A tolnai dombok és kukoricamezők után olyan volt egy rendőrségi blokádba botlani, mint amikor az ember váratlanul NAV-osztaggal találja magát szembe egy kisállat-simogatóban – írja helyszíni élménybeszámolójában Földes András, az Index újságírója. Az ozorai fesztivál előtti utolsó falu, Igar közepén rendőrök nyüzsögtek az olvadt aszfalton, egymás után intették le a kocsikat, németek, osztrákok, hollandok nyitogatták értetlenül a csomagtartókat, cipzározták a csomagjaikat, tárcájukat, pakolták ki a zsebeiket. Nem tudni, hogy a pusztító hőség miatt, vagy egyszerűen a rendőrök sem látták már értelmét az egésznek, de mindenesetre a vizsgálat inkább felszínes volt. Ami azt jelentette, hogy a megalázó faktor persze megvolt: belenyúlkáltak a táskámba, és az autó összes olyan helyére, ahova az rejtene illegális anyagot, aki egy droglegalizált országban nőtt fel, és nem számít az erőszakszervezetek vegzálására. Viszont nem szedték ki a pótkereket, és nekem nem kellett a napon lengetnem az alsónadrágjaimat sem.
Ha már a vegzálásnál tartunk, egyes fesztiválozók később arról számoltak be, hogy ők nem estek át a tortúrán ilyen gyorsan, egyenként kellett kipakolniuk mindent a hátizsákjukból, a távolsági busszal érkezőket pedig még éjjel is leszállították, hogy az út mellett sorba állítva ellenőrizzék az igazolványaikat. Meséltek még egy mobillaborról is, ahol szúrópróbaszerűen pisiltetik meg a látogatókat, állítólag itt bukott le az a 30-40 ember (a jelenlévő 20 ezerből), akikről az MTI-nek és a Hír tévének minden hírében be kell számolnia.
Aki szeretné megtudni, hogy milyen a hangulat a “drogos mocsárban”, vagy éppen miért nem készülnek a goások rendbontásra, olvassa el Földes András riportját, amely meglepően más képet fest a goás társadalomról mint a HírTv.
Fotó: index.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS