Katonailag rengeteg minden, politikailag is összemérhetetlenek, csak a polgári lakosság szenvedései azonosak. Persze mindkét háború felesleges is, ráadásul mindkettő a gyengébb fél számára felesleges. Ahogy az amerikaiak és az európai elitek készek az utolsó ukránig harcolni, ugyanúgy készek az arab országok és a palesztin terroristák az utolsó palesztinig háborúzni Izrael ellen.
Sem palesztin, sem ukrán győztesek nem lesznek végül. Lehet, hogy az oroszok és az izraeliek sem győznek majd, de sokkal kisebb árat fizetnek mint az ellenfeleik. A két háború abban különbözik egymástól, hogy Izraelnek valójában egyszerűen nem áll módjában békét kötni, mert nincs kivel. Ellenfelei számosak és egymásnak is ellenfelei, továbbá olyan támogatókkal bírnak, akik szintén nemcsak Izrael ellenségei, hanem egymással sincsenek jóban.
Ráadásul egyszerre vannak a pályán országok, terrorszervezetek, nagyhatalmak, vallási ellentétek, vallási őrültek, mindenféle milíciák, hatalmas gazdasági érdekek, és ideológiai fanatikusok mindenütt. Nemcsak Izraelen kívül, hanem belül is. Ráadásul az állandó feszültség csak Izraelnek nem érdeke, mindenki más inkább a fenntartott káoszban tudja érvényesíteni az érdekeit. Sok, rengeteg az egymással összemérhető erejű és teljesen megbízhatatlan szereplő, a játékelmélet nem működik. Az USA sem volt soha elég erős ahhoz, hogy rendet tegyen, mert akkor egész Észak-Afrika és a Közel-Kelet ráomlott volna, amit sokan, például az oroszok és a kínaiak nagy élvezettel néznének végig. A rendhez az egész arab világot pacifikálni kellene, ami nyilvánvalóan lehetetlen.
Palesztin fegyvereseknek áldozatul esett izraeli civil holttestét takarja le egy izraeli rendőr Askelón városnál 2023. október 7-én. Fotó: MTI/AP/Ohad Zwigenberg
Középtávú változást az hozhatna, ha az érdekeltek, a nagyhatalmak hagynák Izraelt nyerni, legalább lokálisan, vagyis megengednék, hogy a járulékos veszteségektől függetlenül felszámolhassa a Hamászt. Erre most látszik is némi halvány lélektani esély, a nyugati széplelkek talán beletörődnének ebbe, látva, mit művelnek a zsidó civilekkel a terroristák. A civilek, gyerekek, külföldiek megkínzása, megölése ugyanis nem háború, nem járulékos veszteség, hanem a terror erődemonstrációja. Ehhez képest a civilek közé telepített Hamász-bázisok eliminálása csak szükségszerűség.
Persze a palesztinok elszántsága és gyűlölete is érthető. Végtelen mennyiségű szörnyűség történt velük az elmúlt bő hetven évben, aminek jelentős részét közvetlenül az izraelieknek köszönhetik. Persze ebben rendesen benne voltak a nagyhatalmak és persze az arab “testvéreik”. Az izraeli cselekvéseket a közvetlen túlélés teszi szükségessé, a deklarált halálos ellenségével az ember, egy ország sem bánhat kedvesen. A Föld tele van hazátlan népekkel és elnyomott kisebbségekkel. Sok olyan konfliktus van, amelyben az ott élők még nem háborúzták ki magukat annyira, mint az okos európaiak. A palesztinok – jóindulattal a palesztin szélsőségesek – pedig láthatólag még akarnak futni néhány kört. Nekik az egyetlen reményük az eszkaláció, annyi zsidót megölni, hogy a zsidók (nem véletlen itt az alany választása) a lehető legtöbb palesztin civilt öljenek meg járulékos veszteségként, amikor visszacsapnak. Ezt úgy gondolnánk, hogy csak a fanatikusok gondolják jó ötletnek, de nagyon úgy látszik, hogy a palesztinok egy jelentős része is. Hátha kitör egy jó kis általános háború, Kurdisztántól Líbiáig, jó ellenfél- és szövetségesválasztással biztos össze lehet hozni egy világháborút, ha már Ukrajnában nem sikerült. Ilyesmit még talán az iráni vezetésben sem gondolnak komolyan.
Palesztin fegyvereseknek áldozatul esett izraeli férfi holtteste Szderót városnál 2023. október 7-én. Fotó: MTI/AP/Ohad Zwigenberg
Izrael az elmúlt éveit a harckészültség általános fenntartása helyett a fékek és ellensúlyok centizgetésével és egyéb jogállami vacakolásokkal töltötte, ott is szárba szökkent a woke, kinevezték a maguk Orbánját és a Közel-Keleten teljesen tájidegen marhaságokkal foglalták le magukat. Most a Hamásznak hála tesztelhetik, hogy tudnak-e még harcolni, elviselik-e egymást harc, csata közben. A kettészakadtnak látszó izraeli társadalom most elgondolkozhat azon, hogy mi számít tömegmészárlás közben: az alapvető emberi jogok kiterjesztése, vagy az, hogy éppen le akarják gyilkolni őket?
Ehhez képest az orosz–ukrán háború maga az egyszerűség. Ott van kivel tárgyalni és világos, hogy miben lehet megegyezni. Egy nem NATO-tag Ukrajna, amely inkább áll orosz, mint amerikai befolyás alatt. Van nyersanyag, amivel lehet boltolni, van piac, mindenkinek megvannak a nyerészkedni akaró oligarchái, és nincsenek összezsúfolva a népek úgy, mint Izraelben. Ukrajna a nyugattól és persze főleg az USA-tól függ, csak egy főnöke van. És Oroszország is magányos játékos, nincsenek a buliban százszámra uralhatatlan terrorcsoportok, vallási fanatikusok, latorállamok. Oroszország tárgyalóképes, a Hamász nem, sőt, jelenleg a palesztin nép sem az, mert nincs olyan vezetése, amely képviselni tudná és uralná a szélsőségeseket. Ebben e tekintetben Ukrajna is rendelkezik egy olyan kormányzattal, amely még képes fenntartani az országa és a hadserege működőképességét, és képes lehet “eladni” a maradék ukrán lakosságnak egy tárgyalási folyamatban kialakuló békét. Tárgyalni kellene tehát, az erőt a békefenntartásra fordítani és nem elérhetetlen győzelmeket hajszolni.
Izraelt meg hagyni kellene győzni, legalábbis a Hamász teljes megsemmisítését támogatnia kellene az USA-nak és Európának. De nem így szokott lenni.
Vezető kép: Palesztin rakétatámadásban kigyulladt járművek lángolnak az izraeli Askelónban 2023. október 7-én. Fotó: MTI/EPA/Atef Szafadi
Facebook
Twitter
YouTube
RSS