Ha nem lennének olyan kiszolgáltatott, nyomorgó emberek, akik fogékonyak a különféle szavazatvásárlási technikákra, a választások tisztaságának kérdése fel sem merülne. Másfelől a politikai kultúra hiányát jelzi, ha valaki visszaél azzal, hogy a szavazók egy része reménytelen helyzetben van – állítja Szigeti Péter professzor, tanszékvezető egyetemi tanár, az Országos Választási Bizottság (OVB) egykori elnöke.
– A kampánycsend átmenetileg még hatályos szabályainak megsértése miatt meg kellett ismételni a bajai időközi önkormányzati választást, ahol azóta kiderült: valaki a szavazatvásárlásról szóló bizonyítékot is kreált. Ön szerint mi történik ott?
– Az eseményeket csak a sajtóhírek és a választást kísérő nyilatkozatháború alapján ismerem valamennyire, s ezek az információk engem olyan mértékig zavarba ejtenek, hogy a konkrét történéseket nem tudom rekonstruálni és ezért értékelni sem. Azt viszont látom, hogy az indulatok teljesen elszabadultak, a kampányban pedig a választók manipulálását szolgáló elemek váltak meghatározóvá. Ennek igen rossz üzenete van, hiszen előttünk a 2014-es országgyűlési választás.
– Az egyik szavazókörben a választókat valaki szervezetten szállította – ezt a Kecskeméti Törvényszék bizonyítottnak látta. A helyi és a területi választási bizottság – amelynek tagjait részben a helyhatóságban, illetve a megyei közgyűlésben képviselettel rendelkező pártok delegálják, részben az önkormányzatok választják – viszont a jogsértést egyfős többséggel hozott határozatában nem állapította meg. Vagyis: ha egy jogellenes cselekményről politikailag motivált szereplők döntenek, hajlamosak lehetnek figyelmen kívül hagyni a tényeket?
– Azt gondolom, hogy a bíróság hozta meg a helyes döntést, hiszen a videofelvétel alapján a szavazópolgárok szervezett szállítása – és ezzel együtt a választói akarat befolyásolását célzó presszió – egyértelműen bizonyítható volt. A rendelkezésre álló dokumentumokból pedig jól kiderült, hogy ez melyik fél érdekében történt.
– Másként teszem fel a kérdést: a választási bizottságok kizárólag a jogszabályokra alapozott döntést hoztak?
– A bizonyítékok mérlegeléséhez szükség van bizonyos szakmai felkészültségre, a bírói út igénybevételének lehetősége pedig biztosítja, hogy végső soron a jogi megfontolások érvényesüljenek. Én nem akarom a történteket minősíteni, mindazonáltal – óvatosan fogalmazva – valóban úgy tűnik, hogy a választási bizottságok nem álltak a helyzet magaslatán.
– Amúgy a korábbi OVB gyakorlatában is előfordult, hogy az akkori testületben ugyancsak tetten érhető politikai törésvonalak határozták meg, ki miként szavaz.
– Erre szerintem nem sok példa volt, de amikor nem tételes szabályokon, hanem alapelvek súlyozásán múlik egy döntés, tehát a a határozat a kifogást benyújtó által bemutatott bizonyítékok értékelésétől függhet, a mérlegelési jogkör valóban szélesebb. Ilyenkor egy választási szerv személyi összetételének nagyobb lehet a szerepe. A bíróságok dolga pedig egyebek mellett éppen az, hogy az esetleg politikai megfontolásokon nyugvó határozatokat indokolt esetben felülbírálja.
– Beszélgetésünk másik aktualitása: az egyik békéscsabai választókerületben azért nem lesz ellenzéki induló az időközi önkormányzati választáson, mert az öt közös jelölő szervezetből az egyik olyan dokumentumot nyújtott be a nyilvántartásba vételéhez, amely nem felelt meg a formai követelményeknek. Ez ön szerint rendben van?
– Szerintem a formai hiba miatt a pártot hiánypótlásra kellett volna felszólítani. Az OVB korábban megfogalmazta azt az elvet, amely szerint alapvetően a polgároknak – és nem a választási igazgatásért felelős szerveknek vagy a törvényességet ellenőrző jogalkalmazóknak – kell eldönteniük a választás eredményét, beleértve azt is, hogy ki indulhat. Az ügy részleteit nem ismerem, de azt gondolom, hogy már a helyi választási bizottságnak el kellett volna fogadnia, ha a jelölő szervezet a működését a jogszabályban meghatározott formai követelményeket kielégítő dokumentummal igazolja. Egyébként úgy tudom, a párt a felülvizsgálati eljárásban be is nyújtotta a megfelelő igazolást.
– De visszatérve Bajára: ön is jelezte, hogy annak, ami ott történt, igen rossz üzenete lehet.
– Azt gondolom, hogy egy választási rendszer működését nem kizárólag az a jogi környezet határozza meg, amely a mandátum keletkezésének, illetve a választójog gyakorlásának szabályait tartalmazza. Ennél – Rousseau-t idézve – többről van szó: hogyan jutunk el az egyes emberek akaratától az általános akaratot hordozó főhatalomig, tehát a törvényhozó testület felállításáig. De az egyéni akaratot mi befolyásolja? Azt az aktuális társadalmi közeg formálja, amely Magyarországon súlyos feszültségekkel terhelt, így válhat lehetővé a nyomásgyakorlás, a gulyáságyú bevetése, az ajándékok osztogatása, tehát röviden a szavazatvásárlás. Mindez csak ott jelentkezhet, ahol a tízmilliós népességből négymilliónyian szegénységben, másfélmilliónyian pedig mélyszegénységben élnek. Ilyen helyzetben az embereknek nincs jövőképe, és ezért pillanatnyi és közvetlen előnyökért bármire képesek. Ezzel kapcsolatban a Napfény íze című film jut eszembe. Politikai tagoltságunk ma is valahol ott tart, hogy a nemzeti oldallal a polgári oldal áll szemben. Az előbbi álláspontja szerint aki nincs velünk, az ellenünk van, és erre alapozva hosszú távra szóló hatalmi igényeket fogalmaz meg, miközben az elesetteknek a nemzeti öntudaton és a közös ellenség megnevezésén kívül mást nem akar nyújtani. A másik oldal az élni és élni hagyni szabadsága elvét vallja, de ennek csak akkor lehet létjogosultsága, ha mindenki egzisztenciális biztonságban van és a véleményét következmények nélkül kimondhatja, s ekkor tisztább választásokról is beszélhetnénk, de ma nem ilyen idők járnak. Emiatt persze alapvetően nem az egyes személyeket kell felelőssé tenni, hanem azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek hatására milliók kerültek kiszolgáltatott helyzetbe.
– Az új választási eljárási törvény szerint megszűnik a kampánycsend, amely szerint eddig legalább a szavazást megelőző naptól kezdve tételesen tiltottak bizonyos cselekményeket, például a szavazók számára nyújtott szolgálásokat vagy a választók szavazókörbe történő szállítását. Az új jogszabályban szinte semmilyen korlátozás nincs, vagyis egy felfokozott közhangulatban bármi megtörténhet.
– A jog szerepe valóban csökken, de a választások tisztasága azért alapvetően biztosítható. A csalások megelőzésének talán legfontosabb garanciális eleme, hogy a választási folyamatot a jelöltek, illetve a jelölő szervezetek képviselői a választási bizottságokban ellenőrizhetik. Változatlanul lehetőség van ugyanakkor a jogorvoslatra, végső esetben a bírósági felülvizsgálatra. Kétségkívül felvetődik azonban a kérdés: a kampánycsend eltörlése szervezeti, igazgatási szempontból vajon milyen következményekkel járhat. További problémát jelenthet, hogy gyakorlatilag csak a választási eljárási törvényben megfogalmazott alapelvekre hivatkozva – ilyen többek között a választások tisztasága, az önkéntesség, az esélyegyenlőség, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elve – lehet majd megvédeni a polgárokat például az erőszakos, manipulatív mozgósítási akciókkal szemben. Ebben a helyzetben sok múlik a bírósági gyakorlaton, hiszen konkrét szabályok hiányában az alapelveket kell majd tartalommal kitölteni. Úgy vélem, hogy amennyiben a szavazók szervezett szállítása valamilyen presszióval társul, az az önkéntesség elvének megsértését jelenti.
– Azt mondta, hogy sok múlik majd a bírósági gyakorlaton, csakhogy mire ez a gyakorlat kialakul, túl leszünk a 2014-es parlamenti választáson, miközben jó lenne előre látni: a választók fuvarozása, a gulyáságyú bevetése, az ajándékosztogatás belefér-e a jogszerű kampányba.
– Igen, ebben igaza van, és ezért nem is értek egyet a kampánycsend eltörlésével. Az Alkotmánybíróság egyébként egy beadvány kapcsán korábban szervezési, igazgatási oldalról hasznosnak minősítette a kampánycsendet, de nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy például a tolakodó médiával szemben miként lehet megvédeni az egyes emberek véleménynyilvánítási szabadságát. Ami pedig a konkrét felvetéseit illeti, magam sem tudom, hogy hol a határ, és a bíróság mely esetekben állapítja majd meg a választási alapelvek megsértését. És csak ismételni tudom: az alapproblémát a kiterjedt társadalmi feszültségek és az „underclass” rétegek okozzák. Ha nem lennének olyan emberek, akik fogékonyak a különféle szavazatvásárlási technikákra, a befolyásolási kísérletekre, akkor minderről nem is kellene beszélnünk, és a választások tisztaságának kérdése fel sem merülne. Másfelől a politikai kultúra mélypontját jelzi, ha valakik visszaélnek azzal, hogy a szavazók egy része végtelenül kiszolgáltatott helyzetben van.
– Egy dolgozatában más rendszerszintű problémára is felhívta a figyelmet: a média szerepére.
– Szerintem alapvető kérdés, hogy az állampolgári akaratképzés szempontjából az esélyegyenlőség miként biztosítható olyan helyzetben, amikor nem igazán beszélhetünk médiapluralizmusról. Az objektív, kiegyensúlyozott tájékoztatás hiányát már eddig is sokan számon kérték, de a kampányban még fontosabb lenne, hogy – elsősorban a közmédiában – a jelöltek és a jelölő szervezetek egyenlő esélyekkel jelenhessenek meg.
– A törvény elvileg biztosítja az esélyegyenlőséget, hiszen az országos listát állító pártok a kampány idején a közmédiában ingyen és azonos feltételek mellett tehetnek majd közzé politikai hirdetéseket. A kereskedelmi rádiók és televíziók pedig eldönthetik: adnak-e térítésmentesen – és ugyancsak azonos feltételekkel – műsoridőt politikai szervezeteknek.
– A jogszabály valóban ezt tartalmazza, mégis nehéz kiegyensúlyozott tájékoztatásról beszélni akkor, amikor a közmédiában a kormányoldal képviselőinek sokkal több időt biztosítanak. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy még a frekvenciaelosztással is manipulálnak.
– A lényegről még nem is beszéltünk: tulajdonképpen miért kellett az 1990 óta működő kétfordulós, az egyéni körzetekben vesztes pártok számára viszonylag kedvező, a választói akaratot többé-kevésbé kifejezésre juttató rendszert átalakítani?
– Ezt nehéz megmagyarázni, hiszen alapos érvekkel nemigen lehet alátámasztani, hogy miért volt szükség a változásra. Tény, hogy most egy olyan választási rendszer született, amelynek létrehozásához az ellenzék nem adta beleegyezését, s az is bizonyos: a győztes az új szabályok szerint viszonylag kis előny esetén is igen nagy többséget szerezhet a parlamentben. Az nem lehet elfogadható magyarázat, hogy a korábbinál kisebb létszámú parlamentet akartak létrehozni, illetve biztosítani kívánták a határon túli magyarok választójogát. Ha a cél valóban ez, illetve egy egyszerűbb szisztéma létrehozása lett volna, az egyfordulós országos listás választás a jó megoldás, amely mellesleg a pártok arányos parlamenti képviseletét is biztosítaná. De a szándék egészen más volt: a hatalom megtartását elősegítő szisztéma létrehozása. A jogalkotó olyan választási rendszert modellezett – ennek része a választókerületek kialakítása, az egyéni képviselői helyek arányának növelése, az egyéni körzetben befutó jelöltek pártját is támogató túlkompenzáció bevezetése –, amely a jelenlegi erőviszonyok mellett nagy biztonsággal a mostani kormánypártok fölényes győzelmét eredményezi. Ez az egész arról szól, hogy a nyertes mindent visz.
– Ön egy dolgozatában azt írta, hogy tisztességesebb megoldás lett volna, ha az új rendszert csak a következő parlamenti ciklus után léptetik életbe.
– Igen, mert akkor fel sem vetődhetett volna, hogy a jelenlegi hatalom magának írja a törvényt. Most a kormányzó pártok a jogforrási hierarchia minden szintjét elfoglalták, hiszen kétharmados többséggel rendelkeznek, így formálisan jogszerűen jártak el. Az ügy jelentőségéhez méltó az lett volna, ha konszenzusra törekednek. De nem ezt választották, és innen már csak egy lépés, hogy egy kétségkívül szabályozott jogalkotási eljárásban hozott, két paragrafusból álló törvény kimondja: „1. § A közhatalmat Magyarországon a vezér és pártja gyakorolja. 2. § Ha a választáson nem a vezér és pártja győzne, akkor az első paragrafus lép életbe.” Egyelőre ez nem történt meg, de a példa annyira mégsem sántít, hiszen a választási szabályokat a kormányoldal kétségkívül a maga számára előnyös módon alakította ki.
– Vagyis: a kétharmados többség birtokában a hatalom mindent megtehet. És meg is tesz?
– Minden alkotmányos demokráciában vannak bizonyos korlátok, ilyen a hatalommegosztás elve, illetve az alapjogok érvényesülése. Ebbe pedig nem fér bele, hogy a hatalom minden ellenőrző szervet maga alá gyűr, illetve törvényeket a saját érdekeinek megfelelően alkot meg. Ez formálisan persze jogszerű lehet.
– Nálunk meg ez lett a gyakorlat, gondoljunk például arra, hogy a 2014-ig megválasztott OVB-t 2010-ben a törvény erejénél fogva feloszlatták, mondván, mostantól minden országos választás előtt új testület alakul. Később kiderült: a nemzetire keresztelt választási bizottság tagjai kilenc évig maradnak hivatalban.
– Politika- és jogtörténeti tény, hogy az általam vezetett testület vált elsőként a jelenlegi hatalom áldozatává.
– A választási szabályok átalakításának más következménye is lehet. Korábban a pártok a második forduló előtt alkudozhattak egymással a jelöltjeik visszaléptetéséről – ami akár egy későbbi kormánykoalíció létrehozására is utalhatott –, most viszont erre nem lesz lehetőség, ezért kétpólusú pártrendszer alakulhat ki, hiszen a Fidesszel szemben csak egy egységes baloldali tömörülésnek lehet esélye a győzelemre.
– A változásokból valóban az következik, hogy – miként az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában – kétpólusú rendszer alakul ki. Egyébként magam is érdeklődéssel várom, hogy 2014-ben hány párt kerül be a parlamentbe. A jelenlegi hatalom szándéka kétségkívül az, hogy kényelmes többséget szerezzen az országgyűlésben, ahol a lehetőség szerint minél kevesebb – és/vagy minimális létszámú – ellenzéki frakció működjék majd.
– Többen is megfogalmazták: a választási szabályok átalakítása olyannyira hátrányos helyzetbe hozza az ellenzéket, hogy meg kellene fontolni akár a bojkottot is, mert ha indulnak 2014-ben, tulajdonképpen egy elfogadhatatlan rendszert legitimálnak. Ez jó ötlet?
– A bojkott csak végső eszköz lehet, amellyel akkor érdemes élni, ha a választási rendszer nem kompetitív, vagyis: az ellenzék győzelme elviekben sem fordulhat elő. Erről pedig szó sincs, hiszen az általános titkos, közvetlen és egyenlő választójog elve 2014-ben is érvényesül, s mindenki szabadon dönthet majd arról, hogy a szavazólapon hová teszik az ikszet. Az új szabályok így az uniós normáknak is megfelelnek, mert a közösség legfeljebb akkor lépne fel, ha csak az egyik oldal nyerhetne. A bojkott másik feltétele az lenne, hogy az egymással versengő felek között a társadalmi berendezkedés alapjait érintő nézetkülönbség legyen, amiről ma szó sincs. A magántulajdonon alapuló piacgazdaság létjogosultságát ugyanis e pártok nem vonják kétségbe, bár a politikai közbeszéd része, hogy az egyik oldal „újkommunistázik”, a másik meg„voltkommunistázik”. No comment.
– Egyetért azzal, hogy a Fidesz azért feszegeti a polgári demokrácia határait?
– Szerintem nemzetállami kapitalizmust építenek, erős tekintélyuralmi törekvésekkel. Az erőltetett államosítást is a kormányoldal szemére szokták vetni, de ebből sem szabad messzemenő következtetéseket levonni, mert ha a nyers érdekek azt diktálják, bármikor jöhet egy újabb privatizáció. A képet színezi, hogy a Fidesztől a klasszikus neokonzervatív módszerek egyáltalán nem idegenek, gondoljunk csak az egykulcsos adóra vagy a szegénység kriminalizálására; a kormány e tekintetben piaci módszereket is alkalmaz. Ahelyett pedig, hogy az állam szerepéről és a társadalom integrációs módozatairól értelmes vita folynék, lejárató kampánycsata zajlik.
– Azt írta valahol, hogy a parlament milyenségét alapvetően nem a képviselői létszámon kell mérni, mert sokkal fontosabb, hogy képes-e megjeleníteni a népesség nézeteit, értékrendjét, markáns társadalmi csoportok érdekeit. A következő választás után alakuló országgyűlés eleget tesz majd ezeknek a követelményeknek?
– Azt gondolom, a társadalmi akarat kifejezésére az új parlament kevésbé lesz alkalmas. Ezt egyébként olyan összefüggésben írtam, hogy a képviselők számának csökkentése önmagában nem lehet szempont, mert az országgyűlés működése, reprezentativitása a fontos. Tehát az, hogy képes legyen a társadalom érdek- és értéktagozódását megjeleníteni. A változtatások azonban nem ezt segítik elő, hanem a hatalmon maradást szolgálják.
Forrás: nol.hu
Fotó: hvg.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS