Soros New Yorkban maga adta át a kottát a bosszúszomjas Timmermansnak

Legtöbbször az elhallgatás vagy a félrenézés a válasz arra a teljesen jogos kérdésre, hogy miért és miről egyeztet rendszeresen Frans Timmermans volt és leendő európai bizottsági alelnök Soros György amerikai milliárdossal, ideológussal, spekulánssal és feketeöves felforgatóval. A kérdés nemcsak a nemzetállami, hanem az összeurópai szuverenitást is érinti, ám mivel a szuverenitás olyan dolog, amelyről a nemzetközi baloldal eldöntötte, hogy rossz és meg kell haladni, több indoklást nem is szívesen fűznek hozzá a témához.

AMBRÓZY ÁRON – VÉSEY KOVÁCS LÁSZLÓ

Timmermans hétfő délelőtt New Yorkba, az ENSZ 74. éves közgyűlésére utazott, hogy ott, sűrű programjába beiktatva találkozzon ezzel az ártatlan, jóságos, kedves öreg bácsival, aki annyira szereti az embereket, hogy önzetlenül rájuk költi a tőzsdei spekulációval, offshore-ozással és egyéb gyanús ügyletekkel szerzett vagyona jelentős részét. Legalábbis ezt próbálják rendületlenül elhitetni róla a hálózati kitartottjai, valamint azok a legnagyobb balfékek, akik ingyen szegődtek a híveivé, és még nyílttársadalmi dollár sem gurul nekik cserébe.

Nos, miközben Soros kedvesöregbácsiskodik meg filantrópkodik, azért még mindig ő az egyetlen ember, aki a barátai szerint is magánszemélyként saját külpolitikát épít, így bizonyára érdekes dolgokról cseverészik az európai szocialisták vezérével. Emlékezetes, hogy Timmermanst majdnem be tudta szuszakolni a baloldal az Európai Bizottság elnökének, miután Orbán Viktor és Emmannuel Macron közös erővel kipöccintették a tisztségért vívott elkeseredett kaparásból Manfred Webert, de a bajor tyúklétramászó bajnok holland színészkollégája is hoppon maradt.

Most azonban megint hiperaktív üzemmódba váltott, éppen a sorsdöntő bizottsági pozíciószavazások előestéjén. Most, amikor a baloldal ki akarja túrni a számára nem megfelelő, jobboldali személyeket az uniós biztosjelöltek közül, miközben elvárja, hogy a saját felforgató figurái mind csont nélkül átmenjenek az EP-szavazáson. Ebből a kitúrósdiból egyébként megpróbál oroszlánrészt vállalni a létszáma és ereje fogyatkozásával párhuzamosan egyre agresszívebben kiabáló magyarországi baloldal is.

Timmermans az EP-választásokon még az MSZP mellett kampányolt – történelmi mélypont lett a vége az öklözős keménykedésnek

Timmermans, a rossz ló

Timmermans máig nem képes lenyelni azt a békát, hogy Weber felsülése után őt se engedte belehuppanni Orbán és Macron az Európai Bizottság elnökének pihe-puha bársonyszékébe. Láthatóan igyekszik törleszteni a magyar miniszterelnöknek: ha kell, akkor ellenzéki polgármester-jelölteket fogad Brüsszelben, ha kell, akkor Gyurcsányné Dobrev Klárával kampányol. Ha másért nem, hát azért, hogy valamit fel tudjon végre mutatni amerikai fenntartójának és harcostársának, Soros Györgynek, miután sem a terveit, sem a személyzeti elképzeléseit nem volt képes átültetni a gyakorlatba, és nem tudott nyílt utat építeni a továbbra is lopakodni kénytelen nyílt társadalomnak.

Sőt, nyílt társadalom helyett az európai életforma megőrzése lesz az új, von der Leyen vezette bizottság egyik vállalt célja. Az általános bevándorlásellenesség és a multikulturális társadalommal szemben erősödő fenntartások falán pedig csak átmeneti réseket képesek ütni a haladók, mint például Olaszországban, az egy éven belül várható következő kormányválságig. Ott, ahol minap pont Orbán Viktor adott ízelítőt az európaiságukhoz ragaszkodó helyieknek, milyen érzés az, amikor határozott elképzelései, sőt, megvalósításai vannak egy országnak a saját érdekei megvédésével és a keresztény jövővel kapcsolatban. Lehet, hogy ezekről, az európai baloldal és a nyílt társadalom számára kényelmetlen fejleményekről is magyarázatot kell adnia Timmermansnak.

Céges megbeszélés

Nehéz megfejteni, hogy Soros György miért érdeklődik ennyire Európa ezen, békésebb része iránt, a machinációkra meg ügyeskedésekre mindig kiváló terepnek bizonyuló posztszovjet térség és az örökös polgárháború állapotában ragadt Balkán mellett. Egyes, a lélek kiszámíthatóságában bízó kommentárok Soros György gyermekkorában szerzett sérelmeivel magyarázzák ezt; néhányan egészen odáig mennek, hogy Soros szeretné felégve látni a földrészt. Mások – a jóhiszemű, naiv, optimista lelkületűek – Soros nagy szívét sejtik a csak Európát és az Európai Unió tagállamait érintő ügyek környékén való sertepelésben. Amiben – furcsa módon – nincs vita: Soros támogatja a bevándorlást, csak a módszerek és az indokok természetében van véleménykülönbség.

Bizonyára előjönnek majd olyan részletek Soros és Timmermans trécselése közben, amelyek joggal érdekelhetnék a Timmermanst az Európai Bizottság ügyvezető alelnöki székéig juttató európai választókat. Ám bármennyire is kíváncsiak vagyunk, és bármennyire ránk is tartozna, miről volt szó, várhatóan a szokásos, mindent elkenő semmitmondással fognak fogalmazni a nevük elhallgatását kérő illetékes elvtársak:

Timmermans úr azért találkozott Soros úrral, hogy véleményt cseréljenek az aktuális európai és nemzetközi kérdésekről.

Persze céges titkokat nem szokás csak úgy kiadni, az meg magára vessen, aki elhiszi a baloldalnak, hogy nem céges, hanem népi érdekekért dolgozik.

A néppárt számára pedig fontos tanulság lenne – ha végre képes lenne levonni így több ciklus után –, hogy ha összeáll nagykoalíciózni a szocialistákkal meg a liberálisokkal, akkor hiába övé a legnagyobb frakció, az egyívású baloldali tömörülések már többségben lesznek vele szemben, és sok mindent le tudnak nyomni a torkán. Eleve különös dolog, amikor a legnagyobb, papíron jobboldali pártcsalád veszettül keresi a baloldal társaságát, mert ugyanez a baloldal megtiltotta neki, hogy a többi jobboldali párttal szövetkezzen. Ekkora demokrácia van ott Brüsszelben (és Strasbourgban). És ekkora átláthatóság.