A Radnai-vallomás első részének közlése után többen is megkeresték a PestiSrácok.hu-t. Egyikük, G. Lajos az éjszakai élet egyik legnagyobb hatalmassága, Portik Tamás jobbkezeként emlegetett Tomori Tamás áldozatává vált.
Az olajlopásokban sofőrként és közvetítőként segédkező, brutálisan megvert és kisemmizett G. Lajos esete jó példa arra: a maffiával nem lehet jó üzletet kötni. A krimibe illő történetben Zámbó Jimmy nevelt fia is felbukkan.
JURÁK KATA
A Vizoviczki- Portik-Gyárfás-botrány titkait a nyomozók előtt kiteregető Radnai László bűnbánó keresztapa vallomásának közlése után kereste meg G. Lajos a PestiSrácok.hu-t. Lajos bácsi – ahogyan a hatvanas éveinek végét taposó sofőrt a nehézfiúk nevezték – az ezredforduló előtt keveredett bele a sajtóban is elhíresült zalaegerszegi olajügybe. Az ottani MOL-finomítónak a kezdeti rendőrségi becslés szerint egymilliárd forintos kárt okozó, ám a bíróságon százhuszonöt milliósra szelídült bűnügyben végül több mint negyven év börtönt szabtak ki a tizenhat vádlottra. Köztük volt Lajos bácsi is, aki két évet kapott felfüggesztve.
Ám a jogerős büntetés G. Lajos számára korántsem jelentette a kálvária végét. Lajos bácsi lapunknak elmondta és az általa tett feljelentéssel, az ügyben most is folyó per iratanyagaival alátámasztotta tanulságos esetét az olajmaffiával. G. Lajos ugyanis úgynevezett rabszolgaként dolgozott Tomori Tamás bandájában, aki gyilkosságok és más maffia bűncselekmények gyanújával a közelmúltban letartóztatott Portik Tamás jobbkezeként volt ismert a kilencvenes években. Tomoriról azt is tudni kell, hogy a nyomozók feltételezése szerint ő volt az a személy, aki annak idején kivett 120 millió forintot a Keleti pályaudvarnál levő Postabankból, majd az összeget a Fenyő-gyilkossággal összefüggésben átadta Portik Tamásnak.
G.Lajos a PestiSrácok.hu-nak elmondta, akkoriban került kapcsolatba Tomori Tamásékkal, amikor a hatóságok már ellehetetlenítették az mesés profitot hozó háztartási tüzelőolaj, azaz a piros gázolaj úgynevezett szőkítését és az erre szakosodott bűnözők kénytelenek voltak más eljárást kidolgozni.
Az olajszőkítés a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjobban jövedelmező illegális „üzletága” volt, becslések szerint a kilencvenes években több százmilliárd forinttal rövidült meg általa a költségvetés.
Az olajos ügyek 1991-1992-ben kezdődtek, de nagyobb számban 1993-tól jelentkeztek. A visszaélések elkövetésére a gépjárművekben használt gázolaj és a háztartási tüzelőolaj, a HTO kettős ára adott lehetőséget. A két termék minőségileg azonos volt, ám utóbbit lényegesen olcsóbban értékesítették. Egy 1990-es kormányrendelet előírta: a fűtőolajat adalékanyaggal színezni kell. A HTO-t 1991-től pirosra festették, ám az adalék a motorokat nem károsította, így azt változatlanul használták üzemanyagként.
Az olajszőkítésre berendezett telepeket általában nem létező személyek nevére bérelték, a szőkített olajat ugyancsak fiktív cégeken keresztül értékesítették, így legfeljebb a bűnöző szervezet szempontjából jelentéktelen végrehajtók ellen sikerült eljárást kezdeményezni. 1993 augusztusában az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban operatív bizottságot hoztak létre az olajmaffia megfékezésére. A kettős árrendszer 1995-től megszűnt, röviddel később megszigorították a halasztott vámfizetés szabályait, 1998-tól pedig az üzemanyag céljára szolgáló kőolajtermékeket azonnal behajtandó jövedéki adó terhelte.
A legismertebb olajbotrány az úgynevezett Energol-ügy volt. A névadó társaság egyik igazgatója pedig éppen Portik Tamás volt akkoriban. Az eredeti vádak szerint a bűnözői csoport több tízmillió liter ismeretlen eredetű kőolaj forgalmazásával és közterhek meg nem fizetésével követte el a súlyos bűncselekmény-sorozatot. Az elsőfokú büntetőper 2003 júniusában kezdődött el, több tucatnyi tárgyaláson számos tanút hallgattak meg, ám bírócsere miatt 2005-ben elölről el kellett kezdeni a pert. 2007 novemberében hirdetett ítéletet első fokon a Pesti Központi Kerületi Bíróság. A 18 vádlott közül adócsalásért hatan letöltendő – két évnél nem súlyosabb – szabadságvesztést kaptak.
További hat vádlott felfüggesztett szabadságvesztést kapott, egy személyt próbára bocsátott a bíróság, ötöt pedig felmentett, köztük a kecskeméti maffiaperben súlyos bűncselekmények miatt jogerősen elítélt Ferencsik Attilát és Csikós Józsefet, aki a rendszerváltás előtt az MSZMP KB apparátusában dolgozott, majd a BM ezredeseként a központi adatnyilvántartó hivatalt vezette, a ’90-es évek közepén pedig az Energol Rt. egyik vezérigazgatója volt. 2003-ban elévülés miatt megszüntették az eljárást a szökésben lévő Portik Tamás ellen.
Pintér Sándor (akkor is belügyminiszterként) a képviselők kérdéseire válaszol 2000. november 6-án, az Országgyűlés olajügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottságának ülésén. Nagyon lassan tisztul ki a kép. (Fotó:MTI/Koszticsák Szilárd)
Szőkítés helyett főzzünk olajat!
Lajos bácsinak – amint a PS-nek feltárta – Tomori Tamásék bandájának megkutyult olaját kellett fuvaroznia, s azt értékesítenie kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhetően. Haszna a fuvardíj lett volna. Egy ízben azonban kapott kölcsön egy tankernyi fűtőolajat Tomoriéktól. Ezzel a körülbelül kétmillió forintot érő ajándékkal húzták csőbe Lajos bácsit.
A kölcsön előzménye az volt, hogy G. Lajos még a 90-es évek derekán nem tudott elszámolni egy ötmillió forintos összeggel, amit az egyik megrendelőjétől vett fel és – amint állítja – be is fizette az aktuális olajszállítmányt eladó Réti és Társa Kft.-nek, ám a cég végül nem adta ki az olajat, sőt időközben felszívódott. Így Lajos bácsi sem a pénzzel, sem az olajjal nem tudott elszámolni. Ekkor jöttek Tomoriék. Elsőként a szintén olajüzletben működő Bencsik Károly jelentkezett be a G. Lajosnál, hogy ő és Tomori adnának neki 18 ezer liter gázolajat hitelbe.
A szokásos módszert vetették be. Felajánlották nagylelkű segítségüket, esetünkben ez a tankernyi olaj volt: „majd ha eladod, megadod”. Ennek persze G. Lajos örült, hiszen hét gyermeket nevelt, és mindenképpen szerette volna rendezni anyagi helyzetét. Majd egy hét múlva jelentkeztek nála, az áru értékét követelve. Mivel ezt akkor még nem tudta megadni, így abban állapodtak meg, hogy ledolgozza az árát, és kizárólag nekik szállít. Ingyen.
Mint meséli: két éven keresztül hordta a Tomoriék által előállított gázolajszerű anyagot fuvardíj nélkül. Ezt kétes minőségű és eredetű árut kevesen tudták „rendőr- és fináncbiztosan” leszállítani. Hiszen Lajosbá’ huszonöt évet húzott le az ÁFOR-nál, vén rókának számított és mindenki ismerte. G. Lajos ingyenfuvarhoz kísérőt kapott, nehogy az olajért kapott árból levegye a saját jussát. Elmondása szerint később előfordult, hogy éppen Veréb István Zsolt, az elhunyt sztárénekes Zámbó Jimmy nevelt fia kísérte egy motorral és fenyegette őt életveszélyesen. Lajosbá’ szerint nem csupán ő járta így az országot, bevett szokás volt a maffiában, hogy rabszolgasofőrök nyomták a pedált, valamilyen „tartozást” dolgozva le.
2000 februárjában Pallag László kisgazda képviselő kezdeményezésére az Országgyűlés ad hoc bizottságot hozott létre az olajügyek és a kapcsolódó korrupciós ügyek feltárására. Június 8-án Nógrádi Zsolt, aki a Bács-Kiskun megyei olajmaffia tagjának vallotta magát, bizottsági meghallgatása során megdöbbentő állításokat fogalmazott meg: több vezető politikus és három parlamenti párt, továbbá a vám- és pénzügyőrség, illetve a rendőrség érintettségéről beszélt.
A bizottsági jelentés szerint számos ügyben nem sikerült megtalálni az elkövetőt, és a bűnügyi hatóságok munkáját jogértelmezési problémák is nehezítették. Mind a mai napig kerülnek elő újabb és újabb információk, de végleg lezárni nem lehet az ügyet. Az olajügy egykori szereplői egymást tartják sakkban, és aki megpróbál borítani, az az egész rendszert veszélyezteti. Radnai László vallomásával és Portik Tamás elfogásával most kiborult a bili.
Lajos bácsi tehát két éven át szállította a bűnbanda által főzéssel és különféle adalékanyagokkal ugyan rossz minőségű, de mégiscsak dízelképessé hígított gázolajat. Egészen addig, amíg a vámosok és a rendőrök le nem csaptak a volt Energolosokból verbuválódott társaságra. Ám G. Lajost csak ekkor érte az igazi meglepetés: a nehézfiúk közölték vele, hogy két évnyi ingyenmunka ide, vagy oda, nekik kamatokkal együtt már tízmillió forinttal tartozik.
Tüzet oltanak a Mol Zrt. zalaegerszegi olajfinomítójában. Ezt az üzemet fosztogatta egy bő évtizede a letartóztatott galeri. (Fotó: MTI/Varga György)
„Ott ütöttek, ahol értek”
Miután nem akarta elismerni a tartozást, G. Lajost egy autószerelő műhelyben brutálisan megverték (hallgassák meg a cikk végén az érintett plasztikus elbeszélését!) , ennek a sértett feljelentése szerint szemtanúja volt Tomori Tamás. Ezután Lajos bácsi családját rákényszerítették, hogy ismerjék el a tartozást közjegyző előtt. A fenyegetés során szóba került, hogy Tomori Tamás háta mögött bizony az a Portik Tamás áll, akitől annak idején mindenki félt, nevét is csak halkan és félve merték kiejteni bűnözői körökben is.
G. Lajos feljelentése szerint a verésnek, és a család halálos fenyegetésének eredményeként sikerült elérni, hogy közjegyző előtt végül rákerült az aláírás a hamis papírokra.
Tomori így vallott erről a bíróság előtt:
„Elkészült a közjegyzői okirat. Én nem voltam ott, mert egy másik üzleti tárgyaláson voltam. Hamala (a harmadrendű vádlott) és Bencsik (a másodrendű vádlott) ment el velük. Nem tudom pontosan, hogy ki közölte az időpontot, hogy menjen a Lajos a közjegyzőhöz, vagy én vagy Hamala, aki a betegségéből kifolyólag elég gyanakvó volt akkor is.” (A szakértő vélemény szerint Hamalának hasadásos elmebetegsége van)
G.Lajos és Tomoriék megállapodási alapja a 18 ezer liter olaj volt, plusz a dermedésgátló és a jó minőségű keverékolaj. A három együtt valamivel több mint kétmillió forintot ért, mégis tízmilliót követeltek Lajos bácsitól. A sértett ügyvédje szerint ez uzsora bűncselekmény, és mint olyan, a PTK. 202. paragrafusába ütközik. Ám a bíróság ezt nem így látta.
Életszerűnek találta a bíró a históriát
Miután kierőszakolták a közjegyzős aláírást, a tartozást eladták egy ismert uzsorásnak, P. Miklósnak. G. Lajos éjjel-nappal dolgozott tankerjével, hogy fizetni tudja a részleteket. Ekkor már postai befizetésekkel bizonyítható módon teljesítette a tízmilliós tartozást, állítása szerint az utolsó fillérig, ám az uzsorás ekkor közölte vele, hogy ez eddig csak a kamat volt, és még mindig tartozik további tízmillió forinttal.
G. Lajos feljelentést tett Tomoriék ellen, hogy megfenyegették és megverték, majd kényszerítették, hogy elismerjenegy nem létező tartozást. Védelmet a rendőröktől. Nem kapott. Ebből büntetőügy keletkezett, a bíróság első fokon éppen ítéletet akart hirdetni, amikor bírócsere történt, és az új bíró furcsa módon megállapította: nem lehet bebizonyítani, hogy G. Lajost megverték, fenyegették, kényszerítették, és elejtette a vádat testi sértés és zsarolás vádpontokban, a tanúk egybehangzó vallomása ellenére, illetve életszerűnek találta azt, hogy G.Lajos a háza előtt Tomori emberétől Hamala Andrástól – aki egyébként nem beszámítható, a bírósági eljárás során az elmeorvosi szakértői véleményis ezt támasztja alá – tízmillió forint készpénzt vett át. Hivatalosan tehát minden tanú hazudik, nem verték meg, nem kényszerítették semmire Lajos bácsit.
Az időközben egyre többet betegeskedő G.Lajos polgári perre ment, ahol az első fokú bíróság megállapította, hogy igenis tartozik még tízmillió forinttal, annak ellenére, hogy ő ezt állítása szerint már visszafizette az uzsorásnak, és átutalási okiratokkal igyekezett bizonyítani az adósság rendezését.
Másodfokon végre született egy határozat, mely szerint az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezik, és új eljárást rendelnek el, mivel számos eljárásjogi hiba történt.
Érdekes momentum, hogy a Gödöllői Városi Bíróságon ugyanaz a bíró, dr. Simon Levente tárgyalhatta újra az első fokot, aki a másodfokú döntés szerint a rengeteg hibát és szabálytalanságot vétette. Hiába utasította a Budapest Környéki Törvényszék Simon bírót, hogy adjon megfelelő teret a felperes álláspontja kifejtésére, ez nem igazán történt meg. Nem meglepő módon Simon bíró végül ugyanarra a következtetésre jutott, mint a saját első próbálkozásánál. Nem történt tehát uzsora és G.Lajos csak a kamatot fizette vissza, így a harminc millió forintot érő családi ház nyugodtan elárverezhető a tartozás fejében.
Lajos bácsiék háza kalapács alá kerülhet. A család még abban bízik, hogy a perújrafelvétel során végre kiderül az igazság. Remélik, a bűnszervezet a szemünk előtt zajló meggyengülésével esélyük nyílik rá, hogy bebizonyítsák az igazukat és végre igazságos ítélet szülessen. Addig is család mindazok figyelmébe ajánlja a történetet, akik azt hiszik: létezik könnyű pénz és lehet a maffiával jó üzletet kötni. És, hogy lehet bízni a független magyar igazságszolgáltatásban.
HANGFELVÉTEL! – “Nem láttam a vértől” – Jurák Kata beszélgetése G. Lajossal
[ca_audio url=”http://pestisracok.hu/wp-content/uploads/2012/08/felvetel_maffia_2.mp3″ width=”500″ height=”27″ css_class=”codeart-google-mp3-player”]
Facebook
Twitter
YouTube
RSS