„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni” – írja Márai Sándor. S valóban, nemcsak a gyermeknek, a felnőttnek is kell a csoda. Akár egy falat kenyér – éhezünk rá mindnyájan nap mint nap. Aztán elérkezik a Karácsony. Megállunk. Kinyílunk a másik felé. S megleljük a másokkal való kapcsolatunkban. Megéljük a szeretet, ami maga a csoda, s amit Jézus tanított nekünk. (PolgárPortál-publicisztika)
A Karácsony Krisztus születésének ünnepe. Manapság azonban összefonódott az ajándékozással, a jó kívánságokkal, a fa állításával és persze a sok-sok evéssel-ivással. Egy kissé elanyagiasodott az egész ünnep lényegisége. Kiveszett a szent, maradt a profán. Vásárlás és zabálás. Egy pici együttlét és sok-sok vesződség, idegeskedés – hogy minden klappoljon, hogy minden finom legyen. A fa egyenesen álljon, az égők pedig mindegyszálig világítsanak. Mert ha nem… Csak keserűség az egész ünnep!
Pedig maga a Megváltó, akinek a születése napját ünnepeljük ilyenkor, üzeni: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (János 8,31-32). Jézus tanításának fundamentuma pedig egy szóban leegyszerűsíthető: szeretet. A felebarátod és az Isten szeretete. Ami által „jó” emberré válhatunk. Ami által boldogok lehetünk.
De Jézus azt is a tudtunkra adta, hogy „a tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött” (János 14,24). Tehát, aki elfogadja a szeretet igéjét, az elfogadja az Isten kérését. Így Isten akarata szerint él.
Ha a Karácsonyt a vásárlási lázzal, a vacsoráért való izgulással, az ajándékok csinosításával töltjük csupán, a szeretet pedig elhalványul a sok-sok bosszúság miatt – akkor nem éljük meg az ünnepet igazán. Mert nem a lényegére, a szeretetre figyelünk.
Ha viszont a szeretet helyezzük előtérbe; ha az együvé tartozást követjük, ha keressük azokat a közösségeket, amelyeket a szeretet tart össze, akkor helyesen ünneplünk. És sokkal boldogabbak leszünk, mit sem törődve azzal, ha a bejgli kicsit csúnyácska, ha az ajándék szegénykésebb, csomagolása kevésbé csillogó; és ha az a bizonyos pohár ital is keserűbb, vagy csak félig van töltve…
A Karácsony tehát, ha valóban követjük Jézus tanítását, akkor nem más, mint a szeretet ünnepe.
Melynek megélése mégis nehéz feladat manapság. Mert önzetlenül szeretni nem könnyű. Meg kell küzdeni érte. Le kell győznünk hozzá anyagi és önző vágyainkat. Át kell érte lépni az Én, az Ego határait. De bennünk van a csírája, a lehetősége, hogy kifejlődjön; csak nevelgetni, dédelgetni kell. A Karácsony jó alkalom a szeretet gondozására.
Kár, hogy csak egy, vagy kettő-három napról van szó…
Bár másként is lehet, ha Wass Albertre hallgatunk, ki így ír erről: „Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.”
Nagy Ervin filozófus
(Forrás: PolgárPortál publicisztika)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS