Brutális rendőri erőszakról számoltak be a ma meghallgatott tanúk a rendőri vezetők perében. A hazafelé tartó fiatalokat minden ésszerű ok nélkül verték véresre 2006. szeptember 20-án este az azonosító nélküli rebiszesek. Parancsnokuk azért ül a vádlottak padján, mivel nem akadályozta meg alárendeltjeit a törvénysértésekben, jelentést pedig nem készített az „intézkedésről”.
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
Újabb vádpont ismertetésével, valamint tanúk meghallgatásával folytatódott a rendőri vezetők és társaik pere csütörtökön a Fővárosi Törvényszéken. A Kiss Attila ügyész által ismertetett harmadik vádpont szerint a hetedrendű vádlott a főrendőrökhöz hasonlóan elöljárói intézkedés elmulasztását követte el. Kukai Attila rendőr őrnagy beosztottai ugyanis a vád szerint, az őszödi beszéd miatt kitört demonstrációk során 2006. szeptember 20-án a késő esti órákban brutálisan megvertek több, a tüntetéseken részt sem vevő járókelőt. A Rebisz első bevetési osztályának irányítója alárendeltjeit a törvénysértésekben nem akadályozta meg, az esetről jelentést nem készített. Sőt, arra adott utasítást, hogy ne készüljön videófelvétel egysége „intézkedéséről”. A bántalmazások során többen nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek, de volt, aki kórházi kezelésre is szorult. Emiatt a volt parancsnokot a Központi Nyomozó Főügyészség egy rendbeli elöljárói intézkedés elmulasztásának bűntettével vádolja.
Felszólítás nélkül, önmagukból kikelve verték a rendőrök
Az új vádpont ismertetése után sértett tanúkat is meghallgatott a Kiss Károly vezette Katonai Tanács. Noha a vádlottat egyikőjük sem ismerte fel, az akkori eseményekre nagyon jól emlékeztek. 2006. szeptember 20-án hazafele indultak a Kossuth térről, majd az Oktogon irányába mentek tovább. Szerencsétlenségükre, ugyanis a rendőrök elkezdték oszlatni a Gyurcsány-beszéd miatt felháborodott és tüntető tömeget. A baráti társaság, látva, hogy a rendőrök nem csak az őket dobálókat, szidalmazókat, hanem a békés járókelőket, tétlen bámészkodókat is gumibotozzák, pánikba estek és menekülőre fogták. Többedmagukkal egy kollégium szeméttárolójában bújtak el, de az azonosító nélküli, körülbelül tizenöt fős légyszámú, maszkos egyenruhások „rájuk törték” az ajtót, majd felszólítás nélkül, szó szerint nekik estek. „Ahol érték, ütötték őket” – mondta el a bíróságon az egyik tanú, Tarsoly Milán, akit, miután kirángattak a tárolóból, legalább öt rendőr körbevett és a földön rugdosott. A férfi állította, a rendőrök viperát is használtak, amivel akkora ütést mértek a csuklójára, hogy karórája is leesett. Mialatt gyorskötözővel összebilincselték, az egyik rendőr azt üvöltötte társának, hogy „törje el az ujját”. A tanú azt is elmondta, hogy minden társát ok és felszólítás nélkül, önmagukból kikelve verték a rendőrök. Megbilincselése után, szállítás közben sem hagyták abba az ütlegelést a rend őrei, a földre esett kabátját pedig egy autó alá rúgták, majd miután ezt egyikük szóvá tette, a rebiszes a „számon kérőbe” is belerúgott. Tarsoly Milán azért sem értette ezt a brutális hozzáállást, mivel ő feltartott kézzel lépett a rendőrök elé, akik még a VIII. kerületi kapitányságon is bántalmazták.
Üvöltve parancsolta kollégájának, hogy ne kímélje
Nem járt jobban a tanúval együtt menekülő két lány, Garamszegi Laura és Csáki Lívia sem. Előbbit két rendőr a hajánál fogva rángatta ki a kollégium előteréből, azután pedig gumibottal ütötték a fejét. A sértett tanúnak a gyorsbilincstől a csuklója is vérzett, és amíg hátrabilincselt kézzel, előre hajolva kísérték őket a rádió udvaráig, addig sem maradt abba a bántalmazásuk. A tanú szerint biztosan volt köztük egy „irányító”, mert emlékezett rá, hogy valaki azt ordította folyamatosan társainak, hogy „csináld, üssed”. A tanú arra azonban nem emlékezett, hogy a „főnök” bárkit is bántalmazott volna. Ami persze nem meglepő, hiszen az azonosító nélküli, utcára kivezényelt, maszkban és sisakban szolgálatot teljesítő rendőröket nem igazán lehetett egymástól megkülönböztetni. Erről számolt be Csáki Lívia is, aki csak hang alapján tudta a rendőröket beazonosítani. A tanú hozzátette azt is, volt olyan, amikor az egyik rendőr, uralkodva magán, nem akart gumibottal lesújtani rá, egy mélyebb hangú társa azonban üvöltve parancsolta kollégájának, hogy „ne kímélje”. A lányt olyan erővel ütötték, hogy a feje felszakadt, majd a földre rogyott, ám ekkor a „véres hajánál” fogva felemelték, megbilincselték és tovább bántalmazták.
„Mostantól nincs nevetek, csak számotok”
A szörnyűségek ezután tovább folytatódtak. Egy másik rebiszes egység az „összefogott” fiatalokat, váltva a kollégákat, a Magyar Rádió épületébe „kísérte”. Itt a fejüket a fal felé tartva kellett órák hosszat térdepelniük (egyikük a kínzások hatására rosszul lett és asztmás rohamot kapott), ha valaki megmozdult, vagy elfordította a fejét, azt rögtön szankciók követték. Az egyik „kísérő” pedig kijelentette, hogy „mostantól nincs nevük, csak számuk”, és a tanúk, illetve a még ott lévő többi fogvatartott nyakára, kezére, homlokára számokat rajzoltak. Azt is megparancsolták nekik, hogy tilos a rendőrökre és egymásra nézniük. A ma meghallgatott tanúk szerint ennek az lehetett az oka, hogy több egyenruhás arcát már nem takarta maszk, illetve sisak. Az épületből többüket a VIII. kerületi rendőrkapitányság fogdájába vitték. A rossz állapotban lévő Csáki Lívia tanút pedig végül kórházba szállították, igaz, nem akármilyen körülmények között. A mentőautóban sem hagyták magára a rendőrök, egyik kezét pedig külön kikötötték. Orvosi ellátást csak úgy engedélyeztek neki „kísérői”, ha ők is jelen lehetnek. A rendőrök körbeállták, és röhögtek rajta, mindezt obszcén célzásokkal is tetézték. A kezelés során az orvost és asszisztensét nevetve arra biztatták, hogy a szabaddá tett fejsérülése ellenére, borotválják le a lány haját. A tanúk megpróbáltatásainak ezzel nem lett vége, mivel a bíróság, mondvacsinált indokok alapján előzetes letartóztatásba helyezte mindhármukat, és csak tizenkét nap múlva, a másodfokú döntés alapján kerülhettek szabadlábra.
A vád szerint
Tavaly ősszel kezdődött el a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, valamint Dobozi József dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társának büntetőpere. Az ügyészség 2006. őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott.
A per további tanúk meghallgatásával május 19-én folytatódik.
Fotó: Mező Bálint
Facebook
Twitter
YouTube
RSS