Hogy Mirkóczki Ádámnak vagy Heller Ágnesnek hajlott-e nagyobbat a gerince a múlt héten, azt döntse el mindenki maga. De hogy anatómiaprofesszornak sem kell lennünk ahhoz, hogy megjósoljuk, ennek itt, vagy ott, előbb-utóbb reccsenés lesz a vége – az tuti. És a legpikánsabb az egészben az, hogy a Heller és a Mirkóczki által képviselt csoportok, mint gyenge nádszálak, bizony egymás felé hajlanak, és lassan össze is fognak békében érni.
– PolgárPortál-publicisztika
Csak két mondat, melyek ugyan egy folyamat részei csupán, de melyek úgy felforgatták a mostot és a múltat, mint illegális migránsok Rómát, és úgy tűnik, hogy mindkettő állítás célja, hogy az egykor szebb napokat látott Jobbik és a balliberális elit szépen tisztára mossa a Jobbik sztoriját.
Azokat a foltokat, az antiszemita, fasiszta, rasszista és szélsőséges stigmákat kell ugyanis most közösen lesikálni a Jobbik múltjáról, melyeket éppen az a balliberális, belvárosi zsidó értelmiségi elit kent rá, amely most szappannal érkezik segítségül.
Nos, így valahogy:
„De igazából mi nem azok voltunk, akiknek láttattuk magunkat. Azt is mondhatnám, hogy az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz.” (Mirkóczki Ádám)
„A baloldali pártok jelöltjeinek kell visszalépniük a jobbikos javára” (Heller Ágnes)
De mielőtt, a még mindig nagy befolyással és nemzetközi kapcsolatokkal – leginkább a 68-as generáció és azok követőinek barátságával – bíró balliberális belvárosi zsidó értelmiség csókot ád a tisztára csutakolt Vonának és nemzetáruló pribékjeinek, bizony még suvickolni kell egy ideig a szennyest, mert piszkosabb az, mint gondolnák.
Mosodások, szennyes gatyák és bugyik bűvészei, most szólok nektek, hogy sokáig, nagyon sokáig kell még a Jobbik randa leplét az időpatakban mosnotok!
Kedves Ágnes asszony, bizonyára ismeri e sorokat:
„Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el”
De Ádámnak és Gábornak sem könnyebb a helyzete, hisz majd’ egymillió embert köptek szembe, és leginkább azokra rondítottak mostanság rá többször is, akik a legkitartóbb segítőik, támogatóik voltak.
Ezek után, aki továbbra is ott marad Mirkóczki és Vona mellett, s továbbra is tolja a Jobbik szekerét, arra Ágnes asszony sorsa vár majd. Ki, ne felejtsük el, már pár szennyest tisztára mosott. A marxista leplet lukácsistára, majd a szocialista rongyot liberálissá sikálta.
Csak egy rövidke példa, mit egyetemista koromban szúrtam ki, és azóta már többször is leírtam, de nem lehet elégszer, mert oly csodaszép:
Heller Ágnes hosszú utat járt be, míg a liberális demokrácia szószólója lett. Kierkegaard “Vagy-vagy” című könyvéhez 1978-ban írt előszavában a polgári társadalmak válságáról ír, amelynek fókuszában az elidegenedés kérdése feszül. Véleménye szerint a polgári társadalmak, azaz a liberális demokráciák ideje lejárt és csak két történelmi választás van: „Immár majd százötven esztendeje itt helyezkedik a választás: Kierkegaard vagy Marx; vagy-vagy.”. És Heller Ágnes az utóbbit választja. 1994-ben viszont már így fogalmaz: „Én már vagy húsz esztendeje lemondtam némi rezignációval, a nagy elbeszélésről és ezzel (Marx után) Kierkegaard-t választottam.” Ugyanazon könyv, ugyanazon előszavában – csak az utolsó mondatot átírva…
Csodálatos, ugyanakkor végtelenül egyszerű erőlködés! Végtelen, élethosszig tartó mocskos leplek sikálása, valahol a Semmi határán.
(Vezető kép: 888.hu)
Forrás: PolgárPortál
Facebook
Twitter
YouTube
RSS