Nem érdekel, tudják-e, mit cselekszenek! Erre nem lehet mentség, s végre ideje volna társadalmi és törvényalkotói szinten is kellő nyomatékkal elítélni, kezelni az ilyesfajta devianciát! Az azért mégsem járja, hogy a közösből, vérverejtékkel, a többség örömére felújított tereket, középületeket, hidakat, parkokat néhány gyökértelen senkiházi rendszeresen tönkre tegye – írta Rákay Philip közösségi oldalán arról a fiatal párról, akik még novemberben letörték a Margit hídon a Szent Korona kőkeresztjét.
Nézem a videót a fiatal párról, akik letörték a Margit híd keresztjeit. Nézem őket, és őszintén nem értem, amit látok. Lendülettel érkeznek, amikor is a páros fiú tagja észrevesz valami furcsát, valami számára szokatlant, vagy talán bántót…A kereszt az. Hezitálás nélkül pattannak a híd kőpárkányához, majd először a lány – modern egy világ ez – mászik fel, s habozás nélkül letöri. Húsz másodperc sem telik el a kereszt észlelésétől az eltávolításáig. Aztán a fiú mutatja meg, hogy ő is képes erre a nagyívű produkcióra. Ő is felmászik, s letör egy másik keresztet is. Majd vidáman továbbállnak…
– ecsetelte Rákay Philip a felvétel láttán az eset körülményeit.
Nem tudom, ki hogy van vele, számomra mindenféle pusztítás, rongálás szinte fizikai fájdalmat okoz. Egyszerűen nem bírom elviselni a tudatos, öncélú rombolást. Amikor valaki – teljesen mindegy, hogy fiatal, vagy idősebb – annyit tud hozzátenni a világhoz, s annyi lenyomatot képes magáról hagyni a saját, beszűkült, nyomorult életéről, hogy festékkel összefúj – frissen felújított – házfalakat, emlékműveket, szobrokat, vagy bármit, ami csak elé kerül, az az ember egyéb aljasságra is képes
fakadt ki felháborodva a vandalizmus miatt.
Erre nem lehet mentség, s végre ideje volna társadalmi és törvényalkotói szinten is kellő nyomatékkal elítélni, kezelni az ilyesfajta devianciát! Az azért mégsem járja, hogy a közösből, vérverejtékkel, a többség örömére felújított tereket, középületeket, hidakat, parkokat néhány gyökértelen senkiházi rendszeresen tönkre tegye. A kereszt letörése még súlyosabb. Mégpedig azért, mert bármely vallási jelkép láttán meg kellene szólaljon minden egyes érző, normális, intelligens emberben egy belső, lelkiismereti hang
– hangsúlyozta, majd rátért a felelősség kérdésére.
Ki a felelős mindezért?
– vetette fel a kérdést.
Azok, akik évtizedek óta kiröhögik, elrelativizálják Európa és a magyarság keresztény értékeit, miközben önfeladó módon üdvözlik és támogatják például muszlim migráns tömegek betelepítését. Azok, akik szerint a Szent Korona pusztán múzeumi tárgy, vagy éppen micisapka. Azok, akik szerint a vallás, az istenhit pusztán magánügy, amelynek semmi köze sem szabad legyen az össztársadalmi értékekhez, vagy épp a politika világához. Azok a szülők és tanárok – tisztelet a kivételeknek -, akik nem tudtak, vagy nem is akartak megfelelő erkölcsi, történelmi, kulturális, patrióta mintát felmutatni, s képtelenek voltak példaképpé válni. Azok a kereskedelmi médiumok, amelyek évtizedek óta tudatosan deheroizálják a közéletet, kétszáz szavas szókincsű idiótákat állítva példaként a fiatalok elé, szisztematikus kulturális agymosást végezve. Azok, akik elhitetik a fiatalokkal, hogy nincsenek erkölcsi gátak, korlátok, lényeg az „önmegvalósítás”, az emberi ego kielégítése, mert csak az számít, hogy a mában, a mának éljünk.
– világított rá a kommunikációs szakember.
Hosszan lehetne még folytatni a felsorolást, de – egyebek mellett – a fentiek együttesen vezettek idáig. A nagyon is tudatosan cselekvő világrontók a tudattalan lelki szegényekkel így találkoznak össze, vidáman egyesülve. A felelősségük bizony közös. Ha tudják, mit cselekszenek, ha nem… Ugyanakkor a mi felelősségünk sem kicsi. Nem hagyhatunk semmit sem szó, sem cselekedetek nélkül!
– zárta gondolatait Rákay Philip.
Forrás: Facebook; Fotó: Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS