„Ha én elkezdem magát szurkálni egy késsel, mert az én huszonegy évemmel kapcsolatban csak az elmúlt fél évről beszélünk, de nem vérzik, csak nagyon fáj – az elfogadható?” – talán Baráth Etele sportvezető visszakérdezéséből is látszik, hogy nincs minden rendben a kajak-kenuban. Doppingügyek, váratlanul kevés olimpiai érem – nem ehhez szoktunk hozzá az elmúlt években. Bár Baráth az elnökségről lemondott, két tisztséget is létrehoztak számára, így változatlanul fontos pozícióban marad. A továbbiakban ő lesz a sportági fejlesztéseket kitaláló stratégiai bizottság elnöke, valamint az egész magyar kajak-kenusportot leképező, így az említett fejlesztésekre szintén hatással lévő közgyűlés elnöke is. A pozícióhalmozással nincs egyedül, hiszen az elnökké avanzsált főtitkár, Schmidt Gábor az új mellett eddigi tisztségét is betölti a következő olimpiai ciklusban. Mindezt Baráth Etele a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban a szervezet még demokratikusabb működtetéseként értékeli.
Az Ön mostani hátralépésének van-e bármi köze a férfi szakág riói sikertelenségéhez?
A riói eredménytelenséget nagyon kívánom sok magyar sportágnak. Ugyanakkor, amikor egy éve elhatároztuk a rendteremtést doppingügyben, tudtuk, hogy ez vissza fog ütni, és tudtuk, hogy ilyen eredményt fogunk elérni. Generációváltás is van a férfi kajak-kenuban, ezt tudomásul kell venni. Ami a férfi négyest illeti, az nagyon rá volt építve Dombvárira, így várható volt, hogy nem lehet néhány hét alatt pótolni egy ilyen négyest.
Dombvári máig pereskedik, és állítja, hogy vétlen a doppingolásban, a Horváth–Szomolányi kettős ellen pedig nem is indult doppingeljárás. Miért ilyen zavarosak a doppingügyek?
Senki nem tudja, hogy mi történt Dombvárival, de azt megmondom, hogy szerintem olyasvalami, amiről nem tehet. Nem állítom, hogy nem volt helyenként kicsapongó, de amit ő egy év alatt produkált saját maga legyőzésével és az eredményességével, az azt bizonyítja, hogy ilyen hülyeséget nem csinált. Egy ebben a felkészülési szakaszban teljesen értelmetlen és alkalmatlan szer jelent meg nála. Egyszer a sors ki fogja deríteni, hogy mi történt.
A Horváth-Szomolányi ügyről az első pillanattól fogva tudtuk, hogy nagyon nehéz döntés, tudtuk, hogy nem doppingeset. De miután egy orvos, aki felelős a rendszerért, azt mondja, hogy ez jogilag nem, de orvosilag mégis doppingnak számít, én nem dönthetek másképpen. Remélem, hamar lezárul a fegyelmi eljárás! Lehet, hogy elegendő bizonyíték híján fel fogják menteni őket, én ezt is elfogadom, viszont ők most is versenyezhetnek.
Az olimpiát azért elvették tőlük.
De ez jogos volt. Ha nekem például azt mondja az orvos, hogy a gyereken kiütést tapasztalt, és nem javasolja, hogy levegőre menjen, mert elfertőződhet, akkor azt mondom neki, hogy kisfiam, maradj otthon. Az orvosi vélemény azt mondta, hogy a szereplésük kivívása mögött olyan eszköz áll, amely nem megengedhető.
Most úgy néz ki, hogy nem doppingoltak, mivel – ahogy Ön is mondta – nincs doppingügy.
Az egy más dolog. Az, hogy nem érte el azt a mennyiséget, ami a WADA mérései szerint már doppingolásnak minősül, az egy dolog. De azt nekem eddig senki nem állította, hogy semmilyen tiltott szert nem használtak.
A WADA szemében a nagyon kicsi, akár szennyeződés mennyiségű tiltott szer is doppingvétségnek minősül, aminek nincs is értékelhető hatása a sportoló teljesítményére. Itt pedig ezek szerint még kisebb mennyiségről van szó.
Ha én elkezdem magát szurkálni egy késsel, mert az én huszonegy évemmel kapcsolatban csak az elmúlt fél évről beszélünk, de nem vérzik, csak nagyon fáj – az elfogadható? Az sem elfogadható, hogy én kis mennyiségben, rendszeresen valami olyat csinálok, ami esetleg az olimpián a biológiai útlevél nyomán kimutathatóvá válik, és az egész magyar kajaksportot romba dönti, ahogy a románt romba döntötte. Mi ezt megelőztük. Olyan szabályzatot hoztunk, és olyan döntést hoztunk, hogy ne fordulhasson elő az olimpián és a következő olimpiákon sem. Ez egy vezető felelőssége. Fájdalom, sajnálom, de senki sem tudja bizonyítani, hogy jobb eredményt értek volna el, mint a Molnár–Tótka páros.
A mérleg egyik serpenyőjében van tehát egy orvosi vélemény olyan kis mennyiségű tiltott szerről, ami még a WADA szerint sem minősül doppingvétségnek, a másik serpenyőben pedig az, hogy a Horváth–Szomolányi kettős a pályán kivívta az olimpiai indulás jogát. Ha a fegyelmi eljárás is felmenti őket, akkor ők nem kérdezhetik meg, hogy milyen alapon vették el tőlük az olimpiát? (Az interjú készültekor még nem volt ismert a fegyelmi eljárás eredménye, azonban időközben felmentették az olimpiáról kizárt két versenyzőt.)
De igen, perre is mehetnek, és gondolom, meg is fogják tenni. De minket nem perelhetnek – ezt most üzenem nekik. Mi egy olyan elnökségi ülésen döntöttünk, ahol itt volt a MACS (Magyar Antidopping Csoport – a szerk.) jogi és orvosi képviselője, több mint egy órán keresztül végigvettük a kérdést. Ha nekem a MACS azt mondja, hogy a versenyzők szervezetében kimutatható volt a tiltott szer, akkor engem nem érdekel, hogy milyen mértékben. Ha az a szer bekerült a szervezetükbe, akkor ők ezért felelősek voltak. Nem is tehetek mást, kötelességem, hogy megállítsak egy ilyen folyamatot. Egyébként nem én állítottam meg, hanem a szakmai igazgató javaslatára az elnökség szavazott a fegyelmi eljárásról.
Ábrahám Attila PestiSrácok.hu-nak adott interjújában elhangzott, hogy egyes elnökségi tagok támogatólag állnak bizonyos versenyzők mögött, amibe a szakmai, eszközbeli, pénzbeli előnyök biztosításától a vetélytársak doppingügyi feljelentgetéséig sok minden beletartozik. Erről mi a véleménye?
Olvastam az interjút. Bizonyítsa be Ábrahám Attila az állításait! Hadd kérdezzek vissza: Milyen ügyek vannak eltussolva? Ha van valaki, aki támogat valakit, és részt vesz az ő munkájában, attól még a versenyen kell kivívni a győzelmet. Mondjon egy példát, amikor ez nem így volt!
Éppen a Horváth–Szomolányi kettős esetében bírálták felül a pályán elért eredményt.
Hagyjuk már ezt! Aki ellen megalapozottan fegyelmi eljárás indul, az nem vehet részt nemzetközi versenyen. Attilának fantasztikus képességei vannak, remek családapa, elvégezte a jogi egyetemet, olimpiai bajnok, államtitkár volt. De ha úgy ítéli meg, hogy itt valami probléma van, jöjjön be, vegyen részt a szakmai bizottság nyitott ülésén, vegyen részt az elnökség ülésén, amely szintén nyitott, és mindenről visszahallgatható hangfelvétel készül, és mondja el! Az, hogy valaki a PestiSrácoknak vagy bárkinek nyilatkozik valamit, nem hat vissza semennyit a tevékenységemre.
Térjünk át a mostani változásokra. Ön lesz egyrészt annak a közgyűlésnek az elnöke, amely az egész sportágat leképezve benyújtja a szakmai javaslatait a stratégiai bizottságnak, másrészt Ön lesz ennek a stratégiai bizottságnak is az elnöke egy személyben. Valóban erről van szó?
Van egy stratégiai bizottság, amely elhatároz jelentős lépéseket, és megvitatja azon tagjaival, akik ismerik az országban, a különböző egyesületeknél ezzel kapcsolatos helyzetet, hiszen azokat képviselik. Itt kiérlelődik az, hogy egy stratégiát milyen konkrét irányokba kell végrehajtani. De a végrehajtás már a fejlesztési bizottság feladata lesz.
De milyen szerepet kap ebben a közgyűlés?
Jelentős szerepet. A közgyűlés megválasztja a maga képviselőit a stratégiai bizottságba – négy-öt állandó tagot, akik között lehetnek külsősök is, valamint mindig az adott stratégiai feladathoz igazítva jelennek majd meg azok, akik abban érintettek. A stratégiai bizottság beszámol a közgyűlésnek a stratégiai javaslatokról, amelyeket a közgyűlés leszavazhat, ha nem ért egyet velük.
Az éves közgyűlés utáni közleményében írta az MKKSZ, hogy a még demokratikusabb működést tűzték ki célul. Menyire fér össze ezzel, hogy az új elnök egy személyben viseli a főtitkári tisztséget is, és Ön egy személyben a közgyűlés és a stratégiai bizottság elnöke is? Mi indokolja ezeket a pozícióhalmozásokat?
Nekem a közgyűlés elnökeként csak akkor van eszközöm, ha a közgyűlés létrehoz nekem egy olyan csapatot, amelyikkel együtt tudok dolgozni. Nem tudok kétszáz emberrel állandóan együtt dolgozni, tehát ez egy abszolút logikus ügy. A demokratikus működésben vannak fékek. Az, hogy az elnök egyszerre főtitkár is, pontosan azt szolgálja, hogy hatékonyan dolgozhasson. A főtitkár adminisztratív, bürokratikus funkciói megmaradnak. Például ő készített elő egy megegyezést a szponzorral, én meg elnökként aláírtam. Miért ne írhatná alá ő, ha egyszer előkészítette?
Nem éppen az a demokratikus fék, hogy valaki más írja alá?
Nem, az nem demokratikus fék. Isten ments! Egy vállalatnál az igazgató helyett behívjunk valakit kívülről, aki társadalmi munkában van, és majd aláírja, de a felelősséget az vállalja, aki végrehajtja a dolgot?
A legtöbb sportszövetségnél így működik…
Ez egy olyan nagy létszámú szövetség, ahol főállású az elnök. A feladatmegosztás akkor logikus, ha társadalmi munkában van az elnök, de ezen túlnőtt a szövetségünk. Minden szakosztály, minden egyesület önálló jogi személyiséggel, gazdálkodási jogosultsággal és vagyonnal rendelkezik. Ez a struktúra beépül a Magyar Kajak-Kenu Szövetség belső irányításába. Emellett van az a társadalmi rendszer, amelyik ezt ellenőrzi, és köteles róla beszámolni a közgyűlésnek. A törvény egyet előír, és ez az ellenőrző bizottság, amely pénzügyi ellenőrzést végez. Ez eddig is volt, eddig is lesz. Amiről most beszélünk, az a sportág jövőjével kapcsolatos stratégiai irányoknak az eldöntése.
Miért fontos Önnek párhuzamosan a közgyűlés és a stratégiai bizottság elnöki címe?
Mert a közgyűlés bízott meg engem a stratégiai bizottság vezetésével. Összefügg a dolog. Pont arról van szó, hogy a közgyűlés megjelöli azokat a személyeket, akikkel én a közgyűlési elnöki funkciót gyakorolni tudom.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS