Orbán-szabály: nemzeti szuverenitás és közösségépítés – könyvajánló

„A nemzet igent mondott arra, hogy országunkban mindennek meg kell változnia. Az
alkotmánynak, a törvényeknek, a közéleti erkölcsöknek, a tabuknak, a parancsoknak, a
céloknak, a viszonyoknak és az értékeknek.”
(Orbán Viktor, Kossuth tér, 2010. október 23.)

Hogyan lett egy huszonöt éves, tehetséges, érzékeny fiatalemberből megkerülhetetlen, közösségének stabil jövőt biztosító politikus, aki a legjobb úton halad ahhoz, hogy államférfi legyen belőle? Milyen politikai tudás emeli kortársai felé a magyar miniszterelnököt? Milyen képesség szükséges a közösségépítéshez és a többség által kiharcolt igazság megvédéséhez? Többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ a XXI. Század Intézet könyvsorozatának nyitódarabja, G. Fodor Gábor Orbán-szabály című kötete, ami az „Orbán-korszak első évtizedét” igyekszik a miniszterelnök érvrendszerén keresztül megérteni, illetve bemutatni.

Annyi minden történt az elmúlt egy évtizedben, bőven van megmagyarázni való. Tizenegy évvel ezelőtt, amikor a Fidesz megnyerte a választásokat, egy csőd közelébe került, lesajnált országot kellett megmenteni, majd a gyarapodás útjára állítani. Ennél is nehezebb vállalkozásnak tűnt az apátiába süllyedt nemzet felrázása, egy szétesett társadalom darabjainak összerendezése. Úgy kellett hozzá látni a válságkezeléshez, majd a következő években a nemzetépítéshez, hogy közben le kellett bontani a posztkommunizmust és megőrizni szuverenitásunkat.

Ha az évtized végére tekintünk, akkor egy olyan Magyarországot látunk, amelynek meghatározó helye van az európai politikában, illetve sok tekintetben követendő mintává vált. A vitathatatlan politikai teljesítmény mögött pedig egy államférfi képe bontakozik ki, aki a közösségépítés mellett képes volt egy olyan szellemi viszonyrendszert kialakítani, amin belül új szabályok vannak érvényben.

G. Fodor Gábor most megjelent könyvében arra vállalkozik, hogy a miniszterelnök érvrendszerén keresztül bemutassa azokat a szabályokat, amelyek abból a politikusi tudásból születtek meg, ami a kortársak felé emelte Orbán Viktort.

Járt utat járatlanért el ne hagyj! Vagy mégis?

A politika egyenlő az úttöréssel – szól az egyik legfontosabb Orbán-szabály. Közép-Európa országai a rendszerváltoztatás utáni évtizedekben a posztkommunizmus nyomorúságában rekedtek meg. A 2010-es magyarországi választások lehetőséget adtak a hazai jobboldalnak, az egykori kommunistáktól mindvégig távolságot tartó politikai erőknek arra, hogy megszabaduljanak attól a nyugati mintákat másoló politikai gyakorlattól, ami zsákutcában tartotta az országot húsz éven át.

A járt út elhagyása nem volt szükségszerű, a balliberális kormányok maguk mögött hagyott gazdasági csődjével ugyan kezdeni kellett valamit, de az új képlethez politikai tudás, alkalmazásához bátorság kellett.

„Van-e jogunk a saját eszünkre hallgatni, a saját utunkat járni, saját megoldásokat keresni, a „dobozon” kívül gondolkodni – egyáltalán gondolkodni. Vagyis a tét az intellektuális önrendelkezés.”

– írja G. Fodor Gábor. Majd rámutat arra, hogy a miniszterelnök egyik legkiemelkedőbb képessége az, hogy meri vállalni az „intellektuális önrendelkezést” és van elég karizmája ahhoz, hogy csapatot építsen maga körül. Hogy létrehozzon egy új szabályokkal működő új viszonyrendszert.

A politikai teljesítménynek egyetlen mércéje van. A siker, amit a társadalom többsége elismer és támogat – véli G. Fodor Gábor. Ebben az értelemben Orbán Viktor a rendszerváltoztatás óta eltelt idő legsikeresebb politikusa, aki ma már nemzetközi elismerésnek örvend, és ezzel együtt ez idáig ismeretlen mértékű támadások kereszttüzében áll.

Korszak vagy rendszer?

Merész kijelentés korszakról és első évtizedről beszélni – gondolhatja az olvasó. Orbán Viktort az emeli a kortársai felé – és ebben az ellenfelei is egyetértenek –, hogy át tudja egy közösségnek adni azt a hitet, hogy „merjünk nagyok lenni”, a többség igazsága győzhet és megvédheti önmagát.

A politikai korszak mindig egy tágabb és tartósabb történelmi időszakot jelöl, amelynek kulturálisan megkülönböztethető sajátossága és meghatározó társadalompolitikája van. Habár a korszakot mindig időben távolról, „visszafelé” szemléljük, a kor szellemiségére a jelenben is tudunk reflektálni, hisz a moralitás területére is „bemerészkedő” része egy közösség önértékelésében tükröződik vissza. A korszellem nem csupán a politikai dimenzióban, hanem a művészetekben, a szellemtudományok módszertanában és a nyelvi kifejezésekben is a jelenben mutatja meg magát.

Egy közkeletű nyugati káromkodás szerint: Orbánnak nem igaza volt, nem is csak egyszerűen igaza van, hanem igaza lesz. Orbán az eretnek, aki kimondja az igazságot, a korszakdöntő, aki új rendet alapít, aki leszámol a régi szabályokkal és újakat vezet be: a korszak, amelynek szabályai és igazságai alatt élünk, maga az Orbán-korszak.

 – írja G. Fodor Gábor.

Véget ért a posztkommunizmus

Az elmúlt egy évtizedben új rend alakult ki, új szabályok íródtak, leszámoltunk a posztkommunizmussal, ami a rendszerváltoztatás befejezése is volt egyben. Egy lesajnált országból szuverén, példamutató nemzet született újjá. Paradox, de érthető módon a nemzeti konzervativizmus megerősödése kellett ahhoz, hogy „forradalmi” módon lebontsuk a posztkommunista korszakot, amiből szinte semmi megőrizni való nem maradt.

G. Fodor Gábor könyve igen meggyőző. Olvasása közben egy olyan politikus személyisége rajzolódik ki szemünk előtt, aki bízik saját nemzetében és meg van a képessége arra, hogy közösséget építsen. Aki mindig csapatban játszik, de példamutató csapatkapitányként van a pályán. Aki tud távlatokban gondolkodni és képes arra is, hogy bátran megvédje „a többség által kiharcolt igazságot”, kész megvívni a szuverenitásért folyó csatákat. Egy olyan politikust látunk cselekvés közben a szerző szemével – elkerülve a bennfentesség mázát –, aki egy nemzetnek ad önbizalmat, és aki egy olyan szellemi teret épít fel, ahol új szabályok mellett újfajta érvelésre van szükség. Ez a képlet szükséges ahhoz, hogy megszabaduljunk a posztkommunizmus nyűgjétől.

Kétségtelen, hogy „a 2010-es évek Orbán Viktor évei voltak Magyarországon.” (Schmidt Mária) Ahogy az is vitathatatlan – ahogy G. Fodor Gábor állítja – létezik olyan, hogy politikai tudás, és aki rendelkezik ezzel, illetve bátran és jól is használja azt, az sikeres államférfivé válhat. Orbán Viktor szavaival élve: kellő tehetséggel, bátorsággal és szorgalommal megszabadulhatunk a posztkommunista örökségtől és ismét naggyá tehetjük a hazát.

Új könyvsorozat indul

A 21. század nem a huszadik folytatása. Az új századhoz új gondolkodás, más hozzáállás és a megelőzőtől eltérő szellemiség szükséges. Amit, ha nem lenne alátámasztást sem igénylő evidencia, már eddig eltelt első két évtizede is bőségesen bizonyított. Átalakulóban van a világ rendje: a nemzetközi erőviszonyoktól kezdve az európai kontinens két fele közötti egyensúlyon át a belpolitikai törésvonalakig minden átrendeződik. Az új helyzetben a régi megoldások használhatatlanok, akárcsak azok a korábbi receptek, amiket más idők más problémáira írtak föl – ráadásul gyakran nem is idehaza. A XXI. Század Intézet könyvsorozata, az Új Idők hazai szerzők gondolatainak közrebocsátásával kíván hozzájárulni a magyar politikai gondolkodás megújításához.

– olvasható a kötet hátoldalán.

Keresve sem lehetett volna méltóbb kezdőkiadványt választani, mint G. Fodor Gábor politikai filozófus Az Orbán-szabály – Tíz fejezet az Orbán-korszak első tíz évéről című könyvét.

(G. Fodor Gábor: Az Orbán-szabály. Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Budapest, 2021., 372 oldal.)