Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatója a Mandinernek nyilatkozva elmondta: ha egy beruházó úgy dönt, hogy Magyarországra telepíti egy üzemét, akkor a hazai jogszabályi környezet ismeretében teszi ezt meg. Vagyis azért jön ide, mert az itteni „játékszabályok szerint akar játszani”. A szakértő úgy látja, az előírások betartása mellett nem kell tartani attól, hogy az üzem elszennyezné az ivóvízkészleteket.
Ha egy beruházó úgy dönt, hogy Magyarországra telepíti egy üzemét, akkor a hazai jogszabályi környezet ismeretében teszi ezt meg, vagyis azért jön ide, mert az itteni „játékszabályok szerint akar játszani”
– szögezte le a Mandinernek Litkei Máté hozzátéve, hogy minden olyan állítás, amely szerint a felépülő új üzemek vezetői a jövőben biztosan meg fogják szegni a rájuk vonatkozó előírásokat, vagy hogy a hatóságok szemet hunynának ezek felett, csupán rosszindulatú feltételezések.
Pont a korábban megvalósult hasonló beruházások világítanak rá, hogy nem csak az üzemekre vonatkozó jogszabályi előírások és a hatóságok tevékenysége garantálja a biztonságot, de sok esetben az országos és helyi civil szervezetek és a média is folyamatosan figyelemmel kísérik az üzemek működését. Ha valaki súlyos környezetvédelmi hibát vét, azt nem lehet leplezni”
– mondta el a Klímapolitikai Intézet igazgatója.
Litkei Máté elmondta azt is, hogy a legtöbb ipari létesítménynek a környezethasználati engedélye tartalmaz bizonyos engedélyezett kibocsátást, aminek az az oka, hogy a legtöbb szennyező anyag bizonyos koncentráció alatt nem okoz humánegészségügyi kockázatot vagy komoly környezeti kárt.
Vagyis a meghatározott externális határértékek betartása esetén a vizsgálat alapján összességében nem rontja az ott élők egészségét, a környezet állapotát és a lakosság életkörülményeit”
– fogalmazott. A szakértő emlékeztetett, hogy például egy pékség is jár szaghatással, zajhatással, még sem kérdezzük meg, hogy szükséges-e kenyeret sütni.
Litkei elmondta, hogy ehhez hasonlóan társadalmilag elfogadottak az autógyárak, elektronikai termékeket gyártó üzemek, pedig mindegyik jár valamilyen fokú környezetkárosítással. Hozzátette, ha mérlegre tesszük az előnyöket és a hátrányokat, például szembe állítjuk az okozott környezetkárosítást az üzem számára előírt fatelepítéssel, az úthálózat felújításával, bővítésével, a plusz adóbevételek által lehetővé váló infrastrukturális beruházásokkal, az újonnan létrejövő munkahelyekkel, az ingatlan állomány értéknövekményével stb., akkor sok esetben az ipari beruházások felé billen a mérleg.
A szakértő szerint érdemes leszögezni, hogy a debreceni akkumulátor gyár rendes üzemelése során nem kell azzal számolni, hogy mérgező vegyületek, nehézfémek vagy egyéb súlyosan szennyező anyagok kerülnek majd a levegőbe, természetes vizekbe vagy talajba. Ilyen értelemben az üzem zárt rendszert alkot.
A gyár a déli ipari parkban épül fel, így a lakosságot érő zajártalom nem várható, de értelemszerűen minden jelentős ipari tevékenység megnövekedett járműforgalommal járhat”
– szögezte le a szakértő.
Litkei a keletkező hulladék sorsáról is beszélt. Elmondta, hogy ami hulladékként keletkezik a N-Methyl-Pyrrolidon oldószer.
A Sóskúton felépülőt Dongwha Electrolyte NMP újrahasznosító üzeme az akkumulátor gyártás fenntarthatóságát segíti elő”
– tette hozzá. A szakértő világossá tette, Szigetszentmiklóson a SungEel Hitech Hungary Kft. üzemében már most is lemerült lítium-ion akkumulátorokat, valamint a gyártásukból keletkezett hulladékokat dolgoznak fel. Az akkumulátor gyár vízkészletre gyakorolt lehetséges hatásairól pedig Litkei elmondta, hogy Debrecenben a napi kitermelhető vízmennyiség 75 ezer köbméter (ennyi érkezik a rétegvizekhez), a Keleti-főcsatorna felől pedig 30 ezer köbméter érkezik. Hozzátette: A város napi vízigénye 40 ezer köbméter, a csúcs vízigénye pedig 60 ezer köbméter, a CATL napi vízigénye pedig mindhárom ütem megépülése után 20 ezer köbméter lesz naponta, melynek 85 százalékát nem ivóvízzel, hanem tisztított szennyvízzel, szürkevízzel elégítenék ki. A szakértő szerint tehát egyértelműen kijelenthető, hogy rendelkezésre áll elegendő víz, a gyár az ipari park 25 ezer m3-es vízkvótájának is csak egy töredékét használja fel. A Klímapolitikai Intézet igazgatója úgy véli, hogy a jogszabályi előírások betartása mellett nem kell tartani attól, hogy az üzem elszennyezné az ivóvízkészleteket.
(Mandiner / Kiemelt kép: Qilai Shen / Bloomberg / Getty Images)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS