Dr. P. vélhetőleg annak köszönheti az életét, hogy elrablói egyike még időben rádöbbent: a lúzer szerepét osztották rá társai. Ő csak tízezer eurót, alig több mint hárommillió forintot kapott volna P. másfél milliárdos vagyonából. A férfit ismeretlenek idén január óta zaklatták: telefonon, e-mailben, olykor személyesen követeltek tőle pénzt. Az egyre durvuló, a végére már életveszélyesnek minősíthető fenyegetések miatt dr. P., aki részben Budapesten, az év nagyobbik részében azonban Bécsben élt, feljelentést tett az V. kerületi kapitányságon. Augusztus 7-én bécsi rokonai bejelentést tettek az ottani rendőrségen dr. P. eltűnése miatt. Az csak hetekkel később derült ki, hogy a férfi akkor már négy napja egy emberrablóbanda foglya volt Magyarországon.
Elrablását még májusban kezdte szervezni a 47 éves B. M. román állampolgár és barátnője, a budapesti G. Angéla (41). A páros felbérelte a balatonalmádi illetőségű Sz. József Károlyt (32) dr. P. megfigyelésére. Elmondták neki, hogy a férfi dúsgazdag, és azt tervezik, hogy elrabolják. A terv az volt: addig nem engedik el, amíg az összes pénzét és értékpapírját meg nem szerzik. Arról, hogy azután milyen sorsot szántak a férfinak, állítólag nem esett szó köztük.Több hónapos megfigyelés után, augusztus 3-án a banda akcióba lépett. Otthona közelében várták, hogy dr. P. hazaérjen. A lépcsőházban, a liftnél csaptak le rá. Lefogták, és beadtak neki egy kábító hatású injekciót, majd egy jókora kofferbe, úgynevezett román táskába gyömöszölték, s az épület előtt várakozó furgonnal Magyarországra szállították.
Egy Albertirsa közelében lévő erdei tanyán tartották fogva közel két hónapon keresztül, többször megverték. Mindenáron el akarták érni, hogy a különböző bankokban lévő számláin tartott pénzét utalja át nekik, adja el az értékpapírjait, és azok ellenértékét is továbbíttassa az általuk megadott számlákra. A kínzásokkal sikerült elérniük, hogy dr. P. aláírja a pénzátutalásokhoz szükséges bizonylatokat. Ám az átutalás mégsem ment olyan simán, mint ahogy azt az emberrablók elképzelték. A nagy összegű tranzakciók láttán egyes bankok ragaszkodtak ahhoz, hogy a számlatulajdonos személyesen előttük írja alá a megbízást. Dr. P.-t persze nem vihették be sem egy osztrák, sem egy magyar bankba. Ráadásul amikor éppen nem kínozták, újabb és újabb injekciókat adtak be neki: a fogságban töltött két hónap nagy részét átaludta, vagy legalábbis kábán töltötte az altatók hatására. A csoport végül taktikát váltott. Arra hivatkozva, hogy dr. P. súlyos beteg, a magát a férfi unokahúgának valló G. Angéla meghatalmazással próbálta meg elintézni az átutalásokat. Hamis személyi igazolványt készíttetett. A bankokat azonban a beteg rokonáért aggódó-síró unokahúg sem győzte meg, a százmilliós összeg miatt továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy dr. P. személyesen intézkedjen az ügyben.
Októberre nyilvánvalóvá vált, hogy a bűnözők dr. P. vagyonát nem tudják megszerezni. Sikerült ugyan egyszer 40 ezer eurót, egy másik alkalommal pedig 20 ezer dollárt átutaltatniuk maguknak, de az idő múlásával egyre biztosabbak lehettek abban, hogy ennyivel kell beérniük. Autóba ültették dr. P.-t, és Hegyeshalomtól mintegy 25 kilométerre, a határ túloldalán egyszerűen kidobták. A férfi kábultan, félig kiszáradva másfél napig bolyongott a környéken, mire a rendőrség rátalált. Közben Sz. József Károly rádöbbent, hogy ő a lúzer a csapatban: ő végezte szinte az összes piszkos munkát, ám a másfél milliárdos zsákmányból siker esetén is csak tízezer eurót kapott volna. Annak láttán, hogy nincs tovább, és hogy a tízezer euróját sem kaphatja meg, feladta magát a balatonalmádi rendőrségen, és mindent elmondott az emberrablásról, amit tudott.
Mint azt Maroshelyi Attila alezredes, a BRFK felderítő főosztályának helyettes vezetője a Népszabadságnak elmondta: egyelőre személyi szabadság megsértésének gyanújával nyomoznak, de azt már a három gyanúsított letartóztatását elrendelő bíró is kimondta, hogy ennél súlyosabb bűncselekmények is a terheltek számlájára írhatók.
Forrás: Népszabadság
Fotó: bevezetem.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS