Szabolcs Attila: Nemzeti minimum

A 2018-as esztendő vaskos évfordulókkal, sorsfordító időkre emlékeztet. Ha tetszik, figyelmeztet.

• A szerző országgyűlési képvielő, a Nemzeti Összetartozás Bizottság alelnöke / PolgárPortál

100 éve, hogy véget ért az első ipari méretű öldöklés, az I. világháború, amely jól bizonyította, hogy a rohamos technikai fejlődés eredményeit az ember minden lelkiismeret-furdalás nélkül a pusztítás szolgálatába állítja.

Akadnak történészek, akik szerint 1918-től számíthatjuk a „legújabb kort”. Annyi bizonyos, hogy ezer éves társadalmi viszonyrendek robbantak szét a szó szoros értelmében. Európa, amely szellemi és anyagi vívmányaival modern háborúba rántotta a világot, a sebeit nyalogatta. Az új világ hajnalán a nagy nyugati nemzetek halottaik milliói fölött esküdtek, hogy ilyet még egyszer nem tesznek. Globális – nemzetek közötti – szövetségek létrehozásával próbálták orvosolni a traumát, és úgy kezdték, hogy a veszteseket megalázták, meglopták, Magyarországot kirabolták, darabokra tépték.

100 éve Európa megijedt a saját „felvilágosult” eszméitől, és még újabb utópiákat kreált. Orosz földön már a bolsevik szocializmus véres alapjait teszik le, a németek egy része pedig már akkor a revansra készül, ami aztán még nagyobb pusztulást hoz. A második világégést.

100 éve szinte folyamatosan erőszak és háborúk a jelzőcövekei az úgynevezett modern világnak. Mi magyarok nagyon meg kellett tanuljuk ezt a modernista leckét, a zavaros ideológiák, nemzetek feletti utópiáit.

Ma, a háborús erőszak, és a kultúrák, népek keveredését hirdető világmegváltók korában, minden eddiginél nagyobb a szükség a nemzeti összetartozásra, és ennek gyakorlására.

2013.február 5-én – éppen öt évvel ezelőtt – kitűztük a székely zászlót Budafok-Tétény polgármesteri hivatalára. Gyakoroltuk a hivatásunk.

Szolidaritásra biztattunk minden magyart, hogy álljon ki a székelyek autonómia törekvése mellett, vállalják az összetartozást Erdély népével. Ne hagyják, hogy lábbal tiporják őshonos nemzeti jogaink. Ne hagyják a 100 év tartó elnyomást, a lassú sorvadást, a beolvadást. Álljunk békésen a sarkunkra.

A felhíváshoz több tízezren csatlakoztak. Magánemberek, civil szervezetek, egyházak, önkormányzatok sokasága lépett az utunkra.

A székely zászló szimbólum lett: a szabadság, a szolidaritás és a nemzeti összetartozás XXI. századi magyar jelképe.

Nem csak a székelyeknek és Erdélynek jelentett óriási erőt mozgalmunk, hanem minden magyarnak, akik a Felvidéken, Kárpátalján, a Délvidéken vagy az Őrvidéken 100 éve élnek elszakítottságban.

Öt esztendő nem nagy idő, kis korszak; de számvetésre, erőteremtésre apropó.

Magyar jövő csak akkor lesz, ha a mindenkori magyar állam és a polgárai, az egységes, összetartozó magyar nemzetért munkálkodnak a Kárpát-hazában. Ez a nemzeti minimum.

(A Csepel-sziget szívében, Szigetszentmiklóson, a Madarász utca közössége magyar és székely lobogók kitűzésével zászlóoszlopot újított 2018. február 5-én Tóth Ottó János portáján. A gazda öt évvel korábban 2013. február 5-én, a székely zászló mozgalom indulásakor a hírekből értesült a szolidaritási kezdeményezésről. Felbuzdult, zászlóoszlopot állított. Az 5. évforduló napján, a régi, szakadt zászlókat közösségi eseményen a helyiek, és Szabolcs Attila, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottság alelnöke, az első zászló kitűzője cserélték újakra. Fotó: Szabó László)

(Forrás: PolgárPortál)