Ha az Orbán-kormány mer politikailag inkorrekt lenni migránsügyben, akkor miért nem áll bele keményen a cigányügybe, miért finomkodik még mindig, cigányügyben miért félünk a jogvédőktől, az Európai Bizottságtól és a külföldi kritikáktól? – tette fel a kérdést a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Forgács István romaügyi szakértő. A szakember szerint elég a finomkodásból és a liberálisok, jogvédők hisztijét is figyelmen kívül kell hagyni, mert ha a kormány az egészségügy és az oktatás reformja után nem fordul rá végre a cigányügyre, akkor néhány évtized múlva nem lesz nyugdíj sem Magyarországon. “A többségi társadalom érdeke is, hogy a cigánysággal történjen valami, különben a többségi társadalomnak nem marad jövője” – szögezte le Forgács István. Szerinte a cigány integrációban a 0 és 30 év közötti korosztályt kell kijelölni elsődleges célcsoportnak, rájuk kell fókuszálni, és oda kell csatornázni fennálló források 70-80 százalékát. “Magyarország lakosságának ma 9-10 százaléka cigány, de a cigányság aránya a 10 év alatti korosztályban ennek akár duplája, az öt év alatti korosztályban pedig 23-25 százalék is lehet. Meg kellene ezt érteni végre, szembe kellene nézni azzal, hogy mindez milyen megoldandó feladatokat jelenthet majd a következő 15-20 esztendőben” – ismertette a romaügyi szakértő. Forgács Istvánnal a megoldásokról, kormányzati teendőkről és a cigányság felzárkóztatásának öt kulcskomponenséről is beszéltünk, mint ahogy interjúnkból az is kiderül, évi 25 millió forintból új irányba lehetne fordítani a magyar romaügyet.
Korábban a Mandinernek úgy nyilatkozott, lenne Ön a cigány Habony. Most, hogy Farkas Flórián talán parkolópályára kerül, és akár el is kellene számolnia az ügyeivel, és talán lesznek változások is a romaügy kormányzati alakításában, lehet Önből még Habony?
Az interjú után nagyon sokan reagáltak az ominózus kijelentésre, amelynek igazából az volt a lényege, hogy romaügyben nekem nem a beosztás, nem a pozíció, nem egy kényelmes bársonyos szék a fontos és az elérendő, sokkal inkább az, hogy sikerül-e hatni azokra, akik valóban pozíciókban ülnek. Ezért hoztam fel példának Habony Árpádot. Meggyőződésem, hogy romaügyben is szükség van egy hozzá hasonló stratégára, tanácsadóra, látható vagy láthatatlan emberre, akinek igenis van befolyása a dolgok alakulására.
Van ilyen a kormányban, Farkas Flóriánnak hívják…
Valóban Farkas Flóriánnak kellett volna a stratégának lennie, csakhogy a politikus az évek alatt nem állt elő semmilyen programmal, semmilyen megvalósítható tervvel, nem voltak megoldási javaslatai, nem tudta meghatározni, mennyi pénzre lenne szükség, hogy mozduljunk végre valamerre. Közben pedig már régen létre kellett volna hozni egy kormányzati struktúrába illeszkedő „cigány Századvéget”, amire ugyan még most sincsen teljesen késő, de a 24. óra utolsó pillanataiban vagyunk, hogy valami még talán elindulhasson. Hiszem, hogy szükség van egy ilyen súlyú intézményre, vagy kisebb szakmai csoportra, amely különálló egységként, de romaügyben minden minisztériumnak segítve dolgozik. Az elmúlt időszakban végre születtek döntések arra, hogy jobb irányba forduljon a bérek és finanszírozás tekintetében a magyar egészségügy és az oktatásügy, a kormány most végre ráfordulhatna a cigányság felzárkózására is, mint következő komoly társadalmi problémára.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Azt azért nem lehet mondani, hogy a kabinet ne fordult volna rá a romaügyre, hiszen a kisebbség vezetői szerint soha ennyi pénz nem volt még a rendszerben, amelyet a cigányság felzárkóztatására, integrációjára használhattak és használhatnak fel.
Ez valóban igaz, ezt nem lehet elvitatni. Csakhogy egyrészt számos dolog nem pénz kérdése, másrészt, ha már az anyagiaknál tartunk, akkor nem feltétlenül csak több forrásra van szükség, hanem a rendelkezésre álló összegek jobb és tudatosabb elköltésére. A cigányügy politikai megközelítése nem egy olyan elem, ami kivehető, átalakítható, visszatehető a rendszerbe, mert ennek a reparálása kihat közben egy csomó más dologra is. Most a viharoknak kell lecsendesedniük minél gyorsabban cigányügyben, gondolok itt az ORÖ folyamatos botrányaira, Farkas háttérbe szorulására, de közben a probléma megoldásának is azonnal neki kell látni. A probléma ugyanis súlyos, talán soha nem is volt még ennyire nehéz. Sőt, már ott is lecsapódik, ahol nem kellene. Csak hogy néhány példát mondjak: lassan alig marad pedagógus Szabolcsban, vagy Borsodban a legnehezebb helyzetű járások iskoláiban és óvodáiban, pedig sorsok százai, ezrei múlnak ezen. De nem marad ápolónő vagy védőnő sem, akik eljutnának a cigánysorokra. Úgy állunk most, hogy a legfontosabb közfeladatok ellátása nem marad ember és meg kevésbé marad olyan, aki felkészülten, eredményesen végezné a munkáját. A tanárokat megtanítják ugyan a tanárképzőkben mindenre, ami ahhoz kell, hogy átlagosnak tekinthető közegben oktassanak, de arra sajnos már nem, hogy hogyan változik, illetve változott meg időközben ez a közeg, amellyel majd a valóságban találkozik. Ugyanez vonatkozik a védőnőre, a háziorvosra, vagy éppen a rendőrre, mentőápolóra is. És most ez a dolog alfája, vagy origója. Nem tanítja meg a rendszer a közfeladatot ellátókat arra, mivel találkoznak, vagy találkozhatnak, esetleg, hogy mivel nem találkoznak egynémely cigánysoron ma Magyarországon. Egy védőnő nincs felkészítve arra, hogy akadhat olyan cigány közösség, ahol 14-16 éves gyermekanyák szülnek gyermeket, alkalmanként azt sem tudva, ki lehet az apa, vagy, hogy ezt előfordulhat, hogy a család nyomására tesz meg.
Ajjaj. Nem fogja zsebre tenni, amit ezért a mondatáért a TASZ-tól és más nagyon érzékeny jogvédőktől kapni fog.
Évek óta nem bánom, hogy erről karcosabban, nyersebben beszélek, mint azok, akik ezt teljesen más szemmel próbálják meg látni és láttatni. Tudom, hogy ettől a klasszikus felzárkózás-ügyi tanokat hirdetők kiborulnak, de nem kiborulni kell, hanem megoldani a problémát, mert nagyon sok helyen sajnos tényleg ez a valóság. Ezt nem elhallgatni kell, hanem kibeszélni és megoldani. A kérdés az, terheli-e a politikát abban felelősség, hogy lehessen végre egyértelműen és racionálisan beszélni az összefüggésekről. Ózdon, Nyírbátorban vagy a Taktaközben senki nem akar tanár, postás, jegyvizsgáló, vagy éppen rendőr lenni. Ezek a valós dolgok, meg az, hogy ha Ózdon, Nyírbátorban vagy éppen a Taktaközben mégis tanárnak állsz, akkor előfordulhat, hogy a roma diákod szülei megfenyegetnek, vagy ők nem akarják majd a tehetséges diákod előbbre jutását annyira, mint amennyire akár te magad. Megint el kell mondanom: nem általánosítok, ez nem igaz minden magyarországi cigány közösségre, de sajnos elég helyen előfordul ez ahhoz, hogy sokan már elviselhetetlennek érezzék. Őszintén kell beszélni a dolgokról, mert csak az visz előre. És ez nem csak az oktatásra, de a munka világára is érvényes. Elméletben például a cigányok tízezrével lennének alkalmasak arra, hogy munkát vállaljanak, de mégsem tudnak dolgozni.
Miért nem? Nem tudnak, vagy nem akarnak?
Nyilván sokan vannak olyanok is, akik nem akarnak, de a cigányok többség dolgozna, csak egyrészt ahol él, ott nincs semmi, ott nincs Mercedes-gyár, vagy más összeszerelő üzem, másrészt a képesítésük is hiányzik a munkához. Senki nem mondja ki, hogy azonnali tennivaló van, és hogy a cigányok nem végzik el a szakmunkásképzést, nem maradnak bent az iskolában, hogy sok a drog, a fiatalkorúak könnyen elkallódnak, és még folytathatnám a sort. Bizonyos térségekben ma Magyarországon nincs érdemi szakmunkás, holott ilyen végzettség esélyt adna a nyomorból való kitörésre. Azonnal neki kell állni a szakmunkásképzés olyan szintű átalakításnak, hogy az azt elhagyók aránya ne a cigányság körében legyen a legmagasabb. Az a baj, hogy Farkas Flórián még csak a közelébe sem jut ezeknek a gondolatoknak, mint valós nehézségek, megoldandó problémák. Ő nyilván más dolgok miatt aggodalmaskodik.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Ezek szerint, bár az imént ön is a kormányzat és a politika felelősségét firtatta, első körben a romáknak kell változtatniuk és megváltozniuk. Mert hiába adok pénzt, paripát, fegyvert, ha a roma gyerekek rossz mintát látnak otthon, és az édesapjukat nem látják munkába menni, dolgozni, akkor a problémákat is nehéz lesz felszámolni.
Persze, sok összetevős a történet, és mindjárt ki is fejtem, de előbb vegyük a sokkoló adatokat: Magyarország lakosságának ma 9-10 százaléka cigány, de a cigányság aránya a 10 év alatti korosztályban ennek akár duplája, az öt év alatti korosztályban pedig 23-25 százalék is lehet. Meg kellene ezt érteni végre, szembe kellene nézni azzal, hogy mindez milyen megoldandó feladatokat jelenthet majd a következő 15-20 esztendőben.
Ezek szerint ön társadalmi, szociológiai és gazdasági negatív robbanástól tart?
Ezen adatok szerint már most prognosztizálni lehet, hogy egyes térségekben, régiókban milyen demográfiai változások történnek, és annak milyen gazdasági vonzata lesz. Most nagyon úgy néz ki, hogy ha nem állunk neki azonnal foglalkozni ezzel a problémával, akkor már nem jutunk el odáig, hogy mindezt lelassítsuk, megállítsuk és megelőzzük a krachot. Az Amerikai Egyesült Államok megértette, hogy a feketéket és a latinokat foglalkoztatni kell, munkát kell nekik adni, és katonának, rendőrnek, mentősnek, buszvezetőnek is fel kell őket venni, meg kell találni a helyüket a közfeladat-ellátásban.
Kérdezem én: Ha az Orbán-kormány mer politikailag inkorrekt lenni migránsügyben, akkor miért nem áll bele keményen a cigányügybe, miért finomkodik még mindig? Romaügyben miért félünk a jogvédőktől, az Európai Bizottságtól és a külföldi kritikáktól? A problémákról való őszinte beszéd nem szégyellni- és elítélni való dolog. És az emberek nagy része is ezt szeretné. Abban hiszek, hogy a többségi társadalomnak kell kikényszerítenie a kormánytól a lehető legjobb romaprogramot, és a cigányokkal foglalkozó legjobb szakemberek bevonását végre, különben néhány évtized múlva nem lesz nyugdíj sem Magyarországon.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Utóbbi kijelentését nem érzi hamvába holtnak? A többségi társadalom most éppen azt mondja, hogy ne adjunk több pénzt a cigányságra.
Ezt mondják, pedig a többségi társadalom érdeke, hogy kikényszerítse a megoldást. Minden eddiginél több pénzt, és minden eddiginél több szakmaiságot kell beletenni a cigány.ügybe. Ha a többségi társadalom nem követeli ki az aktuális kormánytól, hogy minden korábbinál több pénzt adjon, és minden korábbinál hasznosabban költse el, illetve minden korábbinál konzekvensebben csinálja végig a feladatokat cigányügyben, akkor annak a többségi társadalom is megissza a levét. A többségi társadalom érdeke is, hogy a cigánysággal történjen valami, különben a többségi társadalomnak nem marad jövője. Félre kell tenni, hogy utáljuk-e a cigányokat, vagy sem. Elítélendő dolog a rasszizmus, de ez nem pusztán arról szól. Én a többségi társadalmat akarom ehhez a szemponthoz megnyerni. És a cigányokat is el kell tolni abba az irányba, hogy megértsék, mi szolgálja az ő és a társadalom érdekét, és mi az, ami nem. Fel kell tenni a kérdést sok helyen: jó dolog az iskola, illik-e tisztelni az időseket, vagy éppen segíteni másokat? Egy jogvédő se magyarázza meg, hogy alapvető jog a nyomorba hét gyereket szülni. A méltóság kérdése is fontos, hogyne, de ott kint olyan állapotok vannak számos helyen, hogy mindenki magasról tesz a méltóság, befogadás és nyitottság kérdésére. Majd lesz méltóság, nyitottság és befogadás, ha túlélik a következő telet, ha megszolgálják helyben mind a cigányok, mind a nem cigányok, és ha a most felnövő cigánygyerekek maguk mögött tudják hagyni a szüleik nyomorúságos sorsát.
Előbb konkrét romaprogramról beszélt. Mik az ön megoldási javaslatai, milyen programot tenne le Orbán Viktor asztalára.
Az imént citált erőltetett politikai korrektség sutba dobása az első a dokumentumban, meg a finomkodás és „a nem merem meglátni és kimondani a valóságot” hozzáállás mellőzése. A többségi társadalommal is meg kell értetni, mi és miért történik. Eddig csak kommunikációról beszéltem, ami alig kerül pénzbe. Aztán kőbe kell vésni azt az öt komponenst, amelynek együttesen kell fennállnia ahhoz, hogy a cigányságot most sújtó nehézségek és folyamatok lassuljanak, vagy megálljanak végre, és talán egyszer vissza is lehessen azokat fordítani.
Az öt komponens pedig a következő: Ahhoz, hogy a most 12 éves Balogh Juliból hídépítő mérnök legyen, kell, hogy saját maga akarjon előrébb jutni. A második elem az, hogy nagyon kell, hogy a szülei, családi, közösségi közege ne fogja vissza, azaz, ne kelljen férjhez mennie, gyereket szülnie, ne kelljen megfelelnie a tradícióknak, ha ő ezt nem akarja. Harmadik elemként nagyon kell, hogy a helyi vezetés, azaz, a polgármester, az iskolaigazgató, a helyi hivatalos szervek támogató attitűddel lépjenek fel. Negyedikként kell, hogy a helyi többségi társadalom segítse ebben a dologban, támogassa Balogh Julit, és a családját, ne legyen előítéletes, diszkriminatív, kirekesztő. Az ötödik dolog pedig, hogy a kormány ne vegye el a buszjáratot, a közmunkát, segítse, hogy maradjon háziorvos, védőnő, azaz a kormány ne szűkítse azt a közeget, ami Balogh Juli körülveszi. Ha ebből az ötből bármelyik kiesik, Juliból soha nem lesz hídépítő mérnök, pedig több ezer Juli rohangál most ott kint, időközben talán már babásan, közmunkásan, hét osztályt elvégezve. Az tisztán látszik, hogy az öt komponensből kettő-három egyértelműen a cigányság, azon belül is a család, vagy a helyi cigány közösség felelőssége.
Egy polgármestert meg tudok arról győzni, hogy csináljon helyi fejlesztési stratégiát és segítsen. A közösséget is meg tudom győzni, hogy álljon másként a dologhoz és segítse a helyi cigányokat abban, hogy jobbra forduljon a soruk. Sőt, egy családot is meg tudok győzni, hogy engedje tanulni a tehetséges gyermekét, de a kérdés, hogy a kormányt el tudom-e juttatni oda, hogy merjen olyan döntéseket hozni, amelyek segítik, hogy egy idő után senki se tekintsen úgy a cigányokra, mint parazitákra, élősködőkre – sajnos ilyet is olvasni sok helyen ma még. A kormány 2010 óta egyértelműen nagyon sok pénzt kínál a cigányság felzárkóztatásra, éppen ezért hiszem azt, hogy még ebben a ciklusban kell a kormányt meggyőznöm arról, hogy lássa a dolgokat legalább hasonlóan, mint én. Biztató, hogy egyes programok mentén immár azért vannak jó példák is, meg kell említenem az EMMI aktuális felhívását, amely olyan kezdeményezésekre ad majd pénzt, amelyek célja, hogy a cigány lányok a lehető legtovább járjanak iskolába. Ilyenből kellene még több tucat a jövőben. Közben pedig a többségi társadalmat kampánnyal kellene befolyásolni, hogy értse, ez az ő kiemelt érdeke is. A tehetségkutatók cigány nyerteseit szeretném óriásplakátokon látni, amelyeken arra biztatnak, hogy a fiatal cigánygyerekek tanuljanak, ameddig csak lehetséges. Akár a UNICEF és UNESCO is felsorakozhatna e mellé. A tanulással szerezhető végzettség, képesítés, amik nélkül nem lehet ma a világban elhelyezkedni.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Minden eddiginél több pénzről beszélt. Az milyen volument jelent? Eddig mennyi állt rendelkezésre cigányügyre, és most mennyivel kellene felhizlalni a kasszát?
Felesleges így nézni a dolgot. Nem kell, hogy feltétlenül több forrás legyen, csak jobb, hasznosabb dolgokra legyen tervezve, és jobban, eredményesebben legyen elköltve. Például szakképzésre sem kell több pénz, csak ki kell hegyezni, hogy kit és mire képezzünk adott régióban, illetve valódi perspektívát kínálni képes szakképző intézetekre van szükség, amelyek vonzóak lehetnek. Munkaerőhiány van, jó, hogy végre a politikusok is véleményt mondanak róla, és hiszem azt, hogy ez tettekre, döntésekre is sarkalja majd őket. Ugyanakkor ki kell mondani végre: most a cigány integrációban a 0 és 30 év közötti korosztályt kell kijelölni elsődleges célcsoportnak, rájuk kell fókuszálni, és rájuk kell sokat költeni. Oda kell csatornázni fennálló források 70-80 százalékát.
Elengedné a kezét a 40 éves, többgyermekes romáknak? Aki ezt megpróbálná megvalósítani, azt az első lámpavasra felhúznák.
Kegyetlenül hangzik, igen, de én egy szóval sem mondtam, hogy a 0 és 30 év közötti cigányok kivételével a többiekről lemondok. Azt viszont ki merem jelenteni, hogy bár egy 43 éves, 6 osztályt végzett, 4 gyerekes cigány anyára minden pénzt el lehet költeni, csak szinte lehetetlen, hogy a mostani körülmények között belőle egy képzett, rendszeresen adót fizető állampolgárt faragjak, és ez nem feltétlenül az ő hibája lenne. És ilyen cigány anyákból, apákból nagyon sok van most közöttünk. Nyilván nagyon fájdalmas, de ki kell mondani, hogy melyik az elsődleges célcsoport, és azon belül is leginkább a 12 és 20 év közöttiekre kell nagy energiát fordítani. Tudjuk, hogy mi a valóság, de nem merünk hozzányúlni. Túlságosan sok a súly az elméleti, politikailag korrekt dolgokon, ahelyett, hogy arról beszélnénk, a cigányságnak és a többségi társadalomnak mi lenne a hasznos és kívánatos. Ez így nem mehet tovább.
Mire lenne szüksége, ha ön kapná meg a területet?
Egy-egy íróasztalra a Miniszterelnökségen, ahova odaültetnék 3-5 kiváló szakembert, akik a kormányfő számára készítenek belső és külső politikát cigányügyben. Mindez körülbelül évi 25-30 millió forintba kerülne, tehát ilyen szinten nem is tétel. Ez a csapat leszögezné, mik a tabuk, mit kell csinálni, merre kell indulni. A prioritásokat határoznák meg, a demográfiai problémákból eredő várható nehézségeket írnák le. Azt kellene csinálni, mint migránsügyben. Az egész társadalmat tájékoztatni kellene arról, hogy mit képvisel a kormány, merre indul, mit akar, és utána lehetne leosztani a feladatokat, hogy ki és mivel foglalkozzon. A Fidesznek pedig azért is lépnie kell, mert a Jobbik egyre aktívabb cigányügyben. A párt helyi szinten elkezdte kialakítani az együttműködéseket a roma vezetőkkel.
Pedig korábban a Jobbik egyik radikális szervezete és a párt hívei majdnem egymás vérét vették Gyöngyöspatán a helyi romákkal.
Igen, pontosan erről a Jobbikról beszélünk. A párt sokat változott ebben a kérdésben, ezt már egyre kevesebben kérdőjelezik meg.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
A romákat hogyan tudná megváltoztatni, arra az útra terelni, amelyen a többségi társadalom jár?
Megint el akarom kerülni, hogy félreértsenek, alá kell húzni, hogy amikről beszélünk, azok nem a teljes magyarországi cigányság vonatkozásában szerepelnek. De számos településen igenis beszélni kell, és megértetni, mik az érdekeik nekik is. A tudatos családtervezésről például számos településen lehetne fórumot tartani. Nem lehetetlen, hogy 30-50 négyzetméterbe tényleg annyi gyermeket vállaljanak, amennyit tisztességgel fel tudnak nevelni. Van is erre egy csodálatos példa Magyarországon. A település nevét szándékosan nem mondom, de a polgármester csendben, a nagy médiavisszhangot tudatosan kerülve minden évben meghirdeti, hogy a hátrányos helyzetű asszonyok pályázzanak spirálra, amely fogamzásgátló eszköz, és egyébként több tízezer forintba kerül. Láss csodát, ezen a településen minden évben 10-12 cigány asszony önként jelentkezik, és él a lehetőséggel. A racionalitás bevitele egy cigány közösségbe normális dolog, az, hogy hogyan reagálnak erre a romák, csak azon múlik, hogy hogyan viszed oda. Konstruktív módon kell a velük arról beszélni, hogy ti, cigányok mit is tehettek meg saját magatokért. A cigány emberen magán múlik, hogyan néz ki az udvara, hogyan beszél a gyereke az iskolában a tanárral. Merjük végre eléjük tenni a saját felelősségüket, és azt vállaltassuk fel velük. Vannak már sokan, akik örömmel meg is teszik – ők könnyebben is boldogulnak az élet számos területén.
Korábban Kövér László, az Országgyűlés elnöke is beszélt a családtervezésről, szavai óriási port kavartak, botrányt kiabáltak és nők tucatjai küldtek negatív terhességi tesztet a politikusnak. Ön is a hálószobájukig menne a romáknak. Nem tart a botránytól?
Senkinek a hálószobájába nem akarok sem én, és véleményem szerint sem a házelnök úr bemenni. A döntés mindig az egyéné. Nem hisztizni kell, meg terhességi teszteket küldözgetni azért, mert valaki kimondja az igazságot. Telnek az évek, és a demográfia a nyakunkba ül. Senki nem hiszi el, mik történnek a cigánysorokon, hogy mikről kellene valóban beszélni. Ózdon vannak cigányok, akik második júniusnak hívják az év 7. hónapját.
Második június? Ugye viccel?
Dehogy viccelek, komolyan beszélek. Akadnak, akik nem tudják, hogy van olyan hónap, hogy július, mert nekik az a második június.
Magyarországon a cigányok egy része azt sem tudja, melyik megyében él, milyen országok vannak körülöttünk. De akkor felmerül a kérdés: miért nincs adat, mérőszám a cigányok átlagos iskolai végzettségére? Ja azért, mert akkor talán kijönne, hogy a 18 és 40 év közötti cigányok iskolai végzettsége talán 7.6 elvégzett osztály, és ezt a döbbenetes adatot inkább megtudni sem akarjuk? Kiderülhet bizony, hogy ma a cigányok átlagos végzettsége több százezer ember tekintetében még a 8 osztályt sem éri el, hiába vannak végre egyetemisták is százszámra. Nem akarunk erről tudomást venni, mert félünk a jogvédőktől, az uniótól, meg amúgy sem polkorrekt ez felvállalni. Nincs egységes kép arról, hogy milyen állapotban van a hazai cigányság. Elég ebből. Mondjuk ki, és beszéljünk arról, min és hogyan kellene változtatni. Mert közben százával vannak gyújtópontok az országban. Jön a kérdés: mikor pattan el valami? Megvárjuk?
Félek, hogy az interjú után most már tényleg vezetőszáron visz el minket az Egyenlő Bánásmód Hatóság, a Helsinki Bizottság, meg a TASZ.
Azért, mert az igazságról beszélek, beszélünk? Még egyszer mondom: Nem hisztizni kell, meg megsértődni, hanem kimondani, megoldani. Nem félni kell a cigányügytől, hanem hozzányúlni, előremozdítani. Szemléletmód-váltásra van szükség. A változások talán most bekövetkeznek. Most a Fidesznek lehetősége is van rá, mert a Farkas Flórira eső figyelmet át lehetne irányítani valami teljesen másra: egy új csapatra, egy valódi romaprogramra, új területek bevonására. Tudom, hogy a kormányzaton belül nagy reményeket fűznek egyesek ma már az agrár- és vidékfejlesztés témaköréhez cigányügyben, mint ahogyan a gazdasági felsőfokú oktatásban is komoly érdeklődés mutatkozik, konkrétan elmondhatom, hogy a Gödöllői Szent István Egyetem és a Budapesti Gazdasági Főiskola és Egyetem is komoly szakmai előkészítéseket vállalt immár, hogy a jövőben segíthesse a témakörben való előbbre jutást. Ha a kormány eredményeket akar és innovációt, akkor bevonja őket is a szakmai feladatokba. Úgy érzem, ha a kormány tenni akar cigányügyben, akkor most nemcsak, hogy indokolt lenne cselekednie, de jó irányokat is szabhatna maga elé, és jó együttműködőkre számíthatna közben.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS