Hogyan shortol Soros György Kínában?

Az elmúlt két hétben rengeteg találgatás látott napvilágot Soros György és Kína viszonyával kapcsolatban. Számos médiaforrás számolt be arról, hogy a kínai hatóságok – nem hivatalos úton – felvették a kapcsolatot a nagybefektetővel és – szintén nem hivatalosan – tárgyalásokat kezdtek arról, hogy a kínai nemzeti fizetőeszköz (a renminbi) ellen ne nyisson spekulatív pozíciókat.  Soros György és az általa korábban kezelt fedezeti alapok nevei több alkalommal felmerültek már különböző nemzeti valutákkal szemben megnyitott spekulatív pozíciók kapcsán. 1992-ben az angol font ellenében indított eladási hullám, 1997-ben pedig a thai baht elleni pozíciónyitás irányította magára a figyelmet. Amennyiben a mostani találgatások megalapozottak, úgy tartani lehet egy esetleges kínai valutaválságtól is?

Kecskés Andrást, a PTE  egyetemi docensét kérdeztük az eseményekről:

Soros György neve többször felmerült, mint különböző nemzeti valuták (pl. angol font, thai baht) ellen spekuláló nagybefektetőé. Mit jelent az, ha egy befektető megtámad egy nemzeti valutát?

A támadás szó helyett szakmailag helyesebbnek mondanám, ha úgy fogalmaznánk, hogy az árfolyammal szemben spekulál a nagybefektető. A nemzeti valutákkal szembeni spekuláció azt jelenti, hogy nagy összegű eladási pozíciók sorozatát nyitja meg egy befektető a pénzpiacon. Ennek az a célja, hogy a későbbiek során – a valuta gyengülése esetén – jelentős nyereséget realizáljon, amikor zárja ezeket a pozíciókat. A hatásmechanizmus éppen fordítottja annak, mintha árfolyam növekedésre spekulálna: előbb ad el, mint vesz, így az az érdeke, hogy csökkenjen az árfolyam és később olcsóbban vehessen, mint amennyiért korábban eladott. A valuta értéke csökkenésének egyik oka éppen a sorozatban megnyitott eladási pozíciók túlsúlya és az ahhoz járuló média figyelem lehet. Ez azért történik így, mert a nagy volumenben befektetők példáját követve, több más befektető is hasonló irányú spekulatív pozíciót nyithat.

Ez érthető, de mit jelent az eladási pozíció felvétele? Hogy lehet előbb eladni mint venni? A nagybefektető ténylegesen valutát ad el?

Nem. A spekulatív eladási pozíciók – és nem kizárólag a devizapiacokon – jellemzően hitelezésen alapulnak és olyan termékek is eladhatók, melyek ténylegesen nincsenek a birtokunkban, csupán eladási célú kölcsönzés útján jutunk hozzájuk. Ez önmagában is válasz arra, hogy kerülhet sor korábban az eladásra, mint a vételre: a kölcsönzött eszközállományt azonnal értékesítjük, de ezt természetesen később vissza kell adni. Hasznunk akkor származhat, ha már egy olcsóbb eszközt tudunk visszaadni a kölcsönzött mennyiségben.

Még ennél is egyszerűbb a helyzet az úgynevezett származtatott ügyleteknél, ahol csak eladási és vételi pozíciókat vásárolunk, mert ilyen esetben csak az eredmény elszámolása történik meg a két egymással szemben álló pozíció tulajdonos között. Az olvasók számára ezt olyan hasonlattal illusztrálnám, mint ha egy fogadásról lenne szó eladói és vevői oldal között: nem vesznek és nem adnak el semmit, hanem aszerint teljesítenek kifizetést, hogy kinek lett igaza az árfolyam alakulását illetően.  A legrövidebben, mint későbbi elszámolással történő ügyletet tudnám jellemezni a származtatott pozíciók nagy részét.

Hogy képes Soros György, vagy más nagybefektetők ilyen nagy volumenű pozíciók sorozatának nyitására?

Úgy, hogy az előbb említett származtatott pozíciók jellemzően tőkeáttételes ügyletek. Ez azt jelenti, hogy lévén – az elmondottak szerint – elszámolás útján működnek, lehetőség van öt-tíz, vagy tetszés szerint akár százszoros nagyságrendben elszámolni a hasznot vagy a veszteséget, de természetesen előre meghatározott szerződési feltételek szerint. A nagyobb tőkeáttételt vállaló befektető nagyobb kockázatot vállal, de ezzel arányosan nagyobb profitra is tehet szert.

Törvényes vagy etikus egy ilyen ügyletkötés?

Törvényes, ha a szabályozott piacokon történik és fennállnak a jogszabályi lehetőségei. Amennyiben egy tranzakció mégsem lenne az, akkor az adott ország felügyeleti hatóságai felléphetnek a piac védelmében. Ilyen esetek lehetnek a tőkepiaci jog szerint például a bennfentes kereskedelem, vagy a piacbefolyásolás. A jogszerűség kérdését azonban mindig a konkrét tranzakció vetületében kell vizsgálni és nem általánosságban az ilyen spekulációk viszonylatában.  2009-ben például felmerült egy Soros György nevéhez köthető fedezeti alap neve a Budapesti Értéktőzsdén az OTP részvényeivel szemben lebonyolított tranzakció kapcsán, melyre akkor a PSZÁF komoly bírságot állapított meg. Nem merültek fel viszont ilyen aggályok az említett nemzeti valuták elleni spekulációk során. Másik részről, ha fenn is áll jogi értelemben vett felelősség egy ilyen helyzetben, az még koránt sem biztos, hogy az alapkezelő felelőssége, hiszen itt menedzseri felelősségről van szó hatáskör és döntési kompetencia alapján. Ettől függetlenül az alap, mint jogi személy természetesen kötelezhető kártérítésre és bírságolható is. Ezután azonban maga is keresettel élhet saját menedzsereivel szemben.

Etikai aggályokat természetesen meg lehet fogalmazni, de hangsúlyoznám, hogy a helyzet sokkal árnyaltabb annál, ahogy azt a média általában a közvéleménynek bemutatja. Ők jellemzően Soros Györgyöt és más nagybefektetőket, mint a gazdaságra kifejezetten káros tranzakciókat lebonyolító pénzügyi mogulokat mutatják be, de ez ebben a formában kisarkítja a valós helyzetet. Az ilyen spekuláció, ha sikeres, valóban hozzájárulhat egy ország nemzeti fizetőeszközének bedőléséhez, ami közrehathat egy szociális krízishelyzet kialakulásában is. Ez nemzeti és egyéni szinten jelentős válságot idézhet elő, ami nagyban erősíti az ilyen tranzakciókkal szemben felmerülő morális aggályokat. Másik részről viszont meg kell jegyezni, hogy a morális felelősség nem biztos, hogy kizárólag befektetői oldalon jelentkezik. A befektető él azokkal a lehetőségekkel, melyeket a jogszabályok és a piac kínálnak, de az olyan államok felelőtlen jegybanki és költségvetési politikája, melyek hagyják, hogy a nemzeti fizetőeszköz árfolyama megalapozatlanul tűnjön erősnek, olyan, mint a felkérés a keringőre. Sérülékeny piaci helyzetüket könnyebb kihasználni, mint a megfontolt költségvetési és jegybanki politikát folytató országokét.

Lényeges az is, hogy bár a Soros György által korábban menedzselt fedezeti alapok sikeresen spekuláltak az esésre, azért a befektető is jelentős kockázatot vállal. 1998-ban például egy Nobel-díjas közgazdászok által irányított fedezeti alap belebukott az orosz tőkepiaci válságba. Így morális szempontból tekintetbe kell venni azt is, hogy a piac a rosszul felvett spekulatív pozíciókat kíméletlenül bünteti. A valuták esésére játszani kétélű fegyver.

És Kína sérülékeny ebben a tekintetben?

Nem mondható sérülékenynek, mert ellentétben például a thai kormány 1997-es helyzetével, Kína a 2007-2009-es válságot nagy deviza-tartalék felhalmozásával zárta és aranytartalékai is jelentősek.

De ez mennyiben jelent védelmet a spekulatív eladási pozíciókkal szemben?

A spekulatív eladási pozíciók lényege, hogy eladói oldalon túlsúlyt alakítsanak ki a piacon. Azonban, ha egy jegybank rendelkezik a megfelelő mennyiségű deviza- és eszköz tartalékkal, akkor a másik oldalról kompenzálhatja a nyomást, hiszen ezeket értékesítve képes folyamatosan vásárolni saját valutáját, ezzel erősítve azt. A jelentős tartalékok nélkül fellépő jegybankok emiatt nem képesek huzamosabb időn keresztül megvédeni a fizetőeszköz árfolyamát. Kína esetében viszont nagyon valószínű, hogy képes lépést tartani az esetleg tömegesen megnyitott spekulatív pozíciókkal is. Az erős kínai állam, hatalmas pénzügyi eszköztartalékaival nagy pofont adhat az olyan befektetőknek, akik megalapozatlanul ugranak a renminbi elleni spekulációba.

De ebben az esetben a Soros György által korábban kezelt fedezeti alapok miért gondolkodhatnak a renminbi árfolyamának összeomlásában?

Amennyiben egyáltalán bebizonyosodik, hogy felvettek ilyen pozíciókat, úgy annak oka valószínűleg nem az, hogy összeomlásra spekulálnak, hanem tartós árfolyamcsökkenésre. Ilyen csökkenés mellett dönthet maga a kínai jegybank is, belátva, hogy a renminbi túlértékelt, ezáltal hátrányos a gazdaság számára, megemelve a hazai termelési és nyersanyag költségeket. Amennyiben lesz kalkulált csökkenés – és egyelőre minden jel ebbe az irányba mutat -, akkor a fedezeti alapok még összeomlás nélkül is jelentős hasznot realizálhatnak a kiszámított árfolyamcsökkenésen keresztül.

De akkor mi állhat a híresztelések mögött a kínai hatóságok és Soros György háttérben zajló párbeszédével kapcsolatban?

Amennyiben úgy történt, ahogy azt a média nyilvánosságra hozta, akkor sem biztos, hogy a két fél között az árfolyam alakulásának irányát tekintve áll fenn nézőpontkülönbség, sokkal inkább a csökkenés lefutási idejét tekintve. Amennyiben például sor került hitelből finanszírozott spekulatív pozíciók megnyitására, akkor a fedezeti alapok részéről komoly érdek merülhet fel a folyamat felgyorsulását illetően, hiszen a hitel kamatai az eltelt idővel arányosan nőnek. Erről azonban hitelt érdemlő információk még nem kerültek napvilágra. Ezzel kapcsolatban beszédes tény, hogy az brit és a thai nemzeti fizetőeszközökkel szembeni spekulációk is mindössze néhány hónapig tartottak.