A mai kor kihívásaira csak közösen tudnak a nemzetek sikeres válaszokat adni – mondta a Külgazdasági és Külügyminisztérium Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa csütörtökön, a nemzeti gyásznapon Aradon.
Kalmár Ferenc András ünnepi beszédében hangsúlyozta: az aradi vértanúk vallási, társadalmi, nyelvi és nemzetiségi különbözőségük ellenére össze tudtak fogni, s együtt harcoltak a szabad, független, polgári Magyarországért. Az önálló akaratért, az önazonosság kifejezéséért, a méltóságért, az egyenlőségért ma is szükséges a régió összefogása, a globális világban az önfeladás ma sem lehetséges. Ehhez egymás elfogadására van szükség. Egyenként mindnyájan vesztesek leszünk. Gyökereikre, értékeikre, közös hitükre és eszméikre támaszkodva Közép-Európában “a népeknek egymást tisztelve kell emlékezniük, emlékeztetniük s cselekedniük” – mondta. A gyűlölet sehol sem teremtett értéket, a sokszínűség viszont érték – fűzte hozzá.
“Bár napjainkban néhány ország az etnikai sokszínűséget nemzetbiztonsági kockázatként kezeli, nem a nemzeti kisebbségek léte jelenti a kockázatot, hanem a kisebbségi jogok eltiprása, visszaszorítása”
– mondta Kalmár Ferenc András.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke arról szólt, hogy amikor az erdélyi magyarok kérik a szabadságot szerető román honfitársaiktól, hogy közel száz esztendővel az 1918-as egyesülés után úgy tekintsenek rájuk, mint államalkotó nemzeti közösségre, akkor nem elvenni, nem elvitatni akarnak valamit, hanem csupán az egyenlő jogok, az emberi méltóság és a szabadság feltétlen tisztelete és szeretete vezeti őket, ahogyan az aradi mártírokat is ez vezette 167 éve. Azoknak az ígéreteknek a betartása, amelyeket közel száz esztendővel tettek a gyulafehérvári nyilatkozatban, a mai napig várat magára – mondta.
George Falca, Arad polgármestere az ünneplőkhöz szólva arról beszélt, húsz éve egy olyan megemlékezés, amelyen magyarok és románok közösen vesznek részt, megosztó lett volna; ma azonban összehozza a két országot. Az ünnepi beszédek után közös imát tartottak és koszorúkat helyeztek el az aradi Vesztőhelyen. A vajdaság Eleméren mellszobrot állítottak Kiss Ernő honvédtábornoknak, aradi vértanújának. A délvidéki központi megemlékezést minden évben a közép-bánsági Eleméren tartják, ezen a településen nyugszik ugyanis Kiss Ernő.
Hajnal Jenő, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke ünnepi beszédét követően az MTI-nek nyilatkozva hangsúlyozta, hogy az emléknap üzenete nem más, mint hogy sok helyről jövő, különféle emberek is tudnak olyan közös értéket, közös erőt találni, amely a magyarságban, a magyar szabadságszeretetben hozza össze őket. Ez a közös akarat a jövő szempontjából is meghatározó – szögezte le.
Kishegyesen a szabadságharc utolsó győztes csatájára emlékeztek, amelyet 1849. július 14-én vívott a magyar sereg, amikor visszaszorította Jellasics horvát bán csapatait. A tizenhárom aradi vértanú közül hat kötődik valamilyen módon a Délvidékhez vagy a volt Jugoszláviához.
A kárpátaljai Nagyszőlősön Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára hangsúlyozta, vértanúink példája azt üzeni nekünk, 21. századi magyaroknak: ha meg akarunk maradni és szabadságunkat meg akarjuk őrizni, akkor cselekednünk kell. Míg 167 évvel ezelőtt fegyverrel, ma tettekkel kell küzdenünk nemzetünk és közösségeink fennmaradásáért – folytatta, megjegyezve, hogy a kárpátaljai magyarság élen jár ebben a küzdelemben.
Barta József, a megemlékezést szervező Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (MKSZ) alelnöke, a Kárpátalja megyei tanács elnökhelyettese beszédében azt emelte ki, hogy az aradi vértanúk példát mutatnak a kárpátaljai magyaroknak, miként kell küzdeni a megmaradásért.
Pozsonyban a megemlékezések hagyományos helyszínén, a kecskekapui temetőben, a vértanú halált halt báró, Jeszenák János a felvidéki ellenforradalmi csapatok ellen küzdő egységek kormánybiztosa, illetve Rázga Pál evangélikus lelkész sírjánál idézték fel az aradi vértanúk és a szabadságharc emlékét.
A legnagyobb felvidéki magyar közéleti és kulturális szervezet a Csemadok, a Pozsonyi Magyar Intézet és több más szervezet által szervezett rendezvényen, amelyen a felvidéki magyar politika és közélet számos szereplője is részt vett, Molnár Imre a Pozsonyi Magyar Intézet vezetője mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta: az aradi vértanúk származásukat tekintve ugyan nem mind voltak magyarok, de tudták, hogy a szabadság egy és oszthatatlan, s aki magyar szabadságért harcol, az minden nemzet szabadságáért küzd egyúttal. Kiemelte: a közös szabadságharc egy olyan új közép-európai identitás alapjait rakta le, amely a remény és a jövőbe vetett bizalom kimeríthetetlen forrása, s a közép-európai népek ma is erre a közös “szabadságidentitásra” építhetik jövőjüket. Az aradi vértanúkra emlékezés jegyében szentmisét tartottak a bécsi Pázmáneumban is. A misét Varga János, a Pázmáneum rektora mutatta be. Prédikációjában kiemelte: az aradi vértanúk a félelmek ellenére is biztosan imádkoztak azért, hogy állhatatosak tudjanak maradni, Istennek tetsző módon tudjanak élni és ha kell meghalni. A misét követően versekkel emlékeztek, felolvasták az aradi vértanúk nevét, majd gyertyagyújtással imádkoztak a halottakért.
Az október 6-ai nemzeti gyásznapon az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően Aradon kivégzett tizenhárom vértanúra, és a Pesten kivégzett Batthyány Lajosra, Magyarország első felelős miniszterelnökére emlékezik a magyarság.
Parlamenti képviselettel rendelkező pártok tiszteletüket fejezték ki az aradi vértanúk és a szabadságukért harcoló magyarok előtt az október 6-i nemzeti gyásznapon. A Fidesz kiemelte, hogy a szabadságharc nemzeti ügyként kovácsolta össze a nemzetet. Több ellenzéki párt arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar szabadságért küzdő vértanúk különböző nemzetiségűek voltak.
A Fidesz az MTI-hez eljuttatott közleményében felidézte: 1849. október 6-án Batthyány Lajos, az első magyar felelős kormány miniszterelnöke, a tizenhárom aradi vértanú, a szabadságharc honvédtábornokai és sok ezer honvéd az életüket áldozták Magyarországért. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egy nemzeti ügy volt, és az azt követő megtorlás, az aradi vértanúk kivégzése pedig a nemzet tragédiája – írták. “A szabadságharc nemzeti ügyként összekovácsolta nemzetünket, hőseink pedig példaként állnak előttünk, hogy minden erőnkkel álljunk ki Magyarországért, nemzetünkért, a nemzeti szuverenitásunkért, mert történelmünk során ezért mindig meg kellett küzdenünk” – fogalmazott a Fidesz.
Az MSZP a közleményében azt hangsúlyozta, hogy 1848-49-ben a magyarok fegyveres erővel álltak ki a szabadságukért, a függetlenségükért egy elnyomó rendszerrel szemben. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tanulsága, hogy a magyarok képesek büszkén és bátran kiállni saját érdekeikért, akár a túlerővel szemben is. Az ellenzéki párt szerint több mint másfél évszázad elteltével Magyarországon ismét veszélyben van a függetlenség, szabadság és egyenlőség eszméje. Az MSZP viszont “igazságos, szabad, független, az állampolgárokat egyenlőként elismerő nemzetben hisz, pontosan ugyanúgy, ahogy a magyarok többsége” – hangsúlyozták.
A Jobbik kifejtette: 1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848-49-es szabadságharc hős honvédtisztjeit: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Lahner Györgyöt, Knézich Károlyt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot, Kiss Ernőt és Vécsey Károlyt, s ugyanezen a napon Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost is. “A Jobbik ezúton hajt fejet a magyar szabadságharc nagyjai előtt” – tették hozzá.
Az LMP a közleményében arra hívta fel a figyelmet, hogy aradi vértanúk halála nem volt hiábavaló, hiszen a magyar nemzetben nem sikerült elnyomni a szabadságvágyat. Épp ellenkezőleg: Arad után még inkább felértékelődött a szabadság nemes eszméje. Az aradi kivégzések utáni időszak azt is megmutatta, hogy a magyar nép egy értelmes és nemes cél érdekében képes összekovácsolódni és képes együtt elindulni a célhoz vezető úton – írták.
A Demokratikus Koalíció (DK) arra hívta fel a figyelmet, hogy Aradon hat nemzet fiai haltak meg a magyarokért. “Ha úgy tetszik, mindnyájan bevándorlók, akikből a magyar szabadság ügye faragott magyar tábornokot” – fogalmazott a párt, amely emellett büszkeségét fejezte ki azon magyar választópolgárok felé is, akik néhány napja elutasították azt a kampányt, amely – mint írták – “néhány ezer külfölditől féltette a magyar kultúrát és a magyar nemzeti identitást, és aminek kiagyalói idegenként rekesztettek volna ki a magyarságból a tizenhárom tábornok közül kilencet”.
Az Együtt is kiemelte, hogy az aradi vértanúk a történelmi Magyarország különböző nemzetiségeiből kerültek ki. Aulich Lajos, Lahner György és Schweidel József német származású volt, Poeltenberg Ernő osztrák, Leiningen-Westerburg Károly pedig birodalmi német, (házassága révén lett magyar). Kiss Ernő és Lázár Vilmos örmény származásúak volt, Damjanich János szerb, Knézich Károly pedig horvát. Mint írták: “Tiszta magyarnak” csupán négy vértanú tekinthető: Dessewffy Arisztid, Nagysándor József, Török Ignác és Vécsey Károly. A kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át.
PS/MTI Fotó:MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS