Magyarországon már nem nagyon esik szó úgy az olimpiáról, hogy ne kerülne szóba Budapest 2024-es pályázata. A MOB és az idén húszéves Magyar Sporttudományi Társaság a teljesség igényével rendezett szakmai fórumot, amelyen számtalan szempontból érintették az olimpiai mozgalmat, valamint a magyar sport helyzetét.
A riói olimpia és paralimpia kiértékelése, a magyar sport versenyképessége, továbbá az olimpiarendezés különböző vonzatai egyaránt szerepeltek a Borkai Zsolt MOB-elnök által megnyitott konferencia témái között, az előadások közös pontja pedig a 2024-es budapesti pályázat volt, amely szűk egy évvel a döntés előtt láthatóan kitölti a magyar sporttal komolyabban foglalkozók gondolatait. Tóth Miklós, a Magyar Sporttudományi Társaság elnöke úgy reagált köszöntőjében a sportvezetőkkel, edzőkkel, sportolókkal és érdeklődőkkel teljesen megtelt konferenciateremre, hogy „a nagyszámú jelenlét üzenetértékű”.
Egyre élesebb versenyben a világgal
Magyarország annak ellenére ott maradt a közvetlen élvonal mögött, hogy Rio minden tekintetben visszaesést mutat Londonhoz képest – mutatott rá Fábián László, a MOB sportigazgatója. Az eredményt jónak nevezte ugyan, de szavai szerint néhány sportágnak önkritikát kell gyakorolnia. Az előzetes célkitűzések közül az első 20 nemzet közé kerülést sikerült teljesíteni, habár a pontversenyben olyan országok is elénk vágtak, mint Kanada, Brazília, Spanyolország és Új-Zéland. A 22-25 sportági kvalifikációból csak 21 jött össze, és az az elvárás sem teljesült maradéktalanul, hogy a mérhető sportágakban a legjobbjukat érjék el a versenyzőink. A sportági szakszövetségeink előzetesen rendre fölébecsülték mind a kvalifikációs erejüket, mind az olimpiai teljesítményüket – emögött Fábián szerint az áll, hogy így akartak több támogatáshoz jutni. Úgy vélte, hogy a 2010 után megvastagodott állami támogatások hatása a 2020-as tokiói játékokra mutatkozik majd meg. Tatár András, a Magyar Paralimpiai Bizottság sportigazgatója az egyetlen aranyérem ellenére jobb hangulatban számolhatott be az eredményekről, ugyanis érmek és pontok tekintetében Rióban a paracsapatunk szerepelt jobban.
Fábián László, a MOB sportigazgatója értékelte a riói szereplést (fotó: olimpia.hu)
A támogatási rendszer problémái Gulyás Erika a magyar sport versenyképességét illető előadásán is előkerültek. A Testnevelési Egyetem szakértője tévesnek mondta azt a szemléletet, amely az adott sportág által megnyerhető érmek számához köti a támogatás mértékét, mert így egyes sportágak már azelőtt elesnek a komoly támogatástól, hogy egyáltalán lehetőséget kaptak volna a bizonyításra. Elmondása szerint az ország gazdasági fejlettsége még mindig 40 százalékot meghaladóan befolyásolja a sporteredményességet, de csökken a jelentősége. Ezzel szemben egyre nagyobb jelentőséget kap a sportirányítás és a szabályozás hatékonysága, a megfelelő forráselosztás, a jól képzett edzők és korszerű létesítmények megléte, valamint a kisebb merítéssel dolgozó országokban a kiválasztási rendszer. A másutt bevált gyakorlatok helyett a jó irányelvek átvétele lehet igazán hasznos. Egyre élesedik az országok közti verseny, csupán a 25 éremnél többet, illetve az 5 éremnél kevesebbet nyerő országok csoportja tartós, a 6-25 érmet nyerő országok esetében viszont igencsak változékony az eredményesség. Már a helyünk megőrzése is pluszforrásokat igényel, miközben Magyarország 1996-ig az említett élmezőnyben vagy annak közelében volt.
Extatikus élmény és jobb életminőség a cél
A budapesti olimpia nagy lökést adhatna a sportéletünknek is – derült ki Mizsér Attila, a magyar pályázat sportigazgatója előadásából. A sajtóban már megjelent, impozáns látványtervek bemutatása mellett Mizsér hangsúlyozta, hogy Budapest igazi fesztiválélményt nyújtana, és a hét helyszíncsoport mindegyike 12 perc alatt megközelíthető lesz a kötöttpályás, illetve a dunai közlekedésnek köszönhetően. Tizennyolc létesítmény már megvan, illetve csak felújításra szorul, tizenkettő akkor is felépül, ha nem kapjuk meg a rendezési jogot, míg kimondottan az olimpia kedvéért csupán három végleges és hét ideiglenes helyszín épülne meg. Ráadásul a három végleges egyike az atlétikai stadion lenne, amelyre Mizsér szerint előbb-utóbb szintén mindenképpen szükség lesz, hiszen a Puskás Stadion az átépítése nyomán nem lesz többé alkalmas atlétikai versenyek lebonyolítására.
A Puskás klaszter fantáziaképe (kép: mno.hu)
Megoldandó feladat, hogy a házigazda ország minden sportágban indíthat versenyzőt, és már most nagyjából látszania kell, hogy kik képviselhetik 2024-ben a hazai színeket például gyeplabdában vagy épp szinkronúszásban. Ez a Magyarországon kevésbé népszerű sportágak számára kiugrási alkalom is lenne, hiszen létesítményeket, edzési lehetőséget, nyilvános figyelmet kapnának. Mizsér kifejtette, hogy
extatikus élményt akarunk adni a magyaroknak.
A sportélet felpezsdítésén túl a tömegközlekedés fejlesztése, a kollégiumként hasznosítható olimpiai falu, a kiváló állapotú sportlétesítmények, az aktívvá tett Duna-part és új közterek, a fellendülő idegenforgalom, a zöldebb város és nem utolsósorban az új munkahelyek a közvetlen olimpiai örökséget gazdagítanák, de nem csak infrastrukturális haszna lenne az olimpiának – érvelt a pályázat sportigazgatója, kiemelve a hosszú távú és szerteágazó népegészségügyi hozadékot.
A sportnál nincs jobb eszköze az embernek arra, hogy jobbá tegye az életét
– mondta, és a fizikai, valamint a szellemi egészség mellett a társadalmi egészségről is szót ejtett. Utóbbi alatt a csapatmunkát, az együttműködés képességét emelte ki. Mint mondta, az állami sportvezetés, a sportszövetségek, az önkormányzatok, az oktatási intézmények és a rendezvényszervezők számára is olyan együttműködési alkalmat és tapasztalatot adna a budapesti olimpia, amelyből az egész ország tartósan profitálna. Jelképes és a külföldi sportdiplomatákra is nagy hatást gyakorló helyszínként hozta fel Mizsér a Csepel-sziget északi részére és a ferencvárosi Duna-partra tervezett olimpiai központot. A ma még ott álló, komor toronyház tetejéről jól belátható a lepusztult egykori ipari negyed, amely a tervek szerint impozáns zöldövezetté válna.
A Csepel-sziget északi része és a ferencvárosi Duna-part adna helyet az Olimpiai Parknak (kép: csepel.info)
Illeszkedik a fejlesztési tervekbe az olimpia
András Krisztina, a Corvinus Egyetem tanszékvezető docense szerint a budapesti olimpia nemcsak versenyképességi, hanem „jövőképességi” hatású is lehet. Előadásában szólt a most zajló és már az Európai Unió iparfejlesztési stratégiáját is érdemben befolyásoló negyedik ipari forradalomról, amely az olimpiarendezéssel is erős összefüggésben van. A sportközgazdász méltatta Budapest idegenforgalmi potenciálját, valamint Magyarország földrajzi elhelyezkedéséből adódó közlekedési lehetőségeit, beleértve a vasúti és a dunai közlekedést. A budapesti pályázat terveit nagyrészt a nemzeti fejlesztési programokban is megjelenő, hosszú távú tervként jellemezte, és hangsúlyozta, hogy a nemzetközi sportrendezvények komplex hatásrendszerükkel a gazdasági versenyképességet is növelik.
Ott vagyunk az első pillanattól
A nyolc év múlva esedékes olimpiára beadott pályázatunk jóval több egy látványos felbuzdulásnál, hiszen több szempontból is van múltja és alapja – derült ki Szabó Lajos, a Sportmúzeum igazgatója előadásából.
Gyakran elhangzó érv, hogy Magyarország a világ egyik legsikeresebb sportnemzete, és az első tíz ország közül az egyedüli, amely még nem rendezhetett olimpiát. Pedig korábban már hatszor pályáztunk, de egyszer sem jártunk sikerrel, ráadásul az általunk megpályázott olimpiák közül az 1916-os, 1940-es és 1944-es játékokat végül meg sem rendezték a világháborúk miatt. 1936-ban Berlin óriási fölénnyel utasított maga mögé mindenki mást, 1960-ban pedig, a hidegháború közepette rosszul mértük fel az esélyeinket. A kapitalista országok közül viszont senki sem szavazott Budapestre, de az első körben még megkaptuk a szocialista tábor nyolc országának szavazatát, azután viszont a Szovjetunió küldötte jelezte nekik, hogy a Béketábor első olimpiáját Moszkvának kell rendeznie, így a második körre már ezek a támogatóink is elpárologtak. Legközelebb az 1920-as olimpia megrendezéséhez álltunk, amit ugyan hivatalosan nem ítéltek nekünk, de a NOB-tagok 1914-es szándékszavazása alapján egyértelműen Budapestnek állt a zászló Antwerpennel szemben. „Csupán” az első világháborút nem szabadott volna elvesztenünk, így viszont nemhogy nem rendezhettünk, de a helyettünk beugró belgák meg sem hívták Magyarországot.
Az elejétől fogva meglévő olimpiarendezési kísérleteink sem a semmiből jöttek, és nem véletlen, hogy a nemzetközi sportélet egyik legrégebbi résztvevői vagyunk. Az első magyar nyelvű forrás, amely az ókori olimpiai játékokat megemlíti, 1489-ből, azaz Mátyás király idejéből származik, és Széchenyi István környezetében már 1841-ben felmerült a Magyar Olimpiai Játékok megrendezése. Ilyen előzmények után lettünk a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagja, és a szervezet első titkárának Kemény Ferencet választották.
A további előadások sporttudományi, jogi, környezetvédelmi, idegenforgalmi és médiaszempontból járták körül az olimpiarendezés ügyét, Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője a doppingolás jelentette kihívásról számolt be, és bemutatkozott a 2017-es győri Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál, amelynek köszönhetően először lobbanhat fel Magyarországon az olimpiai láng.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS