Nem a lakástakarék-szektort szántja be az állam

Nem a lakástakarék-szektort szántja be az állam, hanem az állami támogatást szünteti meg a jövőben megkötendő szerződések esetében. Ez azért óriási különbség – ezeket a szavakat nem a kormánypárt képviselője, hanem a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. elnök-vezérigazgatója mondta egy konferencián, amelynek beszámolója a Magyar Időkben jelent meg.

Ennyit azokról az ellenzéki politikusok és cikkek állításairól, hogy az Orbán-kabinet kivégzi a jól működő rendszert, ellopja a pénzt, belerúg fiatalok tízezreibe, és már a kezdeményezés is korrupt. Lehet vadabbnál vadabb jelzőket használni, de inkább maradjunk józanok.

A rendszer mintegy húsz éve működik. Legkevesebb másfélmillió szerződés van a piacon, amelyek élnek, és a következő években az érintettek megkapják az állami támogatást. Így legalább hárommillió ember lakhatási körülményein javíthat a konstrukció. A döntés arról szól, hogy ha valaki mostantól szeretne lakástakarék-szerződést kötni, akkor azt a korábbi feltételekkel már nem teheti meg. Új helyzet állt elő, amely a pénzügyi társaságokat új lehetőségek kidolgozására ösztönzi.

Nem lányos zavarában reagált úgy a fejleményekre Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója, hogy üzletileg nem számít jelentős változásra. A lakás-takarékpénztárba fizetett összeg után évi harminc százalék állami támogatás járt, ha a pénzt a futamidő végén lakáscélra használták fel. Fontos azonban, hogy nem a fialtatott összeget egészítette ki az állam évi harminc százalékkal, hanem csak az éves befizetéseket. Így ha valaki havi húszezer forintot tett be, akkor arra egy év után 72 ezer forintot kapott a költségvetésből. Tehát, húszezer forinttal számolva egy év alatt 240 ezer forint gyűlt össze a számlán, amire járt 72 ezer forint.

Ez jól hangzik, mert azt lehetett mondani, hogy harmincszázalékos a hozam. Igen ám, de ha már összegyűlt kétmillió forint, arra is csak 72 ezer forint járt, így már korántsem lehet azt állítani, hogy szépen fial a pénzünk. Ráadásul az állami támogatás nélkül negatív lenne a megtakarítóknak kínált hozam.

A lakástakarékkal foglalkozó cégek persze nem panaszkodhattak, hiszen az ügyfelek szorgosan gyűjtögettek, az állam meg biztosította a kiegészítést. A pénz gyűlt a számlán, amit az adott társaság forgatott jóval drágábban kihelyezett hitelként, vagy befektette valamilyen kifizetődő lehetőségbe. Erre mondja a kormánypárt, hogy extraprofitot termeltek.

Ez nem bűn, de az állam most úgy döntött, hogy ehhez így tovább nem kíván asszisztálni. A harmincszázalékos kiegészítés amúgy a legmagasabb volt egész Európában, ám a négy év alatt összegyűjthető maximum 1,3 millió forintból nemhogy egy lakás, de egy jelentősebb felújítás ára sem jön ki.

A kormány számolt, az egyenlet végén pedig az jött ki, hogy erre a célra az adófizetők pénzét hatékonyabb formában kívánja felhasználni. A csok például összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben segíti az otthonteremtést, ezért a kabinet vizsgálja, hogyan bővítheti ki a kedvezményt még az idén. Azaz: nem vonják el a forrást erről a területről.

A Demokratikus Koalíció bejelentette, hogy aláírásgyűjtésbe kezd a lakás-takarékpénztárak ügyében. Arról viszont nem beszéltek, hogy a balliberális kormányok alatt hány devizahiteles vehetett kényszerű búcsút az otthonától.

Gyurcsány Ferencéknek inkább ezen, valamint azon kellene elgondolkodniuk, miként tudtak olyan rosszul kormányozni, hogy annak következményeként a „szakértői” Bajnai-kormány a szocpolt is megszüntette.

Ehhez képest az Orbán-kormány jövőre már 242 milliárd forinttal támogatja az otthonteremtést.

Forrás: Magyar Idők; Fotó: Kollányi Péter/MTI