A Momentum Szabadság téri tiltakozása a szovjet emlékmű lábánál minimum tekinthető meglepőnek, nem? Így rögtön in medias res kezdve, eddig ugye azt szokhattuk meg – legalábbis az elmúlt évtizedekben, sőt, években is így volt -, hogy aki a megszállási műtárgy ottlétének okait firtatja, az legalábbis a fasizmus előszobájában jár, akinek pedig ahhoz is volt mersze, hogy konkrét akcionalitást fejtsen ki az emlékmű szellemisége ellen, az maga volt a mélybarna veszély.
Hiszen ilyet leginkább Budaházytól, Toroczkaitól vagy éppen Novák Elődtől láttunk és minduntalan érkezett is a balos sajtó felemelt ujjú, kissé leereszkedő, némileg rettegő, de mindenképpen sommás megállapítása: no pasaran! Nem engedhetünk a fasiszta önkénynek, amely a felszabadítást megszállásként akarja bemutatni, nem engedhetünk a rongálásának, nem engedhetünk a legalábbis marcia su Romát idéző látképeknek!
Erre most nem azt kell látnom, hogy a talán legprogresszívebb magyarországi párt, akitől Gyuri bácsiék eddig minimum azt várták, hogy az ifjakat, a fejletteket, a történelmi sötétséget már maguk mögött hagyókat szólítsák meg, pártelnökileg vonul ki a Szabadság térre, veszi körbe nemzeti színű szalaggal a megszállás emlékét és követeli annak eltávolítását? Hogy megváltozott ez a mese is, nem?
Mert ebben aztán nem lenne sok vitám Gelencsérékkel. Kisebbfajta ünnepnap volna, ha valóban sor kerülhetne annak az izének az elbontására, amely száz- és százezernyi magyar nő megbecstelenítését, milliószámra elrabolt javakat, töménytelen szenvedést és halált jelképez. Minden volt a szovjet csapatok megszállása Magyarországon, csak nem felszabadítás. Komolyan mondom, ha legalább ebben lehetne egy minimális megegyezés politikai oldalak között, már sokkalta előrébb járnánk a 21. században. A pár évvel ezelőtti Nagy Imre-cikkeimmel is némileg tanújelét adtam annak, hogy a magyarországi baloldali hagyományok felé meglehetősen kevés érzékenységgel rendelkezem és mély örömet érzek, ha ezek társadalmilag is egyre elfogadottabbá válnak.
Csakhogy.
Csakhogy itt szó nincs arról, hogy ezt a Momentum komolyan gondolná. Eleve, ettől a Gelencsér vezette gárdáról, ettől az elnökségtől, amely elmondhatja magáról, hogy a rendszerváltoztatás utáni Magyarország messze legjelentéktelenebb, parlamenti képviselettel bíró pártelnöksége, mégis mit várnánk? Segítség nélkül valószínűleg azt sem tudnák pontosan, hányadikát írunk. Ehhez elég csak megnézni Gelencsér Ferenc teljesítményét az augusztusi Tranziton – állítólag egyes pornómegosztók is közzétették BDSM-kategóriában -, ahol Gulyás Gergely önmagát már példásan visszafogva próbálta nem nagyon megalázni a látványosan felkészületlen pártelnököt, vagy éppen csak visszagondolni arra, ahogy néhány hete Gelencsér csak annyit írt ki a közösségi oldalára: kitartás!
Nem, semmilyen antibolsevista attitűd nem tükröződik ebben. Hogy is lehetne, amikor mindannyian Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára ölében ülnek? Annak a Gyurcsánynak, aki még az utolsó, rendszerváltoztatás előtti pillanatban oda tudott kerülni a pártállami elit küszöbére, beházasodni a komcsi arisztokráciába és ennek köszönhetően jelentős vagyonra és befolyásra szert tenni? Ez az a Gyurcsány Ferenc, aki minden egyes forintját, vagyontárgyát annak köszönheti, hogy a korábbi elvtársak a tőled és tőlem, valamint családjainktól ellopott javakat többek között neki is átadták megőrzésre. Dobrev Kláráról, az Apró-Dobrev-klán hercegnőjéről pedig még ennyit sem kell elmondanom.
Mégis mennyire tekinthető ez komoly kiállásnak? A Momentum hazai gazdái hívták be és tartották a nyakunkon a szovjet csapatokat évtizedeken keresztül és ezen szuronyoknak volt köszönhető – kizárólag ennek és semmi másnak -, hogy ezekben az évtizedekben Gyurcsány és Dobrev családja, elvbarátai és társai élősködhettek a magyar népen, Ázsiába visszavetve az országot. Ne viccelődjünk már. Valamint ugyanezek a momentumosok kényeztetik bőséggel annak a Horn Gyulának is az örökségét, aki kollaboráns gonosztevőként fegyvert fogott az ‘56-os ifjak ellen és szovjet tankok árnyékából lőtte a magyar szabadságért küzdő, azért hősi halált vállaló honfitársainkat.
Vajon látjuk majd a Momentum EP-képviselőit, ahogy Brüsszelben tiltakoznak, hogy az Európai Parlament épületében ne álljon Horn-szobor a gonosztettei miatt? Kötve hiszem.
Ez semmi más, csak gazdáik egyik friss ukáza. Hitványkodásban mindig erősek voltak.
Vezető: Résztvevők élőláncot alkotnak Szabadság téri szovjet emlékműnél, ahol a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) ünnepségén koszorúkat helyeztek el arra emlékezve, hogy Európában 66 évvel ezelőtt fejeződött be a második világháború.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Facebook
Twitter
YouTube
RSS