Mindössze 9 év 3 hónapot töltött le a rá kiszabott büntetéséből, a tényleges életfogytiglani fegyházból Ember Zoltán, a szentkirályszabadjai rém, aki 2015-ben felakasztotta magát a lepedőjére a szegedi Csillagbörtön TÉSZ-es (Tényleges Életfogytiglani Szabadságvesztés=TÉSZ) körletében lévő cellájában. Ember ahhoz gyáva volt, hogy ugyanúgy végezze ki magát, mint öt áldozatából hármat, egyes források szerint négyet, akiket csúszóhurkos módszerrel, szörnyű kínokat okozva ölt meg a pénzükért. Ember ugyanolyan kegyetlenül gyilkolt pénzért, mint a balástyai rém, Szabó Zoltán. Utóbbi ugyancsak 5 embert gyilkolt meg az értékeiért, mint Ember, és ugyanúgy felakasztotta magát.
A fegyházban életfogytiglani szabadságvesztésüket töltő, majd öngyilkosságot elkövető magyar sorozatgyilkosokról szóló sorozatunk második részében a szentkirályszabadjai rémet, Ember Zoltánt és tetteit mutatjuk be. Ember Zoltán és a sorozatunk első részében bemutatott balástyai rém, Szabó Zoltán élete és rémtettei nagyon sokban hasonlítanak egymáshoz.
Mindkettejüket öt ember meggyilkolásáért ítéltek tényleges életfogytiglani fegyházra, egyikük sem élvezetből ölt, hanem pénzért, azaz rabló sorozatgyilkosok voltak. Egyikük sem bízta a büntetésük befejező dátumát a sorsra, mindketten öngyilkosak lettek a szegedi Csillagbörtön TÉSZ-es körletében lévő cellájukban.
Szörnyű kínok között haltak meg Ember Zoltán áldozatai
Ember Zoltán öt áldozata közül négyet – egyes források szerint hármat – a csúszóhurkos módszerrel végezte ki. Áldozatai nyakára hurkot kötött, a kötél másik végét pedig a hason fekvő áldozat lábához csomózta. Az idős emberek hosszú, borzalmas szenvedés után haltak meg – lényegében saját magukat fojtották meg.
Ember Zoltán a rácsok mögött (Forrás: hírTV)
A Polipraktika című blogjában Herczeg Sándor így foglalta össze a tudnivalókat a kegyetlen sorozatgyilkosról.
A csúszóhurkos gyilkos néven is elhíresült férfi korán kezdte a bűnözői életpályát, különböző cselekmények miatt 1987-ig ötször ült börtönben, ellene 11 különböző ügyben folyt büntetőeljárás. Az 1980-as évek végén késsel hátba szúrta akkori élettársát, az emiatt kapott hároméves büntetéséből 1991 októberében szabadult.
Rögtön utána elkövette első gyilkosságát, egy villáskulccsal agyonverte a szentkirályszabadjai V. Istvánt, akit fiatalkori sérelmeiért okolt.
Noha a rendőrség látókörébe került, ezt az emberölést még megúszta.
1998-ban, bátyját, Ember Istvánt, egy közös italozás után kialakult vitában saját kézzel megfojtotta, a tetemet egy külterületi részen elásta. (Megjegyzés: Kovács Lajos nyugalmazott ezredes erről a gyilkosságról azt mondta e sorok írójának, hogy ez volt Ember első csúszóhurkos gyilkossága – a szerző)
Nem sokkal az ezredforduló után az akkor már kétszeres gyilkos arra figyelt fel, hogy idős emberek sokszor nagyobb mennyiségű készpénzt tartanak otthon. Ezt a felismerést követte a magyar kriminalisztika egyik legaljasabb módon végrehajtott sorozatgyilkossága.
Ember Zoltán 2002. július 7-én, 2003. június 22-én, majd 2004. március 7-én hatolt be egyedül élő, idős emberekhez és egy filmekből ellesett módszerrel gyilkolta meg őket.
A nyakukra és lábukra hurkot kötött, a kényszeredett testhelyzetből szabadulni akaró áldozatok pedig saját magukat fojtották meg.
A nyomozók ekkor már tudták, hogy sorozatgyilkossal van dolguk, ezért minden szóba jöhető tettestől DNS-mintát gyűjtöttek. A harmadik helyszínen talált minta egyezést mutatott Ember Zoltánéval, akit letartóztattak. Ekkor Ember korábbi két gyilkosságát is bevallotta.
A Szegedi Fegyház és Börtön (Csillagbörtön) büntetés-végrehajtási intézet. (Forrás: PS archív)
A Győri ítélőtábla 2006. január 10-én jogerős ítéletében tényleges életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtotta. Ember Zoltán a szegedi Csillagbörtönben kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, egyszer az ereit vágta fel, később pedig mérget ivott. Végül egy 2015. április 24-i hír szerint véget vetett életének, a cellájában egy lepedő segítségével felakasztotta magát.
Tetteit saját bevallása szerint soha nem bánta meg.
Mit értünk tényleges életfogytiglani szabadságvesztés alatt?
A tényleges életfogytiglani szabadságvesztést az első Orbán-kormány idején vezették be, a jogszabály 1999. március elsejétől hatályos. Sok vitát kiváltva egészen 2015-ig tartotta magát, hiszen 2014. május 20-án az Emberi Jogok Európai Bírósága Magyar László elítélt kapcsán a törvény megváltoztatására szólította fel a kormányt. A Kúria 2015-ös határozata is fenntartotta a tényleges életfogytiglan intézményét, csupán annyi változást eszközölt, hogy az ítélet 40 esztendő elteltével egy bírói testület által felülvizsgálható, viszont a köztársasági elnök még ekkor is élhet vétójogával. 2016 októberében az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elsőfokú ítéletében megállapította, hogy a jelenleg hatályos magyar jogszabályok értelmében túl hosszú időnek kell eltelnie a jogerős döntéstől az első felülvizsgálati lehetőségig. Mint írták, ez jelentősen hosszabb a bíróság egy korábbi ítéletében javasolt maximum 25 évnél. Az EJEB ítélete még nem végleges, az egyezmény értelmében a felek három hónapon belül kérhetik az ügy úgynevezett nagykamara elé terjesztését. Az Igazságügyi Minisztérium októberi állásfoglalásában közölte, hogy az ítéletet tanulmányozzák majd és szükség esetén kezdeményezik a felülvizsgálatot. (Forrás: Polipraktika, Akik az életfogytiglan helyett a halált választották )
(Folytatjuk.)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS