Lesz egy első rész is, de ez készült el előbb, valamint az első rész ismeretében nem kívántuk izgalomban tartani olvasóinkat afelől, hogy fiatal munkatársnőnk épen és egészségesen átvészelte a Papp Réka Kingával történő találkozását és az általa és az elvbarátai által javasolt új együttélési formák megismerésének élményét. Íme, hivatalos nyilatkozata az ügyben:
Az NLCafé Női válaszutak című konferenciájának fáradalmait kiheverve és magamban összegezve az ott hallottakat jelenthetem, hogy habár sokan nagyon meggyőzően akartak beszélni arról, hogy miért NEM érdemes már az eddig jól bevált és normálisnak tartott értékekben hinni, szerencsére úgy keltem fel ma reggel is, hogy még mindig nem gondolkozom el azon, vajon jobb lenne-e az egyik csoporttársnőmmel felfedezni a szexualitásom rejtett bugyrait vagy esetleg puzzle családot alapítani. Szombat óta sem változott az a véleményem, habár a gyerekvállalás már nem trendi, én azért szeretnék néhányat. És annak ellenére, hogy az okosok szerint a szerelemnek, párkapcsolatnak van szavatossági ideje, én továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy megpróbálom a problémát megoldani, ahelyett, hogy feladjam, mert az az egyszerűbb, mert attól erősebb és függetlenebb nőnek tűnnék adott esetben.”
És akkor amit a szorongásról dióhéjban tudni érdemes, Puzsér tolmácsolásában:
Délután háromkor megtelt a nagyterem, a sok feminista előadó és az életre, kapcsolatra és gyermeknevelésre okító előadása után teltház, mert előtte igencsak foghíjasak voltak az előadóterem sorai. A nap folyamán hallottak után felüdülés volt Puzsér Róbertet hallgatni és ezt elfogultság nélkül mondhatom. És igen, ez elég perverzül hangzik, ugyanis témája a szorongás volt, méghozzá a saját szorongása.
Előadása kezdetén feltűnően zavartan, kapkodva beszélt, körbe nézve láttam az értetlen tekinteteket. Mint kiderült (habár számomra nem volt ez új információ) Puzsér generalizált szorongástól szenvedett, szenved és erről mesélt a bő harminc perces ideje alatt. Az igazat megvallva teljesen magával ragadó volt, őszintén, minden drámai túlzást mellőzve, de hűen önmagához, puzsérosan beszélt a saját démonjáról.
Puzsér egy Shakespeare idézettel kezdte: „Színház az egész világ.” Sok mindenre asszociál az ember, ha ezt meghallja, de jobb esetben nem arra, amire Ő gondolt. Erre az idézetre építette mondanivalóját, ugyanis, „aki szorongástól szenved, annak leértékelődik a Világ drámája, sokkal inkább a belső harcait kell megvívnia, a folyamatos félelmet kell leküzdenie… már ha megy. A külvilág egy ócska reklámspottá válik” – mondta.
De mi is ez a belső harc? Mitől fél ilyenkor az, aki szorong? Miért alakul ki…?
Puzsér valahogy így írta le a „szorongásélményét”:
Képzeld el azt, mikor hirtelen megijedsz valamitől, csak hogy nincs semmi, nem létezik az, ami ezt kiváltotta benned… A félelmed tárgya a félelem lesz … Még nagyobb a riadalom, mert most már nem érted magad… És ezáltal bele is keveredtél abba a bizonyos félelem örvénybe, ahonnan nagyon nehezen fogsz kikeveredni… már ha menni fog egyáltalán.
Arra a kérdésre, hogy mitől alakul ki ez a szorongás azt válaszolta, hogy véleménye szerint lejárt szavatosságú hazugságok helyére igazságokat akar állítani ilyenkor a psziché. Az elfojtott élményeket, érzéseket át kell világítani az Isteni fénnyel, az értelemmel, csak ezután szabadulhat ettől a betegségtől az illető. Meg kell szűnnie a „permanens önmagadra figyelésnek”, az állandósult önregisztrációnak.
Sok kérdést kapott, az utolsó kérdező hölgy (mint kiderült) nagyon gyógyszer ellenes és kérdésében arra volt kíváncsi, hogy a kezelés alatt mennyire erőltették Puzsér esetében az antidepresszánst. Puzsér aszerint a homeosztázis állapota ( amit az antidepresszáns vált ki) fontos a gyógyulás folyamatában. Egy olyan zaklatott állapotban, amit a szorongás hoz ki az egyénből lehetetlen konstruktívnak lenni, eredményre jutni. Hozzátette, hogy a homeosztázis állapotát a helyén kell kezelni, mert valóban tünetmentessé tesz, csak az nem mindegy, hogy ezt mire használja fel a páciens. Puzsér zárómondata a következő volt (a válaszának és az előadásának is): „ Az antidepresszáns hatalmas lehetőséget ad egy ilyen beteg számára, de ha az élet nagy rejtvényét elszabotálod, akkor nagyobb bajba keveredhetsz, mint amilyenben vagy.”
Puzsért valaki vagy szereti vagy utálja, de egyet el kell ismernünk, bármelyik csapatba is tartozunk, kevesen teregetik ki ennyire részletekbe menően, őszintén és segítő szándékkal a saját problémájukat, mint ahogyan ő múlt szombaton itt ezt megtette. Hogy miért egy női utakat kutató populáris rendezvényen tette ezt, az elmondása szerint maga sem tudja és jókedvünk érdekében mi sem kutatjuk.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS