Sokkal inkább a migrációnak szólt az osztrák vétó, mint Romániának

Fagypont alatt az osztrák–román diplomácia, miután Ausztria egyedüliként vétózta meg Románia csatlakozását a schengeni övezethez. A román politikusok azonnal Putyin pincsijének bélyegezték Ausztriát, de az általános nyugati sajtóvisszhangok is arról szóltak, hogy ezúttal az osztrákok roppantották meg Európa egységét. Kevesebb figyelem irányult – némi szándékossággal – Ausztria indokaira, amelyek közel sem annyira irányultak Románia felé, mint inkább a schengeni rendszer működésképtelenségét hangsúlyozták, azt kiemelve: minek olyan rendszer bővítésén gondolkodni, amely képtelen megbirkózni az illegális migrációval. Karl Nehammer konzervatív osztrák kancellár ennél látványosabban nem is kritizálhatta volna Európa bevándorláspolitikáját, ezt azonban mintha nem akarnák meghallani…

Aligha lehetne ridegebb diplomáciai viszonyt elképzelni az Európai Unió két országa viszonylatában, mint amilyen a jelenlegi Románia és Ausztria között, köszönhetően annak, hogy az osztrákok az unióban egyedüliként megvétózták a schengeni csatlakozást. A helyzet súlyosságát mi sem jelzi jobban, mint hogy Románia pénteken visszahívta bécsi nagykövetét, így jelenleg a „diplomáciai fagypont” alatt, ügyvivői szinten kívánja „ápolni” a két ország diplomáciai kapcsolatát. A bukaresti kommüniké szerint „a diplomáciai szokásjogban a döntés azt jelzi, hogy a román fél mélységesen elítéli Ausztria magatartását, és a diplomáciai kapcsolatok szintjét csökkenteni akarja”.

Az osztrákok rögtön Putyin pincsijei lettek

A román politikai grémium magától értedődően vette magára az osztrák lépést, politikusaik feltűnően kemény szavakkal kommentálták az osztrák lépést, a putyinozástól sem visszariadva. Klaus Iohannis államfő a döntés nyomán például úgy nyilatkozott: „Ausztria sajnálatos és indokolatlan magatartása az európai egységet és kohéziót veszélyezteti”. Nicolae Ciucă miniszterelnök szerint pedig érthetetlen az egyhangú állásponttal szembeni osztrák „ellenszegülés”. A román szociáldemokrata párt elnöke, Marcel Ciolacu egyenesen úgy fogalmazott: „Ausztria igazságtalan ellenkezése ingyen karácsonyi ajándék Vlagyimir Putyinnak. Ausztria azt választotta, hogy a nehéz időkben magukra hagyja európai társait és Oroszország érdekeit szolgálja.” Még ennél is kellemetlenebb a romániai Nemzeti Liberális Párt (PNL) EP-képviselőjének, Rareș Bogdannak a nyilatkozata, amely szerint Ausztria egyenesen Románia és a románok érdekei ellen fordult, ezért

minden olyan romániai állami vállalatnak, amely a Raiffeisen és az Erste banknál nyitott számláin keresztül havonta több tízezer és százezer eurós forgalmat bonyolít, kötelessége megszüntetni számláit ezeknél a bankoknál.

Bogdan kirohanása már csak azért is hangsúlyos, mivel pártja éppen úgy az Európai Néppárt tagja, mint Karl Nehammer osztrák kancellár konzervatív pártja, az ÖVP.

A schengeni rendszer nem működik

Pedig a különben teljesen jogos sértettségen túl – hiszen Romániát egyértelműen megalázták az európai politikai szintéren, függetlenül attól, mit gondolunk az ország teljesítményéről, hozzáállásáról és habitusáról – érdemes odafigyelni Ausztria indokaira is, amelyek, ha objektíven szemléljük a kérdést, közel sem irányultak a románokkal szemben annyira, mint inkább a schengeni rendszer ellenében. Karl Nehammer, az egyre inkább hiteles konzervatív hangokat megfogalmazó ÖVP konzervatív kancellárja országa indokai kapcsán ugyanis arról beszélt: a migrációs válság „drámai” szintet ütött meg Ausztriában, Bécs emiatt nem támogatja Romániának az Európán belül szabad mozgást biztosító schengeni övezetbe való felvételét. Mint újságíróknak nyilatkozva kifejtette, Ausztriában több mint százezren kértek menedékjogot csak idén, háromnegyedüket viszont egyik EU-tagországban sem regisztrálták, majd hozzátette: felméréseik szerint „a regisztráció nélküli menedékkérők 40 százaléka a Törökországon, Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül vezető útvonalon érkezik Ausztriába, emiatt pedig Bécs nem tudja elfogadni a schengeni övezet bővítését”.

Azt most fedje jótékony homály, miért is értékeli drámainak a migrációs nyomást éppen most Ausztria, hiszen ennél drámaibb pillanatokat Magyarország évekkel ezelőtt is átélt már, például 2015-ben, miközben Werner Faymann szocialista osztrák kancellár arról oktatta ki hazánkat migrációügyben, hogy „nem határzár kell, hanem kapu oldalsó szárnyakkal”. Tekintsük úgy, hogy a jelenlegi kancellár azt próbálta sugallni: Ausztria megtelt. Ennél lényegesen sarkosabban fogalmazott a Der Standard osztrák portálnak Gerhard Karner belügyminiszter, azt hangsúlyozva:

a jelenlegi schengeni rendszer nem működik, a külső határok védelme megbukott.

Azaz minek úgy bővítésen gondolkodni, hogy az egész rendszer a jelenlegi (befogadó) formájában is működésképtelen, és ilyen formán szemben áll Ausztria nemzeti érdekeivel. A megtelt Ausztria nemzeti érdekeivel.

Ennél egyértelműbben nem is üzenhette volna meg Ausztria a brüsszeli diplomatáknak, hogy a probléma a MIGRÁCIÓ

A vétó tehát éles kritika, de sokkal inkább jelzi: a schengeni rendszerrel van baj, és ameddig az nem működik megfelelően, osztrák szempontból Ausztria érdekeinek nem megfelelően, addig nincs is értelme bővítésről beszélni. Románia, vagy bármely más csatlakozni vágyó ország kérdése ebben másodlagos. Az osztrák álláspont – eltávolodva a diplomácia vita perpatvarától – lényegében az, hogy a schengeni berendezkedés jelen állapotában képtelen megbirkózni a migráció kihívásaival, azaz van egy központi probléma, ami maga a migráció, amely megoldatlan. Mégpedig olyannyira az, hogy ilyen drasztikus diplomáciai lépésre kényszeríti Ausztriát (amely eszerint most telt meg az elviselhetőség határain túl annyira migránsokkal, hogy az évekkel korábban még lenézett magyar tapasztalatoknak most viszályt is keltő nemzetközi hangot mernek adni).

És érdemes kitérni arra a tényre is, hogy Ausztria egyedül vállalta fel a fekete bárány szerepét vétójával, miközben sejthető, hogy a tőle nyugatabbra eső országok hallgatólagos támogatását élvezi, bár a mainstream média felszínén hideg-meleget megkap. Azaz Ausztria hirtelen Magyarország helyzetében találta magát diplomáciailag, amikor kiállt egy olyan kritika és érv mellett, amely minden más olyan nyugati országnak is evidencia, amelynek sajtója jelenleg kígyót-békát kiált az osztrákokra.

Ausztria tehát most tanulja, mit jelent a brüsszeli sunnyogás.

Mindezek ismeretében látványos, mennyire igyekszik a nyugat európai mainstream média Románia és Ausztria összeugrasztásával, a román sérelmek kihangsúlyozásával elterelni a figyelmet az alapvető osztrák kritikáról, amely sokkal kevésbé szól Romániáról, mint inkább a schengeni rendszer jelenlegi működésképtelenségéről, de ezen túlmenően az ellenőrizetlen migráció problémájáról. Hogy egyértelműen fogalmazzunk:

szar a schengeni rendszer, és túl sok az ellenőrizetlen migráns Ausztriában, amúgy egész Európában.

Miért nem áll ki a magyar kormány Ausztria mellett, ha az épp Brüsszel bevándoroltatáspolitikáját támadja?

Persze teljesen jogos mindezek fényében kitérnünk arra, hogy a magyar külügy is eszerint veszi ki a részét az osztrák schengeni kritika élének csorbításában, hovatovább a probléma román sérelmekre alapozott elkenésében, amely két ország szembenállására degradálná a kérdést. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a jelenlegi magyar kormány a schengeni bővítés kérdésében következetesen kiállt Románia mellett, ahogyan egyes szomszédos országok uniós csatlakozása mellett is, azaz önmagát köpné szembe, ha másként értékelné az osztrák vétót. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a keleti irányú integráció szükségességét időtlen idők óta hangsúlyozó, következetes magyar álláspont mezsgyéjén kijelentette, hogy Románia és Bulgária is megérdemelték volna a schengeni státuszt, hiszen a támasztott követelményeknek megfeleltek. Mint egyébként Brüsszelnek kiszólt:

hol vannak ilyenkor a hivatásos károgók, az EU egységéért aggódók, az egyhangú döntéshozatalt eltörölni akaró EP-képviselők, hol vannak a liberális mainstream jajveszékelő újságírói, hol vannak a brüsszeli bürokraták, a liberális kormányok miniszterei?

Azt kérte, hasonlítsák össze ezt a mostani csendet azzal a „hangzavarral”, ami minden egyes magyar nemzeti álláspontot kísér a brüsszeli vitákban.

A liberális mainstream ismét leleplezte mérhetetlen képmutatását: ha egy közép-európai ország vétózik, az a világvége, az európai egység szétverése, ha pedig a nyugat-európaiak vétóznak, akkor az rendben van

– értékelte a történteket Szijjártó Péter. A magyar külügyminiszter tehát alapvetően a brüsszeli kettős mércét kérte számon a diplomáciai vita kapcsán az Európai Uniótól. Schengen tekintetében ugyanakkor máshol vannak az osztrák és a magyar álláspont közötti nézetkülönbségek.

Hol védje Európa a határait?

Érdemes felidézni, hogy idén októberben Karl Nehammer és Orbán Viktor közös csúcstalálkozón vett részt Belgrádban, amelynek központi témáját a migráció és az uniós határvédelem adta. Az osztrák kancellár itt azt emelte ki, hogy Ausztriának meghatározó biztonsági kérdés az illegális migráció elleni fellépés, amelyben hosszú ideje együttműködik az osztrák, a szerb és a magyar rendőrség, a találkozó eredményeként pedig tovább bővítik a rendőri szervek közötti együttműködést. Erre az együttműködésre Nehammer az osztrák vétó indoklása kapcsán is kitért. Az osztrák kancellár tehát az elmúlt időszakban többször is hangot adott Ausztria biztonság iránti igényének és a kezeletlen illegális migráció problémájának.

A magyar álláspont ott tér el az osztráktól, hogy Magyarország igyekszik elérni az uniós határvédelem kelet, délkelet felé való kitolását, nem utolsó sorban azért, mert hazánkra az elmúlt években komoly migrációs nyomás nehezül, ezt azonban Brüsszel sem tudomásul venni, sem finanszírozni nem akarja. Amikor a bukaresti külügyminisztérium azzal érvel, „a Frontex adataiból is világosan kitűnik, hogy Románia nem része a nyugat-balkáni migrációs útvonalnak, határaira nem nehezedik migrációs nyomás”, kikerüli ugyanakkor azt a kérdést, elmozdulna-e Románia irányába a migrációs útvonal, ha a schengeni övezet részévé válna. Úgy tűnik, ebben a tekintetben Ausztria lényegesen pesszimistább, mint Magyarország, és Románia ezt a bizalmatlanságot támadásnak értékelte. Ugyanakkor Ausztria fenntartásai elsősorban a migráció kezelésére vonatkoztak Románia esetében – más területeket, ahol a munkát Románia elvégezte, nem érte kritika.

Vezetőkép: MTI/AP