Orbán Viktort 1.061 küldött támogató szavazatával, újraválasztották a nagyobbik kormánypárt elnökének a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vasárnapi, 29. tisztújító kongresszusán, Budapesten. A miniszterelnök a háromnegyed órás beszéde során egyszerre mutatta egy tapasztalt politikus és egy ereje teljében lévő vezető képét: „Háromféle hazaszeretet van a magyaroknál: a szónokló, a búsuló és az alkotó. […] mi leginkább Klebelsberg unokái vagyunk, akik az alkotó hazaszeretetben, a produktív életben hiszünk. Ez a mi életerőnk, ebből táplálkozik a politikai közösségünk, és miután a sikerek mellett a kudarcok sem kerültek el bennünket, ez emelt fel bennünket újra és újra. 16 év ellenzékben, 16 év kormányon, ezt csak rendíthetetlen derűlátással, bizalommal és mély hittel lehet végigcsinálni” – mondta a kormányfő.
„Mindenekelőtt köszönetet akarok mondani nektek, kedves barátaim!” – hangzott el a diktatúrákra ritkán jellemző felütés a baloldal által rendszeresen autokratának beállított kormányfőtől. Igen, az az ellenzék hangoztatja ezt, amelynek egyes tagjai lámpavasra húznának embertársaikat, míg mások közülük, a mérsékelt mensevikek, csak patkánynak címkézik a politikai ellenfeleiket.
Nem utolsó sorban pedig, az az ellenzék, amelynek az első embere az a Gyurcsány Ferenc, akinek kormányzása alatt azonosító nélküli rendőrök magyarok szemét lőtték ki, mert tiltakoztak Gyurcsány ellen, amit ő – jó kommunistához híven – nem hagyott megtorlatlanul.
Oroszok ki, kommunisták el, csődből vissza, alkotmány be, IMF haza, rezsi le, migránsok kívül, határon túliak egybe, és ami a legfontosabb: szív fel!
A miniszterelnök csak egy rendkívül szűkszavú felsorolást tett azokról a legfontosabb, a nemzet életét befolyásoló lépésekről, amelyekben a Fidesznek része volt, vagy amelyeket a Fidesz-KDNP párt- és értékszövetség vitt véghez, megkönnyítve vagy épp megmentve a magyarok életét. Orbán Viktor ott volt, amikor a diplomája került veszélybe a pártalapítás miatt, felszólalt, amikor a véleményt börtönnel és veréssel jutalmazták, valamint – a jelentős magyarországi és nemzetközi szembeszél ellenére – kitartott az migrációellenes politika mellett. A Fidesz-KDNP törlesztette a magyar demokrácia 22 éves adósságát és megszületett az „alkotó hazaszeretet” egy kézzelfogható terméke: 2012-ben hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye, amely a történeti és kartális alkotmányra hivatkozva épít a magyarság minden tagjára, akiket összeköt a nyelv, a hagyományok és a nemzeti kultúránk. Mi a közös a miniszterelnök által felsorolt, 30 évet felölelő történésekben? Az, hogy a Fidesz Orbán Viktor vezetésével a magyarság érdekében járt el, nem törődve a nyílt társadalmak eszmerendszerét valló belföldi, uniós szintű, és olykor globális támadókkal, akik a személyét vették célba.
A beszéd egyik legfelemelőbb és egyértelműen legmegnyugtatóbb mondatai a következők voltak:
Kellő alázattal, de kellő magabiztossággal mondjuk ki: az elmúlt 33 évben a magyarok nagyobb számban szavaztak nekünk, mint bármelyik más pártnak Magyarország parlamentáris történetében. Ez kötelez, és amíg bírom, és amíg ti bírjátok, csinálni kell, és csinálni is fogom.
Nemzetközi támadások, uniós nyomásgyakorlás, intervenciós kísérletek sora, gazdasági mélyponton átvett kormányzás és gátlástalan baloldal. Ezen tényezők mellett tudott a Fidesz az új- és modernkori Magyarország legsikeresebb pártja lenni. Nézzük meg a két legnagyobb magyar politikai tömb vezetőjének a teljesítményét és mentalitását! Orbán Viktor a Kárpát-medence legsikeresebb pártját vezeti, „amíg bírja”, csinálja, ezzel szemben Gyurcsány Ferenc „majdnem beledöglött”, hogy másfél évig úgy kellett tenniük, mintha kormányoztak volna. Nos, igen, az „öröm-ittas” Gyurcsány kormányának idején, ami az orbáni nemzetépítéssel ellentétben nemzet-leépítésként fogható fel, nem csak a miniszterelnök, de az ország is alig élte túl a szakmaiatlan, korrupcióban gazdag „irányítást”, az azt követő újjáépítés pedig hozzávetőlegesen annyi időt vett igénybe, mint Berlin 1945 utáni helyreállítása – a „pusztítások” mértékét tekintve sem volt szignifikáns eltérés.
A két oldal által, a kormányzásuk alatt elért különböző eredmények magyarázatát Orbán Viktor alábbi mondatai adják:
A mi teljesítményünk az elvégzett munka, az övék, hogy liberálisok. Afféle európai jóemberek. Igaz, hogy csődbe vitték az országot, igaz, hogy még a városházát is eladnák, igaz, hogy olyan lusták, hogy még a miniszterelnök-jelölti vitát is unják, igaz, hogy egyetlen komoly munkateljesítményt sem tudnak felmutatni, de büszke liberálisok, akiknek abban merül ki a tudásuk, hogy meg akarják mondani másoknak, hogyan kell élni és gondolkodni.
Persze, az eltérő teljesítmény más jövőképet is mutat: „mi itt nem fogunk megfagyni télen, ők ott meg [a magasságos, liberális Nyugaton] szülhetnek férfiként”. Orbán Viktor, mielőtt a konkrét számok, adatok és nemzetközi összehasonlítások mezejére tért, elmondta, hazánk számos dologban kiemelkedő, de összességében még csak feltörekvő ország vagyunk. Fontos, hogy csak úgy léphetünk előre ha képzettebbek vagyunk, jobban szervezünk, jobb minőségben termelünk, pontosabban dolgozunk, okosabban szervezzük az időnket, és ha magunknál okosabb és szorgalmasabb embereket nevelünk gyermekeinkből – fogalmazott a miniszterelnök. Magyarországnak többet kell akarnia. Lakosságszám tekintetében a világ 195 országából a 94. helyet foglaljuk el, az egy főre jutó gazdasági teljesítmény terén az 59. helyet, míg az ún. emberi fejlettség, a várható élettartam és műveltség tekintetében a 40. pozíció a miénk.
Ha szocialisták lennénk, ennyi talán elég is lenne. De mi szerencsére nem ők vagyunk és nem is érjük be ennyivel […] mert még mindig vannak szegények, még mindig nem születik elég gyermek, még mindig nincs mindenkinek jó lakása, még mindig nem elég a fizetés és a nyugdíj. Miért érnénk hát be azzal, amink van?
– fogalmazott egyfajta motivációs céllal a kormányfő.
2010-ben népességarányosan talán nálunk dolgoztak a legkevesebben, mindössze 55 százalék. Ez ma 73 százalék és meghaladtuk az uniós átlagot. Innen már csak egy lépés, hogy a legjobbak között legyünk, ahova nehéz, de nem lehetetlen bejutni és – mint fogalmazott –a Fideszben tudják, mi ennek a módja: adócsökkentés, beruházások, egyetemfejlesztés, kutatás, innováció, a munka és a munkások nagyobb megbecsülése, vidékfejlesztés és még jobb kormányzati munka. „Képesek vagyunk rá, Magyarország képes erre. 10 év alatt eljuthatunk és el is fogunk idáig jutni” – jelentette ki Orbán Viktor. Azt, hogy a kormány és a kormánypártok ismerik a fejlődés titkát, mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a 2018-as 71%, majd a 2019-es 73% után 2020-ban 74%-ra emelkedett az egy főre jutó magyar GDP vásárlóerőparitáson, vagyis folytatódott hazánk gazdasági felzárkózása az EU átlaga felé a járvánnyal tarkított 2020-as évben is. A globalista, csak a saját zsebét szem előtt tartó és a nemzetért dolgozó kormányok közötti különbséget kiválóan szemlélteti, hogy a 2010-es, egy főre jutó 9.960 eurós GDP 2019-re már a másfélszeresére emelkedett. A nemzetellenes ellenzékről már Mikszáth is elmondta a máig érvényes véleményét, miszerint
a túloldalon politikai svindlerek, erkölcsi halottak és nagyravágyó üres fejek zagyvaléka, nem pedig a magyar nemzet politikáját a magyar nemzet politikájával ellenőrző oppozíció.
Ha Orbán Viktor 33 év aktív politizálás és 16 év kormányzás után azt ígéri, hogy „csinálja, amíg bírja”, nekünk is bírni kell: ki kell állnunk az értékeink és a közösségünk mellett, négyévente pedig lehetőséget szavazni a nemzetnek a fejlődésre, a folytatásra és a naggyá válásra. Ahogy Kövér László vasárnap elmondta: „A választás tétje, hogy mi magyarok megvédjük, ami a miénk. Amiért megküzdöttünk, amiért megszenvedtünk, amiért megdolgoztunk.”
Facebook
Twitter
YouTube
RSS