Méghogy a Fidesz lop…?

Ha megkérdezünk egy ellenzéki szavazót, a fenti kérdésre heves bólogatás a válasz. Illetve valószínűleg válogatott szidalmazások, vádak és jelzők hangzanak még el. A politikai ellenzék első számú, de inkább egyetlen hívószava a szavazóik felé: váltsuk le (vagyis inkább űzzük el, nyírjuk ki, akasszuk fel) O1G-t, mert ő és a pártja korrupt, lopnak, tolvajok.

És lássuk be: erre a pszichózisra, erre a gyűlölködő hisztériára szükség is van. Az elmúlt 12 év eredményei ugyanis beszédesek. Az elkölthető jövedelmek növekedése, a szegénységben élők számának csökkenése kb. 1,5 millióval, az egymillió új munkahely, a munkanélküliség nagyjából teljes felszámolása, adókedvezmények, állami támogatások, adóvisszatérítések, rezsicsökkentés, autópálya-építések, stb., stb. Olyan szintű fejlődés történt az elmúlt 12 évben, amihez hasonlót utoljára talán a két világháború között produkált Magyarország.

És most szándékosan csak gazdasági jellegű példákat hoztam; a nemzettudat és nemzeti közérzet erősödése, a határon túli magyarok „visszakapcsolása” az anyaország életébe, és mindez úgy, hogy közben a szomszédokkal drasztikusan javult a viszonyunk (még ha döcögősen, de Romániával is), eközben Magyarország nemzetközi súlya rég nem látott szintre emelkedett… ezek is mind fontos dolgok, de a hétköznapi emberek mindennapjait talán kevésbé érintik.

Az életszínvonal (és az életminőség!) drasztikus javulása alapján, ha pusztán a mindennapi valós tapasztalatok szerint, gyakorlatiasan, racionálisan szavazna mindenki, akkor esélytelen lenne bárki is a mostani kormányzattal szemben. Ezért kellenek hát az emocionális eszközök. Ezért kell az emberekkel elhitetni, hogy szar nekik, hogy minden csőd, hogy ők vesztesek. És hogy a problémáikról Orbán Viktor tehet. Minden szenvedésük oka és minden boldogságuk akadálya ő. Aki mindent ellop. (Hogy akkor hogyan tud adót visszatéríteni, rezsit csökkenteni stb., ezekre már nem kell kitérni, nem igényli a felhergelt választó, sőt, nem is szabad tényekkel összezavarni.) De ha a Zorbánt, a váli-völgyi Taschenhitlert sikerül elsöpörni, akkor minden jóra fordul. Tipikus politikai módszer és pszichózis, akár lapozhatnánk is tovább.

Lapozzunk is: mert ami viszont érdekes, az egyrészt az, hogy miről szól az a gazdasági rendszer, „a NER”, amit korrupciónak deklarálnak a politikai ellenfelek, és hogy kik korruptoznak és tolvajoznak a leghangosabban. Az elmúlt 12 év gazdaságpoliitkájának egyértelműen legfontosabb eleme a hazai szereplők helyzetbe hozása. Ez nyilván a mi érdekünk, a brüsszelitáknak viszont b@ssza a csőrét. Ugyanakkor nem tudják támadni, ellehetetleníteni a magyar gazdaságot, mert rengeteg külföldi szereplő is helyet kapott benne, érdekeltté lett téve. De nem úgy, ahogy a baloldali kormányok alatt talicskázták ki a profitjukat, mi pedig vettük fel a hiteleket, az IMF és a nagy multicégek lélegeztetőgépére kötve.

A multiknak is van lehetősége, és szükség is van rájuk, hiszen jelentős munkaadók – de a nyereségük jelentős részét bent kell tartaniuk a magyar gazdaságban. És olyan szervesen kötódnek is a magyar gazdasághoz, hogy bármilyen, a magyar gazdasággal szembeni lépés az ő érdekeiket is nagymértékben sértené. Tehát akár a saját, politikailag motivált, őrült ideológiák által vezérelt kormányaikkal szemben is Magyarország oldalára kénytelenek állni, gazdasági szempontokat szem előtt tartva az ideológiák, indoktrinációk helyett. Az, hogy pár év alatt, ilyen szinten sikerült a nemzetközi cégeket ennyire partnerré tenni, egyoldalú függés helyett nagyon is egyenrangú, erős pozícióhoz jutva, hogy ekkora ipari és logisztikai tényezővé váltunk Európában, az egészen fantasztikus eredmény, és méltán jár érte a „zseniális” jelző Orbán Viktorra.

Három magyar királyt, Szent Lászlót, Kálmánt és III. Bélát ábrázoló kép a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Vármúzeum újra megépített Szent István termében. Fotó: MTVA/Bizományosi: Nagy Zoltán

Igen, ilyenkor jönnek az egészből semmit nem értő és érteni nem akarók (akiket Márki-Zay Péter simán csak ostobának nevezne, ha róla lenne szó), és rákezdik, hogy Orbán-seggnyaló vagyok. Nem, barátom, csak annyi, hogy amíg mások a saját vélt szakértelmük, tévedhetetlenségük, nagyszerűségük által megbabonázva gyönyörködtek magukban és/vagy veregették egymás nagyon értelmiségi vállát, addig ez a csávó végigment az úton, és megtanulta a leckét. Biztos, hogy volt hozzá tehetsége, de iszonyatos melót is rakott bele. Hogy megértse a gazdaság működését, összefüggéseit, a politikával való viszonyát. Hogy lásson a pályán. Ami ma fájóan kevés politikusról mondható el itthon és külföldön egyaránt. És aki ezt nem akarja belátni Orbánról, az súlyos valóságtagadás-szindrómát okoz magának.

De térjünk vissza még egy pillanatra a német cégekhez. Azért, mert Németország, a német ipar még mindig Európa motorja. És ez a német ipar ma jelentős részben Magyarországon gyártja, állítja elő a termékeit. És mint fentebb írtam, elemi érdeke, hogy Magyarország jól, sikeresen működjön. Persze, eljöhet az a pillanat is akár, amikor a német cégek vezetésében is végleg megtörténik az a – már sajnos folyamatban lévő – generációváltás, ami Amerikában már gyakorlatilag végbement. Ahol a neomarxista egyetemi légkörrel teljesen megfertőzött vezető ugyan kőkemény kapitalista képzést is kapott, de már fontosabb neki az ideológia, a szivárvány meg a multikulti, és a piaci sikert is ilyen szemüvegen át méri. Na, amikor ez megtörténik, akkor baj lesz. De nemcsak nekünk. Lehet, hogy elhagyják ezt a „fasiszta” országot, amely kerítést épít az illegális bevándorlás ellen, meg ahol az apa férfi és az anya nő, a gyerekekhez pedig nem járhatnak be kukis nénik az iskolába elmesélni, hogy milyen jó genderfluidnak lenni… de ezzel saját magukat, és egész Európát is lábon lövik.

És ezért gyárt itt Kína is. Pontosabban ezért is teremtettünk olyan környezetet, hogy az Európát már rég leelőző, sok szempontból az Egyesült Államok gazdasági vezető szerepét is háttérbe szorító Kína is minél több gyártókapacitást hozzon ide. (Számos további ázsiai szereplővel együtt, Törökországtól Koreáig.) Ha valamelyik nagy játékos beint nekünk – politikai alapon, mert nem hajlandó elfogadni, hogy mi máshogy szeretnénk élni az életünket –, akkor beintünk mi is. Mert van több más, erős szereplő, aki jelen van, aki beruház, működő tőkét keringet a magyar gazdaságban. Nagyjából erről szól mindaz a pragmatikus, többirányú nyitottság, amit az egyirányú, függő elköteleződések (akár Moszkva, akár Washington vagy Brüsszel felé) helyett ma Magyarország alkalmaz, és erről szól az a belső, nemzeti együttműködés, ami pedig azt biztosítja, hogy az akár az állami, akár a privát szektorban történő nagyberuházások során mindig a hazai fő- és alvállalkozók, rajtuk keresztük pedig a magyar munkavállalók kerüljenek helyzetbe.

Az M6-os híres alagútjai, némelyik fölé hegyet is kellett építeni. MTI Fotó: Kálmándy Ferenc

És akkor jönnek a sértett percemberek, és annyit tudnak mondani: a Fidesz lop. Teszik ezt egyrészt azok, akik politikai érdekből, a szavazatokért csinálják. Hogy az ezzel felhergelt elégedetlenkedők szavazatait megszerezzék. Teszik ezt másrészt azok a sértettek, akik lehet, hogy korábban akár támogatták is Orbán Viktort. De mivel nem úgy csinálta, ahogy szerintük kellett volna, és ahogy mindig mondták neki, ezért a hiúságukban megbántva, az egójuk rabjává válva a másik oldalon vélik megtalálni a – hamis, ideiglenes, érdekből történő – vállveregetést. Vagy pedig egyszerűen csak azon sértődtek meg, hogy ők kimaradtak a jóból.

És az utóbbiak speciális esetei azok a ’90-es évekbeli szerencselovagok, sumákok, vagy akár esetenként ügyes és tehetséges figurák is, akik az akkori rendezetlen viszonyok, a Kelet-Európán akkoriban végigsöprő vadkapitalizmusban nagyon megtalálták a számításaikat. Voltak köztük sima, pitiáner csalók, csempészek, kicsivel szofisztikáltabb áfa-visszaigénylők, nemlétező árukészleteket papíron mozgató, ezekhez kamumárkákat is felhájpoló kufárok, stb. Ezekhez az umbuldákhoz különböző fedőcégeket, pénzmosodákat működtettek, orvosi rendelőktől éttermeken át rendezvényszervező vagy informatikai cégekig. Aztán előfordult, hogy ezek közül a fedősztorik közül valami tényleg beindult, és valós teljesítmény mellett valós gazdasági sikert is hozott. De akiknél az utóbbi nem, vagy csak kisebb részben jelentkezett, viszont a korábbi ügyeskedés körül elfogyott a levegő, azok mára teljesen megvadultak. Megszűntek a kiskapuk, az öröklött, posztkommunista családi pozíciók és előjogok, a megvásárolt ellenőrük, rendőrök, egyéb állami tisztviselők, beszáradtak a kapcsolatok, a hálózatok. Vagy a korábbi tuti bizniszeket valaki más kapta.

És ezek, az élet egykori császárai, akik rengeteget csaltak, síboltak, lenyúltak, átverték legalább az államot, de sokszor más embereket is, korruptak voltak, lefizettek, kikerültek, „megoldottak okosba’”, ezek most lóbálják a morállóf*szt, és korrupciót, lopást kiabálnak. Szinte egészen biztosan tudhatod: ha valaki egyfolytában korrupciózik meg tolvajozik, akkor – vagy ő vagy a szülei – kiestek valamilyen tuti buliból, ami korábban csont nélkül működött. És bosszút akarnak állni. Ráadásul már évek óta, ami egyre frusztráltabbá teszi őket, ugyanakkor egyre jobban veszítik is el a realitásérzéküket, és az önkritika, az önreflexió teljes hiányában képesek akár el is hinni a saját korrupciós mantráikat.