Mennyit fizetett Laborc a titokzatos Seuso-kincsekért?

Titkos műveletek sorát hajtotta végre Magyarország a Seuso-kincsek néven ismert késő római kori leletegyüttes magyar eredetének bizonyítására azóta, hogy a felbecsülhetetlen értékű, ma Lord Northampton tulajdonában levő színezüst tárgyakat 1990-ben kiállították New Yorkban a Sotheby’s aukciósház árverés előtti sajtóbemutatóján. Öt éve titokban majdnem megvásároltuk őket, de a válság közbeszólt. Azóta minden, ami történt, államtitok. – a Népszabadság megpróbálta összefogni a szálakat.

Államtitok az is, hogy nemrég a Seuso-ügyben vádat emeltek Laborc Sándor, az NBH egykori főigazgatója ellen. Laborc Sándor az egyetlen, akinek eddig bíróság előtt kellett felelnie a Seuso-kincsek magyar eredetének igazolására a 23 éve tartó nyílt és titkos nyomozások során feleslegesen, olykor szabálytalanul, néha törvénysértő módon elköltött sok-sok millió forintért. Első fokon bűncselekmény hiányában felmentette őt a bíróság, a fellebbviteli tárgyalás valamikor májusban lesz a Fővárosi Ítélőtáblán.

Erről az ügyről hivatalosan csak annyi tudható, hogy „bizonyos állami feladatok végrehajtása érdekében az e célra létesített pénzalapból egy konkrét kifizetés történt”, az ügyészség azzal összefüggésben emelt vádat Laborc Sándor ellen hűtlen kezelésért, amit az elsőfokú bíróság szerint azonban nem követett el. Csak vélelmezni tudjuk, hogy még a Gyurcsány-kormány idején valaki információt, vagy egy feltehetően a Seuso-kincsek részét képező magánkézben lévő tárgyat ajánlott fel Magyarországnak. A polgári titkosszolgálat kifizette a kért összeget, az információt vagy a tárgyat azonban nem kaptuk meg, vagy nem volt hasznosítható, a kifizetés tehát kidobott pénz volt. Mondjuk nem ez volt az első ebben az ügyben.

Sem a rendőrség, sem a Belügyminisztérium nem tudta, vagy nem akarta megmondani A Népszabadság érdeklődésére, hogy a kincsek 1990-es felbukkanása óta összesen mennyit költött az ország a visszaszerzésükre. Egy kevéssel a 2002-es kormányváltás előtt készült előterjesztés 150 millió forintos pénzalap létrehozására tett javaslatot a Seuso-kincsekkel összefüggő kifizetésekre, de annak már nem találni nyomát, hogy végül is külön erre a célra létrehozták-e a pénzalapot. Csak a Laborc Sándor ellen emelt vádból sejthető, hogy igen. Azt azonban már végképp nem tudni, mennyi pénzről volt szó és abból mennyit költöttek el.

Magyarország egy évvel a kincsek New York-i kiállítása után perbe szállt azok tulajdonjogáért, miután kiderült, hogy a lord hamis libanoni származási iratokkal próbálta értékesíteni azokat, de vesztettünk. Valójában esélytelenek voltunk a lord fél tucat harcedzett amerikai ügyvédjével szemben. Felkészületlenek voltunk.

A rendkívül szövevényes, összeesküvés-szerű történetet részletesen ismerteti a Népszabadság. Számos kérdés vetődik fel az akkori titkosszolgálatok utódaik és a rendőrség szerepét illetően is. Egy biztos, a külföldi tömeg- és szaksajtó segítségével azt elértük,  hogy Magyarországon kívül komoly legális érdeklődő jó ideje nincs a kincsekre. 2006-ban a lord munkatársai egy privát aukción bemutatták a kincseket, de nem volt irántuk vásárlói érdeklődés.

Ráadásul ma már az is köztudott, hogy a leletegyüttes jóval több darabból állt, mint amennyi jelenleg Lord Northampton birtokában van. Ráadásul – bár ezt a magyar rendőrség 33 éve nem tudja kétséget kizáróan bizonyítani –, műkereskedők körében azt is tényként kezelik, hogy a kincsekhez emberélet tapad. Úgy fest a helyzet, Lord Northampton mozgástere kezd beszűkülni, és Magyarországon kívül sehol, senkivel nem tud már komolyan tárgyalni a véres ezüstjeiről. Lehet, hogy mégsem teljesen kidobott pénz az a több mint kétmillió dollár, amibe az elbukott New York-i per került Magyarországnak?

A teljes cikk a Népszabadságban olvasható.

Fotó: Blikk