Stumpf István, aki február elsejétől kormánybiztosként felel a felsőoktatás strukturális átalakításért, a Magyar Nemzetnek adott interjújában elmondta: nem szabad politikai bozótharcok kereszttüzébe állítani a felsőoktatást, hiszen az egyetemeink nemcsak az ország versenyképességének zálogai, hanem a nemzeti identitás letéteményesei is. A felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos szerint szó sincs arról, hogy a vagyonkezelői alapítványok létrehozásával a politika bevonul az egyetemi világba, helyette éppen az ellenkezője történik: a kuratóriumokban most helyet kapnak a tudományos élet, az üzleti szféra szereplői is, így növekszik az egyetemi autonómia. A professzor beszélt arról is, hogy az egyetemi dolgozók két lépcsőben tizenöt-tizenöt százalékos béremelésre számíthatnak, és az új finanszírozási rendszerben a jelenleginél sokkal jobban kereshet majd, aki jól teljesít.
Stumpf István a Magyar Nemzetnek adott interjújában elmondta: az új pozíciójában fő feladata a magyar tudástőke színvonalának emelése és az egyetemi modellváltás koordinálása lesz. A kormánybiztos szerint kérdés, hogy a hazai felsőoktatás képes-e a digitális, illetve globális változások által megkövetelt történelmi kihívásoknak megfelelni. Hangsúlyozta: az intellektuális tőkébe való beruházás Magyarország versenyképességnek a záloga, ezért az elmúlt években már többször is megpróbálták kicsit felkavarni az állóvizet, eddig nem túl sikeresen. Annak ellenére, hogy vannak kiugróan szép teljesítmények, és az alacsonyan fizetett oktatók közül sokan kiteszik a lelküket, összességében a hazai felsőoktatás lemaradt a világ, sőt, Közép-Európába élmezőnyében is, és inkább a középszerűség jellemzi. Stumpf szerint nem szabad tovább olyan struktúrába pénzt költeni, amely nem tudja hozni az elvárt minőséget. Jó iránynak nevezte a konzisztóriumok felállítását, amelyekkel egyre több piaci szereplő került be a döntéshozatalba. Amikor a kormány elfogadta a Fokozatváltás a felsőoktatásban című ágazati stratégiát, akkor a megváltozott piaci környezetbe akarta megfeleltetni a felsőoktatást. Véleménye szerint a mostani változás történelmi kihívás és egyben nemzetstratégiai kérdés, ezért nagyon nem mindegy, hogyan használják fel az előttünk álló időszakban ideáramló, igen jelentős forrásokat.
Átalakítások és politikai reakciók
Arra a kérdésre, hogy számít-e valamelyik intézménynél komolyabb ellenállásra, azt válaszolta: a politikai viták az SZFE kapcsán éleződtek ki és a nagy vidéki egyetemek csatlakozási szándékának bejelentése után sokak számára világossá vált, hogy napjaink egyik legnagyobb kihívásáról van szó. A legfontosabb, hogy az egyetemi menedzsmentet, az oktatókat és a hallgatókat is érdekeltté kell tenni a változásokban; tudatosítani kell az érintettekben, hogy a most létrejövő alapítványok közérdekűek és közcélúak. Elmondta, hogy addig, amíg az állam biztonságos finanszírozására folyamatosan lehetett számítani, sokan hátratették a kezüket, mert úgyis megjön majd a pénz, de ezután szeretnék visszaadni a tudás elismerését és az iskolateremtő tanáregyéniségek megbecsülését. Arra a kérdésre, hogy célja-e a kormánynak, hogy minden állami intézmény átálljon az új fenntartási modellre, nemmel válaszolt. Hangsúlyozta: ha az intézmények kérik, és a szenátus megszavazza, akkor a kormány nyitott az egyeztetésekre, de egyáltalán nem akar nyomást gyakorolni az egyetemekre.
Stumpf István beszélt arról is, hogy összesen közel harminc állami egyetem van, és a most jelentkezetteket is belevéve tizenöt intézményt érint a modellváltás. A kormánybiztos szerint téves az a megközelítés, miszerint az állam, a politika be akarna vonulni az egyetemekre, illetve az azokat irányító kuratóriumokba. Ehelyett inkább az ellenkezője igaz: állami fenntartású intézményekről lévén szó, eddig a jogokat kizárólagosan az érintett tárcák, a miniszterek, vagyis a politikusok gyakorolták, ehhez képest most az intézmények nagyobb szabadságot kapnak a gazdálkodásban, az irányítás pedig egy, kifejezetten csak az adott egyetemhez kötődő, stratégiai döntéshozó grémiumhoz kerül. A kuratóriumokban helyet kapnak az adott egyetemhez személyesen is kötődő helyi szakemberek, üzletemberek, egyetemi professzorok, a tudományos élet egyéb szereplői, és persze politikusok is, de ők a korábbi állapottal szemben már nem lesznek domináns szereplők. Elmondta, vannak az átállással kapcsolatban disszonáns hangok Pécsett és Szegeden is, de bízik benne, hogy a végén mindenki be fogja látni: szükséges a változás.
Arra a kérdésre, hogy a szabadabb gazdálkodás konkrétan mit jelent, és mi lesz majd az alkalmazottak státusával, elmondta: a szigorú, esetenként túlcentralizált és túlbürokratizált közbeszerzési szabályok eddig rendkívül nehézkessé tették a beruházások és egyéb nagyszabású programok elindítását. Ehelyett most nagyfokú szabadság köszönt be azáltal, hogy a modellváltó intézmények kikerülnek az államháztartási törvények alól. A dolgozóknak pedig nem kell attól tartaniuk, hogy átkerülnek a munka törvénykönyve hatálya alá, hiszen a közalkalmazotti státus számos kedvező elemét – például utazási kedvezmények, kollektív szerződés – továbbvihetik. A bér- és létszámgazdálkodásban rugalmasság várható, a dolgozókat ezentúl teljesítményarányosan finanszírozhatják. Ez azt jelenti, hogy akár sokkal jelentősebb fizetésekre is számíthatnak, akik jól teljesítenek. Az állami ígéret egyébként az, hogy kétszer tizenöt százalékot emelnek az egyetemi dolgozók bérén, 2021-ben és 2022-ben.
Az állam további szerepével kapcsolatban hangsúlyozta: az alapítói és fenntartói szerepe szűnik meg azáltal, hogy átadja a vagyont az egyetemeknek, az alapító fenntartói jogokat pedig átadhatja a kuratóriumoknak. Ezzel a vagyonjuttatással több intézménynek is jelentős kezdőlöketet adtak a későbbi gazdálkodáshoz; ilyen volt például a kecskeméti vagy a gödöllői egyetem. Lényeges azonban, hogy ezután sem vonul ki az állam a felsőoktatás finanszírozásából. Hosszú távú szerződéseket köt az egyetemekkel, amelyekben rögzítik, hogy az adott időszakban hány hallgatót finanszíroz. Állami ösztöndíjas hallgatók tehát továbbra is lesznek, létszámukat három–öt éves megállapodásokban szabályozzák majd. Megmarad a tudományos minősítések szabályozása, a felsőoktatás akkreditációs szabályozása is. A legfontosabb, hogy egyensúlyban legyen a három szereplő: a tudomány képviselői, az üzleti szféra és az állam. A szakmai autonómiának, a kutatás, az oktatás szabadságának meg kell maradnia. Ez alaptörvényi és egyben versenyképességi feltétel is.
Jelentős a lemaradás nemzetközi összehasonlításban
Az interjúban szóba került az is, hogy nemzetközi összehasonlításban nem állnak jól a magyar egyetemek, de a kormánybiztos szerint több olyan egyetemünk is van, amelyek jó eséllyel javíthatnak a modellváltás nyomán a rangsorokban elfoglalt pozícióikon. Példaként említette a Corvinust, amely mára saját maga finanszírozza a hallgatóit. Véleménye szerint a Corvinusnak néhány éven belül reális lehetősége van a kiugrásra, Közép-Európában az első öt közé kerülhet. De nagyot ugorhat felfelé az agráregyetem is, ha csak a kitűzött célok nyolcvan százaléka megvalósul. Nagyon jól teljesít az Állatorvos-tudományi Egyetem, művészeti területen pedig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemtől várhatunk sokat. Ezen a ponton megjegyezte: a MOME volt az első, amely maga szeretett volna változtatni az állami fenntartáson.
Finanszírozás és tervek
Arra a kérdésre, hogy mire fordítják az ágazat támogatására bejelentett ezerötszáz milliárdot, Stumpf István elmondta: a 2021 és 2026 közötti időszakra készített tervek szerint a teljes összegből kilencszázötvenöt milliárd forint megy a strukturális átalakításra. Ebből szeretnének például minőségi ösztönző rendszert kialakítani a dolgozók számára, ebből költenek az infrastruktúra fenntartására, oktatási, művészeti tevékenységre. A képzési szerkezet reformjára, a felnőttképzés megújítására, digitális átállás támogatására és az akkreditált vizsgaközpontok felállítására százhetvenkét milliárd forint jut, a tudományos, innovációs parkok és a nemzeti laboratóriumok létrehozására pedig háromszáznyolcvankét milliárd forint. Hangsúlyozta, hogy az ezerötszáz milliárd forint összességében igen jelentős pénz, ekkora összeget soha nem látott még a felsőoktatás, éppen ezért nagyon nem mindegy, hogyan költik el; egy megmerevedett, megalvadt struktúra nem tudná jól hasznosítani. Megjegyezte, hogy ez a pénz nem kifejezetten csak a modellváltó egyetemekre megy, hanem az összes állami intézményre együtt.
Arra a kérdésre, hogy kormánybiztosként mivel kezdi a munkáját, elmondta: először is szeretné végiglátogatni a modellváltás előtt álló intézményeket, hasznosítva a már átalakult egyetemektől beérkező pozitív és negatív tapasztalatokat az újonnan csatlakozók számára. A következő évek fejleményeitől függ majd, mi lehet a többi állami intézménnyel, például a Műegyetemmel vagy az ELTE-vel. Az elmúlt húsz évben tömegoktatássá és diplomagyárrá vált a felsőoktatás, kevés olyan modell alakult ki, ahol igazi tanáregyéniségek valójában komoly tanítványokat tudtak kinevelni. A most elindított átalakítás legfőbb célja az, hogy a minőség irányába mozduljon el a rendszer.
Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: MTI/Vajda János
Facebook
Twitter
YouTube
RSS