„Mocskos mancsú” Simicska a rendszerváltás utáni legdurvább oligarcha – írja a Simicska-lap főszerkesztője

Oligarchák mocskos mancsa közötti alku tárgya lett a legjobb tudásunkkal készített független hírportál – írta pénteki vezércikkében Dudás Gergely, az Index főszerkesztője a portál tulajdonosváltásáról. Majd úgy jellemezte új tulajdonosukat, Simicska Lajost, mint a rendszerváltás utáni Magyarország legdurvább oligarcháját, aki a zsebében tartotta a Fideszt és a kormányt. A kemény szavak ellenére azt is megjegyezte, ez még a legkevésbé rossz helyzet, és bár hülye, aki nem fél ebben az illiberális országban, mégsem hajlandók félni, és egyébként az Index egy jó újság, az egyik utolsó bástyája a kormányt ellenőrző sajtónak, és az is marad, pedig „pletykák” szerint vesztükre tört a kormány, Habony meg Mészáros Lőrinc.

Vezércikket írt lapja tulajdonosváltásáról az Index főszerkesztője péntek este. Ebben Dudás Gergely elárulja: az Index szerkesztősége is csak a HVG.hu pénteki cikkéből értesült arról, hogy Tóth Mariann (az elmúlt évtizedekben Simicska Lajos különböző cégeiben ügyvezetőként dolgozó bizalmasa) lett a Nanga Parbat Zrt. vezérigazgatója – ez az a cég, amely létrehozta azt az alapítványt, amely csütörtöktől az Index új tulajdonosa lett. A főszerkesztő elárulja, hogy ők is csütörtökön hallottak először erről a cégről. Ezután kemény mondatok következnek a főszerkesztőtől, amelyeket érdemes szó szerint idézni:

Sötét felhők gyűltek az Index felett, írhatnám szebben megfogalmazva a tényt, hogy oligarchák mocskos mancsa közötti alku tárgya lett a legjobb tudásunkkal készített független hírportál. Nehéz másképp jellemezni azt a helyzetet ugyanis, amikor a hatalma csúcsán a Fideszt és a kormányt a zsebében tartó Simicska, a rendszerváltás utáni magyar történelem legdurvább oligarchája még a 2014-es választások előtt opciós jogot szerez az Index felett. (…) A pártmédiát építő pártpénztárnok lehetőséget kap arra, hogy a legnagyobb magyar hírportálból kormányzati propagandalapot csináljon. Vagy bármit.

Hogy ebbe Spéder Zoltán, aki csütörtökig az Index tulajdonosa volt, miért ment bele, azt Dudás szerint csak találgatni lehet. Bár az opciót Simicska lehívta, de „jó érzékkel nem akart felbukkanni”, vagyis nem akar beleszólni a lap működésébe. A dicséret után megint egy kis ekézése következik az új tulajnak:

egy tisztességtelen vagyonból, tisztességtelen eszközökkel megszerzett, a független média fogalmát korábban hírből sem ismerő oligarcha lapjánál dolgozni – még ha adott esetben és pillanatban akár saját aktuális érdekei miatt hagyja is függetlenül működni a lapot – olyan erkölcsi kihívást jelentett volna az Index szerkesztőségének, ami bőven túlmutat azon a szintén nem túl kellemes helyzeten, amibe most kerültünk.

„Simicska, a rendszerváltás utáni magyar történelem legdurvább oligarchája”; Fotó: ATV

Dudás ezután elmagyarázza, miért nem olyan nagy a baj: azért, mert bár menedzseri pozíciókat kaptak Simicska emberei, az Index feletti tulajdonosi jogokat a lap eddigi ügyvédje, Bodolai László egyedül és kizárólagosan gyakorolja: ő a lapot tulajdonló alapítvány kurátora, és az alapítványt létrehozó cég igazgatóságának elnöke is. Összegezve:

Simicska emberei bár rálátnak az Index gazdálkodására, bármilyen tranzakcióról, esetleges eladásról értesülhetnek, de amíg Bodolai ezt nem engedi – az igazgatóság elnökeként és tulajdonosként –, a közelébe nem jöhetnek a szerkesztőségnek.

Dudás azt írja, befolyásolási kísérletnek nyoma nincs, ráadásul „a szerkesztőség ígéretet kapott további, az eddigi független működést biztosító garanciák kialakítására is”. Majd azt állítja:

pletykák ide vagy oda, a szerkesztőség most tudta meg, hogy az opció valóban létezett. Pedig ezen, illetve így Spéderen keresztül Simicska akár eddig is nyomást gyakorolhatott volna. Célt nem ért volna, de próbálkozás sem volt, a kormányzati lakájmédia ettől persze még csámcsoghat minden egyes cikken, amiben szerepel a Jobbik, hogy na ugye.

Dudás szerint ugyan nem született jó megoldás, csak abban a megközelítésben, hogy születhetett volna sokkal rosszabb is. És itt, persze, máris belekeveri a kormányt meg az ország – szerinte – borzalmas helyzetét:

Ilyen országban élünk. 2017 Magyarországán nem túlzás attól félni, hogy a kormány akár a személyre szabott törvényhozással is élve – de az eszköztár végtelen – egyszerűen elvesz valamit, ami kell neki, vagy csak tönkretesz valamit, ami nem tetszik neki. (Valójában ennek az előkészítése történt meg 2014-ben, nehéz lenne az opciót másképpen értékelni.)

A Simicska-lap főszerkesztője munka közben; Fotó: Redizájn.blog.hu

A félelem-aggódás vonalat ezután is tovább folytatja: fölidézi azokat a „pletykákat”, melyek arról szóltak, hogy jön Habony, Mészáros. Meg olyan is volt, hogy háromnegyed órára leállt a szerverük, és akkor mennyi aggódó telefon jött, mert a Népszabadság „kivégzése” (Kivégzés? A tulaja eladta, az új pedig úgy döntött, megszünteti – A szerk.) után folyton féltek. A sok félés konklúziója, hogy mégsem félnek, noha

hülye az, aki ebben az országban, az épülő illiberális államban nem fél – van mitől, bőven. De félve nem lehet jó újságot csinálni, maradjunk annyiban, hogy aggódunk már egy ideje, ránk szállnak-e.

(Kérjük kedves olvasóinkat, akik esetleg mégsem félnek, ne vegyék magukra a lehülyézést! – A szerk.) Dudás Gergely azt mondja, sokkal inkább dühösek. Hogy miért, azt idézzük tőle, tanulságos:

De leginkább dühösek vagyunk. Dühösek, hogy nem lehet nem reális veszélynek tekinteni, hogy a kormányzat elfoglal mindent, amit tud, és propagandakiáltvánnyá süllyeszti, mint szegény megboldogult Origót. Dühösek, hogy a hitünk szerint függetlenül, kizárólag szakmai szempontok alapján és legjobb tudásunk szerint készített újság oligarchák ügyletének tárgya lehet. Hogy ott tartunk 2017-ben, hogy az egyik utolsó és biztosan a legnagyobb normális újságként a lehetséges forgatókönyvek közül még jobbnak kell értékelni, hogy egy Simicska pillanatnyi érdekeinek és – gondolom, ő annak tekinti – gesztusának köszönhetően egy ilyen tranzakció jelentheti a pillanatnyi biztonságot, de közben el kell viselnünk a keze nyomát.

 Végül szerénytelenül kinyilatkoztatja, hogy a „mai beszűkült magyar nyilvánosságnak” az Index az „egyik legfontosabb eleme”, egy „jó újság” és

a néhány utolsó, műhelymunkára, valódi oknyomozásra, a kormányzat, a hatalom ellenőrzésére, a klasszikus őrkutya szerepre képes szerkesztőség egyike. És egyelőre az is marad.

Forrás: Index.hu. Vezető kép: Facebook