsavarják a felcsúti dikty családját…

Pedig mindent elkövettek, ami (szerény) képességeikből tellett. Folyamatosan mószerolták a magyar kormányt Brüsszelben, rámondtak kígyót-békát, cikkek tengerét írták/íratták a fősodratú libsi szennymédiába arról, hogy Magyarországon patakvér folyik, közben pedig Orbán ellopja az unió összes pénzét (is). Hetek óta hergelték szerencsétlen szavazóikat, hogy figyeljenek csak, most aztán csúfos véget ér a Fityesz rémuralma, az „unijó” tapodtat sem enged a „jogállamisági” követelményekből, ez lesz Orbánék Waterloo-ja és a többi.

Osztán mi történt? Merkel mutti bizony kénytelen volt engedni. A magyar-lengyel vétó sikeres volt. A megállapodás alapján a jogállamisági bunkósbotot nem lehet politikai célokra használni, és csak uniós pénzek vélelmezett elcsalása esetén (lásd: Demszky négyes metrós svindlije) indítható efféle eljárás, amely azonban számos biztosítékot tartalmaz arra, hogy ne lehessen libsi autodafékat rendezni, amilyeneket Tavares, Sargentini meg a többi szokott.

• Mondhatni, Brüsszel letérdelt Orbán és Morawiecki előtt. De nyelni azt Gyurcsányné, Donáth meg a Botmixeres fogja. Méghozzá az utolsó kortyig: a feketelevest. Ehhez kéne most jópofát vágniuk. Mi tagadás, fintorognak rendesen.

Nyelés és fintorgás közben olyan ökörségeket irogatnak ki a Facebook-oldalukra, mint hogy „Orbán meghátrált”, „történelmi vereséget” szenvedett, az ellenzék győzött satöbbi. Csodálatos nézni, ahogyan saját rajongóik oltják szét őket, amiért még most is össze-vissza hazudoznak. A mi kis Hegedűs hadnagyaink járják a maguk kis kanosszáit.

Vásárhelyi letaglózva

Honnan tudhatjuk biztosan, hogy tegnap Magyarország győzött? Hát, például a híresen „független-objektív” 24.hu-ról, amely ilyen címmel szüttyögte világgá bánatát: „Egy kicsit mindenki nyert az uniós kompromiszummal, de a leginkább Orbán”. Aztán ott van a Soros-tátika, a 444.hu, amely keseregve ismerte be:

Magyarország és Lengyelország lényegében megkapta, amit akart. Az Európai Parlament pedig szinte mindent elveszített, amit november elején szuszakolt bele a jogállamisági mechanizmusnak nevezett törvénytervezetbe.

Aki pedig szeret liberális könnyeket lefetyelni, annak különösen ajánlott Vásárhelyi Mária falán kezdeni a napot. Az ő szent fájdalma olyan mély, hogy szinte már megsajnálja az ember. Szinte. Azt írja:

Hát kedves EU parlamenti képviselők, ha ez a győzelem, akkor milyen lenne a vereség?? Az EU, mint 10 éve mindig, most is cserbenhagyta a magyar demokratákat, Angela Merkel most is elvtelen kompromisszumot kötött a magyar diktátorral, a mi kontónkra. Lényegében mentőövet dobott Orbánnak nemcsak mostani szorult helyzetében, hanem a 2022-es választásokra is. Addig biztosan nem lesz jogállamisági eljárás Magyarország ellen, és később is csak a támogatási pénzek elosztásával kapcsolatos kérdések miatt indulhat ilyen vizsgálat. Politikai kérdések miatt nem. Ha tehát Orbánék a pénzeket nem vagy nem ilyen feltünően lopják el a következő években, akkor azt csinálnak, amit akarnak. (…) A dramaturgia mindig ugyanaz. Továbbra is dőlni fog a pénz, hogy Orbánék ellophassák és tovább betonozhassák egyeduralmukat.

„Röviden elmesélem”. Hát ez az: „meséli”, és annyi is igaz belőle, mint egy meséből – kit néz ez hülyének?

A magyar Pókember, Hadházy Ákos is katasztrófát szimatol:

Ha az EU elfogadja a most kiszivárgott egyezséget Orbánnal, az nem kompromisszum, hanem meghajlás, sőt lefekvés a magyar miniszterelnök előtt. Amit eddig tudunk, aszerint minimum további két évig szabadon lophatja az EU pénzét és finanszírozhatja belőle az EU-t szétverni szándékozó autokrata politikát.

Jávor Benedek pedig e szavak kíséretében gyászolt: „az EU elengedte Magyarországot, cserébe azért, hogy hosszú távon működőképesebbé váljon”. És így tovább.

Nem magyarok: brüsszeliták

Az ellenzék menetrendszerinti puccskísérlete tehát elbukott. Persze, a legidiótábbjaik egy sort még irogatnak majd, hogy Orbán voltaképpen megbukott (már 2011-ben), az unió pedig igenis küldi a fölmentő seregeket, ám ez már csak politikai tűzoltás. Költségelszámolás Gyuri bácsiék felé, hogy igenis nem kár a milliárdokért, amit alájuk rakott, jól hasznosult.

• A Magyarországon állomásozó liberrált bolsevikokat különleges anyagból gyúrták. Gyűlölködő szövet a brüsszelita vázon. Az idegenség feltétlen és alázatos kiszolgálása a magyar érdekkel szemben. A haza- és nemzetárulás mint politikai krédó és életcél. A szuverén magyar nemzetállam elpusztításának kínzó vágya.

Emlékeznek? Uniós csatlakozásunkkor, 2004 körül is elvtelen talpnyalók voltak az akkori MSZP-SZDSZ-esek, hogyne, ám bizonyos mélységekbe talán nem süllyedtek. Néha még az is előfordult, hogy úgy tettek, mintha próbálnának magyar érdekeket képviselni Brüsszelben, Magyarországért lobbizni. Néha. Tudom, ez ma már hihetetlenül hangzik. Ugyanis most mit látunk? Az ideiglenesen Magyarországon állomásozó ellenzék nem pusztán csontig nyal Brüsszelnek – hanem ők maguk Brüsszel! Donáth és Apró nagypapa igencsak büszke lenne, ha látnák, unokáik azon izzadnak, hogy Magyarországot megfosszák maradék, csekélyke szuverenitásától. Azon ügyködnek, hogy az unió elvegye a hazánknak (vissza)járó uniós pénzeket, s külföldi intervencióval, az 1944-ben már bevált Margaréta-tervvel megdöntsék a törvényes magyar kormányt.

• A puccs azonban csak nem akar összejönni. Helyette be kell érnünk kappanhangú Dobrev-rikácsolásokkal, Cseh-raccsolásokkal, Donáth-hisztériákkal. Füldugó javallott.

Gyurcsánynéék kétségtelenül új minőség a honi hazaárulások elmúlt százéves, amúgy meglehetősen sokszínű történetében. Kun Bélának, Rákosinak vagy Kádárnak néhanap azért voltak önálló gondolatai, néminemű elképzelései arról, hogy Moszkva maradéktalan kiszolgálása mellett csekélyke mozgástere legyen az országnak. Nos, ilyesminek Dobrevéknél nyomát sem látni. Szerintük az unió úgy tökéletes, ahogy van. Az unió jó, az unió szép, az unió mindig segít. Akárhogy töröm a fejem, egyetlen olyan esetre sem emlékszem, mikor ezek a csinovnyikok a legminimálisabb kritikát megfogalmazták volna álmaik genderbirodalma felé. Mondom, ez nem nyalás: ők egész egyszerűen nem velünk vannak, hanem velük.

Manfred Weber feketeöves csúszómászó épp tegnap volt szíves közölni: „A mai világban nem létezik nemzeti szuverenitás”. A mi brüsszelita madamjaink azért küzdenek, hogy ne is létezhessen. Kétségtelenül sokat tesznek ezért, ám tegnap nekifutottak az ajtófélfának. Ez most így viccesnek tűnik meg minden, ám az összkép kevésbé.

Brüsszel most hátrébb lépett, Orbán megint zseniálisan taktikázott és győzött, ám a végvonagló, rothadó birodalom pár hónap múlva majd újra kitalál valamit, amivel tovább zsarolhatja, fenyegetheti a sorból kilógó, ép eszüket megőrizni próbáló államokat. Mert nem állnak le sosem. Most megnyertünk egy csatát, de a gyilkos kelepcéből előbb-utóbb úgysem lesz más kiút, mint a Huxit. Arra pedig alaposan föl kell készülnünk, Közép-Európával együtt.