Tizenegy éve, hogy bekövetkezett Magyarországon minden idők legsúlyosabb ipari katasztrófája, ami az Orbán-kormány komoly próbatétele volt. A tíz halálos áldozatot követelő vörösiszap-katasztrófa utáni kármentés és a felelősök előállítása azonnal megtörtént, de minden szálat még nem sikerült elsimítani. Turi Attila, a tizenegy évvel ezelőtti vörösiszap-katasztrófát követő újjáépítésben részt vevő, Kossuth- és Ybl-díjas építész először lehetetlen küldetésnek tartotta a helyreállítást, de a Magyar Nemzet hétfői számában arról is beszélt, hogyan sikerült rövid idő alatt új otthonokat biztosítaniuk az embereknek.
Tizenegy éve ezen a napon, a déli órákban következett be minden idők eddigi legnagyobb ipari katasztrófája Magyarországon, amikor a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. ajkai timföldgyárához tartozó X. számú zagytározójának gátja átszakadt, amelyből erősen lúgos, maró vörösiszap ömlött ki, és majdnem harmincöt kilométeres sebességgel zúdult Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely településekre. A lúgáradat tíz embert megölt, több százat megsebesített és több száz milliárd forintos kárt okozott, elpusztítva a térség élővilágát. A legnagyobb pusztítás a tározóhoz közelebbi két települést, Kolontárt és Devecsert érte. Az életveszélyessé váló, vörösiszappal szennyezett házakból csaknem négyszáz embert azonnal ki kellett menekíteni, és további száztíz kitelepítéséről kellett haladéktalanul gondoskodni. Több százan veszítették el otthonukat, vagyonukat, megélhetésüket. A károsultak száma meghaladta a kilencszázat. Az erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék több mint ezer hektár mezőgazdasági területet borított el. A tragédia másnapján Bakonyi Zoltán, a cég vezérigazgatója azt állította, hogy a vörösiszap nem veszélyes, sőt, nemes egyszerűséggel ártalmatlan anyagnak nevezte a lúgos zagyot.
Az újonnan felálló kormány október 5-én rendkívüli sajtótájékoztatót tartott, ahol Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette: nem természeti katasztrófa, hanem mulasztás történt – részletezte a Magyar Nemzet az évforduló alkalmából készített cikkében. Pintér Sándor a vezérigazgató szavaira reagálva azt közölte:
ha a cégvezetés szerint nem veszélyes az anyag, javaslom, hogy fürödjenek meg benne.
A belügyminiszter bejelentette: vészhelyzetet hirdettek három megyében, lehetővé tették a honvédelmi erők bevonását, Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztert felhatalmazták a veszélyhelyzetek elhárítására, és intézkedtek az állati tetemek elszállításáról. A hadsereg két laboratóriumi rendszerben is ellenőrizte a sugárterhelést és jóval a veszélyes érték alattinak találták. Egy héttel a katasztrófa után a miniszterelnök bejelentette, hogy őrizetbe vették a Mal Zrt. vezérigazgatóját, a vállalatot pedig állami irányítás alá vonják. A felelősök keresése a tragédia után azonnal elkezdődött. Eredetileg tizenöt ember, közöttük Bakonyi Zoltán, a műszaki és a kereskedelmi igazgató, az üzemvezető, a környezetvédelmi felelős és a diszpécser ellen emeltek vádat halált okozó gondatlan közveszély okozás vétsége és más bűncselekmények miatt 2012 elején, ám négy évvel később a Veszprémi Törvényszék az összes vádlottat felmentette. A határozatot a Győri Ítélőtábla 2017 februárjában hatályon kívül helyezte, két évvel később az új eljárásban első fokon a tizenöt vádlott közül tíz bűnösségét mondta ki, közülük az egykori vezérigazgatót és műszaki vezérigazgató-helyettesét letöltendő, hatot felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, egy pénzbüntetést, egy pedig megrovást kapott. Az egykori cégvezetők felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Kúrián, amely 2020 novemberében ítéletet hozott: börtönben maradnak a felelősök.
Kolontáron és Devecseren is minden vörös volt, közben maró szag terjengett a levegőben. Az emberek arcán a kétségbeesést látták. Ma, ha visszamennek a helyszínre, gyönyörű házakat, gondozott kerteket, boldog embereket látnak a településeken
– mondta Turi Attila a vörösiszap-katasztrófa évfordulója alkalmából megjelent interjúban.
Ezek az emberek mindenüket elveszítették
– emlékeztetett az építész, aki elmondta, hogy heti egy lakossági fórumon kellett részt vennie, ahol egy kétszáz fős teremben 300–350 ember is összezsúfolódott.
Lakást ígértek a károsultaknak, másfél-két hét után pedig meg is jelent a magyar kormány rendelete, amely nyomatékosította az ígéretüket
– fogalmazott.
A katasztrófa után három hónapon belül pedig már lezajlott az első közbeszerzés, és megkezdték az első ház újjáépítését. Amint egy ház megépült, onnantól kezdve minden megváltozott. Nem volt több újságcikk, kritika, az emberek pedig megnyugodtak, a szemükben felcsillant a remény
– fejtette ki. Megjegyezte, hogy az építkezésekhez a mintaház mellett sokat segített, hogy a bizonytalanokat elvitték a Beregbe.
Megmutatták nekik, hogy korábban az árvízi katasztrófa után ez a kormány mit épített az embereknek. Meglepődtek, mert sokkal silányabb házakra számítottak. Aztán másnap rengetegen jelentkeztek. A valóságnál nincs jobb példa
– emelte ki. Turi Attila elmondta: kétszázötven házat bontottak le, és csak száztíz ház épült újjá, hiszen a kárenyhítésnek, a megelőlegezésnek több módja is volt. Lehetett életjáradékra váltani, máshol is vásárolhattak ingatlant, de olyan esetről is beszámolt, hogy egyben kifizették a kárértéket. Az építész azt is kiemelte, hogy Kolontáron az emberek kétharmada az újjáépítést választotta, míg Devecseren fordított volt az arány.
Egy ekkora tragédia esetén – amikor mindenük odavész – elsősorban az emberek lelkét kellett felépíteni
– fogalmazott Turi Attila. Hozzátette: nem pusztán hajlékot akartak építeni az embereknek, hanem otthont szerettek volna adni nekik, és úgy érzi, ezt teljesítették.
Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: MTI/Varga György
Facebook
Twitter
YouTube
RSS