Schiffer: Nem Varga Judit apja itt a sáros

Az aktanyilvánosságért szólalt fel cikkében Schiffer András, az LMP társalapítója, amelyet az Azonnali.hu publikált. A volt pártelnök írásában arról beszélt, hogy ha lenne aktanyilvánosság, nyilvánvaló lenne, hogy nem Varga Judit apja itt a “sáros”.

Publikációjában Schiffer sorra veszi a rendszerváltás legnagyobb adósságait:

• Nem államosította a pártállami utódszervezetek vagyonát.
• Nem alkotott lusztrációs törvényt, amivel a közéletből és az állami vagyon környékéről egyaránt kitilthatta volna az egykori állampárt vezetőit és a kommunista állambiztonság tisztjeit.
• Nem gondoskodott az aktanyilvánosságról, tehát nem tárta fel a kommunista állambiztonsági múltat.

Cikkében kiemeli: ő maga többször is felszólalt az aktanyilvánosság érdekében, több, mint tízszer pedig törvényjavaslatot is nyújtott be az ügyben. Ezek mind elbuktak.

Jómagam 2010 után tizenvalahányszor nyújtottam be törvényjavaslatot az aktanyilvánosságról (utóbbi alkalmakkal lusztrációs fejezettel kibővítve). Saját frakciótársaimon kívül még az akkoriban jobbikos Novák Előd verte az asztalt az ügyben. Ma már egyikünk sem parlamenti képviselő. A Varga Judit-affér kapcsán szeretném megvilágítani, miért tartottam fontosnak negyedszázaddal a rendszerváltás után napirenden tartani az aktanyilvánosság (és a lusztráció) kérdését. Nem az az igazi kérdés ugyanis, hogy egy fiatal – nem Budapest V. kerületi, nem balatonszéplaki – miskolci szállodaigazgató mit tett, vagy nem tett SZT-tisztként, és főleg nem az, hogy mondjuk egy előfelvett sorkatonáról milyen kartont fektetett fel a katonai elhárítás

– írja az ex-pártelnök. Kitér arra is, hogy a korábbi akták titokban tartásával olyan emberek menekülnek meg a felelősségre vonás elől, akik valóban bűntetteket követtek el a diktatúra nevében, ráadásul azokat is “egyformán kommunistának” állíthatják be az egykori karhatalmisták, akik kifejezetten rendszerellenesek voltak.

Amíg nincsen aktanyilvánosság, az egykori vagyon- és hatalomátmentők tovább folytathatják immáron három évtizedes kisded játékukat arról, hogy ‘89 előtt valójában mindenki egyformán kommunista volt, ergo nincs itt semmi látnivaló. Ha viszont nyilvános lenne a kommunista állambiztonsági múlt, minden, ép erkölcsi érzékkel rendelkező magyar polgár különbséget tehetne ügynök és ügynök, SZT-tiszt és SZT-tiszt, pártvezető és pártvezető tettei, felelőssége között. Amíg nincsen aktanyilvánosság, a posztkommunista utóvédek szabadon vádolhatják aktuális „házi” ellenfeleiket azzal, hogy az aktuális ellenség beépített ügynökei, jóllehet a riválisokhoz való beépülés, bomlasztás, alávándorlás tudásmonopóliuma 1945 óta a kommunistáknál és utódaiknál van

– fejti ki. Az egykori LMP-társalapító arról is beszélt, hogy fontos lenne tisztázni, ki és hogyan tevékenykedett a rendszerváltás előtti időszakban, így elkerülendő a Varga Judit körüli sárdobáláshoz hasonló eseteket.

Ha lenne aktanyilvánosság, pontosan nyomon követhetnénk, hogyan épült be a régi rendszer állambiztonsági szolgálata a rendszerváltás médianyilvánosságába, a rendszerváltó pártokba, a privatizáló gazdasági elitbe, a kormányzati struktúrába. Ha lenne aktanyilvánosság, pontosan tudhatnánk, kik nyúlták le a közvagyont, kik építették ki politikai befolyásukat a kommunista állambiztonsági kapcsolatrendszerüknek köszönhetően. Varga Judit igazságügy-miniszter és családja biztosan nem tartozik közéjük. Azért, hogy mégis az ő személyére fröccsent most a sár, ma már éppen saját pártja az első számú felelős, amely eddig húsz alkalommal szavazta le az aktanyilvánossági törvényjavaslatot a magyar Országgyűlésben

– zárja írását Schiffer.

Forrás: Azonnali; Fotó: Magyar Nemzet