Fél év. Ennyit adott magának Solti Péter a Klebelsberg Központ vezetője. Az EMMI intézményirányítási és finanszírozási rendszer kialakításáért felelős miniszteri biztosa a PestiSrácok.hu-nak kifejtette, hat hónap elég lesz arra, hogy a cinikus hangok, a rendszer bírálói megismerjék őt és a hozzáállását, és rájöjjenek, az elindult vagy folyamatban lévő változások mind-mind az oktatás ergo a gyerekek jövőjét szolgálják. Az új elnök derűlátó a folytatást illetően és nyitott mindenkire, akinek szívügye a közoktatás. A cél, hogy az idei évben megoldódjon minden probléma – például az iskolák elavult fűtésrendszereinek korszerűsítése, vagy az átvett iskolák technikai személyzetének fizetés-és béren kívüli juttatásának kérdése, hogy végre ne a tűzoltás, hanem a fejlődés, a modernizáció legyen terítéken.
Nem mondhat túl jó éveket maga mögött a Klik a 2012-es megalakulása óta. A szervezet pont azt nem tudta „megoldani” amiért létrejött. Nem volt hatékony a szervezet irányítása, képtelen volt ellátni a feladatát, mint gazdálkodási szervezet, olyannyira, hogy a többszöri konszolidáció ellenére, újabb és újabb adósságspirálba került, a végén pedig már a legszükségesebb kiadásokat sem tudta fedezni. A hivatal Achilles-sarka volt a kommunikáció is. Bár tavaly átalakult a struktúra és rendeződött az adósság, de a megítélés változatlan maradt. Mennyire volt nehéz, egy ilyen háttérrel elvállalni a vezetői szerepet?
A feladatban rejlő kihívás és a szépsége inspirált, hogy elfogadjam a felkérést. Tavaly, amikor megváltozott a koncepció, és a szervezet elmozdult a decentralizáció irányába, abban már tervezés szintjén részt vettem. Mivel egyetértettem a lépéssel, könnyebben tudtam az operatív irányításba bekapcsolódni. Ennek egyik fontos feltétele volt, hogy a szervezet likviditási helyzetét rendbe kellett hozni 2016-ban. A pénzügyi stabilizáció kellett ahhoz, hogy az idei évtől egy jó szervezet építésére lehessen koncentrálni.
Hezitált, mielőtt igent mondott?
Persze, gondolkodni kellett rajta. Amikor először megérkezett hozzám a felkérés, akkor azt kellett végigvenni, hogy mindez milyen közép-és hosszú távú célokkal, feladatokkal jár. Két dolog volt, ami megérlelte bennem a döntést. Az egyik, hogy sok szempontból hasonló a munkamódszerem Palkovics László államtitkáréhoz, és azonosulni tudok az elképzeléseivel. A másik pedig, hogy közben megtörtént a jogszabályi megalapozás. Azt gondolom, hogy ennek a megvalósításában a múltamból eredően segíteni tudok az intézményrendszernek.
Jelent plusz kihívást, hogy a sikertelen évek miatt, most egyfajta „handicap”-el indul?
Igen. De az én szerepem az is, hogy az a működési mód, amelynek a hatékonyságában hiszek, az hatással legyen majd a szervezet imázsára. Ez is egy fontos cél, hogy javuljon a Klebelsberg Központ megítélése.
Még a múlthoz kapcsolódva. Mi a garancia arra, hogy nem ismétlődik meg, ami korábban és a Klik nem halmoz föl újabb nagymértékű adósságot?
Két szó: következetesség és együttműködés. Amikor hozunk egy döntést, akkor mindig fel kell mérni annak a hatását. Amikor egy költségvetés tervezésénél nekiállunk azon gondolkodni, hogy milyen szakmai tervet szeretnénk a jövőben megvalósítani, akkor meg kell nézni az ehhez szükséges feltételrendszert. Ha ezt következetesen minden évben megfelelő módon, a megfelelő szereplők bevonásával tesszük, akkor egy kiszámítható rendszert teremtünk. A másik az, hogy nem szabad úgy kezelni a köznevelés-irányítási rendszert, hogy abban kizárólag a fenntartó képviselői, a tankerületi központok vezetői, illetve az iskolaigazgatók tartoznak bele, mert az oktatás a helyi közösségépítés nagyon fontos eleme. Ki kell alakítani a helyi szereplőkkel – legyen az egyházi, nemzetiségi fenntartó – illetve az önkormányzatokkal egy olyan viszonyt, egy olyan aktív együttműködést, amelyben tőlük is megkapjuk azokat a visszacsatolásokat, amelyek hozzátesznek és erősítik az egységet. Velük együtt lehet egy jó irányítási rendszert kialakítani.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Korábban az EMMI intézményirányítási és finanszírozási rendszer kialakításáért felelős miniszteri biztosa volt, és részt vett a felsőoktatásban működő kancellári rendszer kialakításában. Miben segítik majd a korábbi tapasztalatok?
Nagyon sok a hasonlóság, de legalább ugyanannyi eltérés is van a felsőoktatási fenntartói intézményirányítási és a köznevelési fenntartói intézményirányítás között. Minden ilyen típusú rendszer akkor tud működni, ha a fenntartó elkötelezett abban, hogy az intézményrendszerét ismerje és annak problémáit gyorsan és hatékonyan kezelje. A kancellári rendszer létrehozásának az volt az oka, hogy a fenntartó, csak részben ismerte a felsőoktatási intézmények problémáit. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) vizsgálatai folyamatszabályozási hiányosságokat tártak fel az intézményeknél. A kancellári rendszer kialakítása ezt a hiátust hivatott pótolni. Itt az volt a komoly kihívás, hogy a felsőoktatási intézmények vezetői megértsék, a kancellár megjelenése, a rektor számára lehetőség, hogy a feladatára tudjon koncentrálni a működtetés helyett, a kancellár dolga pedig a gazdálkodási-és szervezetirányítási folyamatok kézben tartása. A köznevelésben ellenben a fenntartó problémája a centralizációból, az igazi kihívás pedig az intézményrendszer nagyságából ered. A túlzott központosítás működési zavarokat okozott a rendszerben. Ezért a centralizációnak meg kell találni azt a fokát és mértékét, ami által egy ilyen hatalmas intézményrendszer, egy 600 milliárdos költségvetéssel bíró szervezet, amelyben száztízezer alkalmazott dolgozik, és nyolcszázezer gyermekért felel, biztonságosan tudjon működni. A hasonlóságot a két rendszer között a költségvetési problémák adták. A megoldás kulcsa az előre jól megtervezett folyamatokban van, ehhez minden adatra szükség van, vagyis, hogy kik, mennyiért, hogyan és milyen feltételek között dolgoznak. Ha rendelkezünk ezekkel, onnantól lehet tervezni. Ez megtörtént már tavaly is, és ezt kell folytatni idén és a későbbiek folyamán is, hogy a rendszer hatékonyan tudjon működni.
A számmisztika szerint 2017, az újrakezdés éve… A Klebelsberg Központ életében is új időszámítás kezdődött, az új év, új vezetőket hozott. A kétkedők azonban nem hisznek benne, hogy ezek illetve az új név és a negyedére csökkent tankerületi központok valódi változást jelentenek. A bírálok szerint az átalakulástól nem lesz nagyobb mozgástere az intézményvezetőknek, nem lesz nagyobb önállósága az iskoláknak, nem csökken a döntések útja, a legszélsőségesebb vélemények szerint pedig, semmi nem fog változni. Ön szerint mitől lesz most mást, mint korábban? Hová szeretne eljutni idővel a működésben?
Minden vezetőnél azt kell megnézni, hogyan képes megvalósítani az elképzeléseit. Az én megítélésem is értelemszerűen akkor fog majd kialakulni, amikor látható lesz, hogyan dolgozom és alakítom ki azt a működési módot, amitől a tavaly elindított rendszer működni tud. Optimista vagyok és bízom abban, hogy sikerül meggyőzni az összes szereplőt arról, hogy a szándék nemes, a módszerek megfelelőek. Ha a következetesség és az együttműködés az én munkámban érvényesülni tud, és nem lesz kételkedés azzal kapcsolatban, hogy az állami fenntartó a jól működő rendszer elkötelezettje, akkor az én megítélésem is kifejezetten jó lesz. Véleményem szerint tavaly nyár óta sokat gyorsult a kommunikáció. Az én szerepem pedig az, hogy még gyorsabbá és zökkenőmentesebbé váljon úgy, hogy közben a döntések megalapozottsága egyre mélyebb.
És mi „deadline”?
Fél év. Fél év alatt a szereplők, akikkel közösen dolgozunk a megoldásokon, meg fognak ismerni engem és a módszeremet. Itt gondolok a Klebelsberg Központ munkatársain keresztül a tankerületi központok vezetőin, az iskolaigazgatókon át egészen az önkormányzatokig, mindenkire. De a minisztérium és a szakszervezetek is idesorolandók, egyszóval mindenki, akinek konkrét elképzelése van arról, hogyan szeretne részt venni az együttműködésben. Aki együtt akar működni, azzal együtt fogok tudni működni. Mindenki, aki segíteni akar, annak az ötletét be fogom tudni csatornázni. Fél év szerintem elég erre. A mostani tanév vége pedig egy jó mérési pont lesz. Akkor kaphatunk először objektív képet a szervezet hatékonyságáról, a szereplők közti kapcsolatról ezáltal az én munkámról is.
Mi az a pont, amikor elégedett lesz?
Nincs olyan rendszer, amit ne lehetne jobbá tenni. Ilyen szempontból én mindig örök elégedetlen leszek. Akkor dolgozunk jól, amikor azt látom majd, hogy nyugalom és stabilitás van minden Tankerületi Központban, és nem az alapvető működési problémákkal kell foglalkoznunk.. Ez egyébként már az elmúlt egy év során is sokat javult, gyorsabb lett a szervezet reagálóképessége, de természetesen van még hová fejlődni. Itt vannak például az extrém hideg miatt előforduló fűtésrendszeri meghibásodások. A korábbi viszonyokhoz képest a Tankerületi Központok és az adott iskolák is hatékonyabban reflektáltak a problémára. Azt szeretném, ha idővel ilyen eredményesen orvosolnánk kevésbé érzékeny eseményeket is. Ha ez megtörténik, és nem arról olvasok, hogy a Klebelsberg Központtal vagy a Tankerületi Központokkal mi a helyzet, az már nekem megnyugvást jelent.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Kétkedők, bírálók, kritikusok. Tanítanék Mozgalom, Civil Közoktatási Platform, az elmúlt esztendő tanártüntetéseinek „legismertebb” szereplői. Mit gondol róluk?
Az összes olyan kritikát, amely a szervezetet éri, meghallgatjuk, amennyiben azok szakmai jellegűek, örömmel fogadjuk. A negatív vélemények egy része a fenntartói irányításhoz kapcsolódik, nekem ezekre a kérdésekre és problémákra kell figyelnem. A Köznevelési Kerekasztalra a kormányzat mindenkit vár és meg is hív, aki tényleg szeretné az oktatás ügyét előre vinni. Mivel az Ön által megnevezett szervezetek az állammal szemben fogalmaznak meg elvárásokat, én azt gondolom, az a leglogikusabb és célszerűbb, ha ezeket a kerekasztalon vitatják meg. Ezeknek a vitáknak ugyanis ott van a terepe, amelyeknek az eredményeit megfelelő módon lehet aztán a végrehajtási pontokhoz, így a Klebelsberg Központhoz is visszacsatolni.
A Civil Közoktatási Platform dolgozta ki a Kockás Könyv című anyagot, amely szerintük „Kiút az oktatási katasztrófából”. Az elemzésben szó van a túlcentralizáltságról is, hogy sem intézményi, sem pedagógusi szinten nem maradt autonómia. Ön esetleg olvasta?
Sok érdekes felvetés található a Kockás Könyvben. A többség esetében még a Kockás Könyv megjelenése előtt már kormányzati lépések születtek. A decentralizáció is egy ilyen kérdés. Tavaly nyáron született erről jogszabály, amelynek a következetes végrehajtása az én egyik feladatom. Azt gondolom, hogy a decentralizáció szükségességében nincs vita. Lehet persze arról beszélgetni, hogy a decentralizáltságnak milyen módja és formái vannak. Erre a Köznevelési Kerekasztal ülésein van lehetőség.
Mit gondol arról, hogy a tanárok ügye mögé bújva, és azon felkapaszkodva, van olyan, aki politikai babérokra tőr? Pukli István, aki tavaly még a Tanítanék Mozgalom vezéralakja volt idén politikusként folytatja?
A politika egy fontos és jelentős dolog a mi életünkben, de az én működésemet és az irányaimat nem az határozza meg, hogy Pukli István hogyan képzeli el a jövőjét, ez rá tartozik, és nem rám. Az összes olyan szereplőnek, aki az oktatás kérdésben a nyilvánosság elé állt akár közvetlen módon, akár egy szervezeten keresztül, annak azt tudom mondani, hogy megvan a lehetőség, hogy a véleményét megfelelő helyen előterjessze és arról tárgyaljunk. Ennek a terepe a már említett a Köznevelési Kerekasztal. Természetesen mindenkinek joga van ahhoz, hogy megmozdulásokon is kifejtse a gondolatait, de nekem a Klebelsberg Központ elnökeként nem ezzel, hanem a rám bízott feladatok ellátásával kell foglalkoznom. Tiszteletben tartom mindenkinek a véleményét.
Múlt héten még arról szólt a fáma, van hat település, ahol továbbra sincs megállapodás az átadás-átvételről. Jelenleg, hol tartanak ezek az ügyek?
483 esetben megtörtént az iskolák átadás-átvétele. Ahol nem született megállapodás, ott a miniszteri határozat rendezte a kérdéseket. Ezt a határozatot végre kell hajtani, és ebben többnyire együttműködnek az önkormányzatok a tankerületekkel. A legtöbb polgármester és képviselő-testület belátta, hogy a gyermekek, a helyi közösség érdeke, hogy a fenntartóval pragmatikus együttműködés legyen. Az említett hat településes esetében bízom abban, hogy idővel ezek az önkormányzatok is belátják: nincs alternatívája az együttműködésnek. Hogy ez mikor történik meg, azt nem lehet megjósolni, remélhetően a politikai érdekeket felülírja a gyermekek érdeke.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Az ötvennyolc tankerületi központ mindegyike önálló költségvetési szerv. Mekkora összegből gazdálkodnak évente? Mi a tól-ig határ?
A tankerületi központok éves költségvetése 3 és 18 milliárd forint között mozog. Az összeg attól függ, hogy az adott tankerületi központ milyen iskolaszerkezettel, mekkora gyermek-és pedagóguslétszámmal dolgozik. A legnagyobb tankerületben 22 ezer gyermek tanul, míg a legkisebben ez a szám 2300 fő környékén van. A méretekből adódóan nagyon eltérő a feladatmegosztás is. Másként kell irányítani egy budapesti tankerületi központot, mint mondjuk a miskolcit. A mi feladatunk megtalálni ebben az eltérő sajátosságú rendszerben a közös pontokat, protokollokat az esélyteremtés, a minőségi oktatást biztosító környezet megteremtése érdekében. Én pedig mint a Klebelsberg Központ elnöke segítem ebben az iskolákat és a tankerületi központokat egyaránt.
Az előre megtervezett költségvetésen túl számolnak tartalékkal? Egy olyan pluszforrással, amihez hozzá lehet nyúlni, ha történik egy nem várt esemény. Pl. itt van az elmúlt hetek időjárása, ami több iskola esetében kihozta a fűtésrendszer hibáit.
Rendelkezésre áll a megfelelő tartalék az olyan esetekre, mint ami most az extrém hideg kapcsán is kijött. Tudjuk, több iskolában adódott probléma a fűtésrendszerrel. Nem tudhattuk előre, hogy milyen telünk lesz, de fontos volt, hogy olyan büdzsé álljon rendelkezésre, amellyel a 2017-es év biztonságosan finanszírozható. Az első év végén tudjuk majd megnézni, mekkora az optimális tartalék. Addigra lezárul minden olyan folyamat, amely az átalakítással függ össze.
Említette a fűtésrendszert. Befejeződtek az állapotfelmérések az átvett iskolákban?
Az állapotfelmérés mélysége is volumene differenciált kérdés. Első körben, még tavaly az önkormányzatok jelzései, illetve az intézménybejárások alapján kaptunk egy képet arról, hogy milyen műszaki állapotban vannak az iskolák. Most, hogy a vagyonkezelői feladatot megkapták a Tankerületi Központok, kötelességük még egyszer megvizsgálni az ingatlanok műszaki állapotát. A nyílászáróktól, a tetőszerkezeten keresztül a fűtésrendszerig mindent. Ez egy hosszabb folyamat, de véleményem szerint néhány hónap alatt minden problémát feltárnak, és hamarosan a megoldási tervet is elkészítik.
Terveznek fejlesztéseket az iskolákban?
Nagyon sok komplex tervünk van, amihez megfelelő pályázati konstrukciók állnak a rendelkezésünkre. Van állami program is, amely ezt segíti. A TTT program a tanterem, tanuszoda és tornaterem korszerűsítésekre irányuló fejlesztéseket fogja össze. Itt is azt kell szem előtt tartani, hogy az infrastruktúra a gyermeklétszámhoz igazodjon, és ki tudja szolgálni a XXI. századi igényeket. Fontos, hogy a régiós fejlesztések úgy valósuljanak meg, hogy a meglévő területi különbségek csökkenjenek. A ma még kevésbé jól felszerelt intézményeket kell felhozni a megfelelő szintre.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Mikor kapja meg az átvett iskolákban dolgozó műszaki személyzet a fizetését, illetve hogyan oldódik meg az juttatások kérdése az esetükben?
Minden tankerületi központ önálló költségvetési szerv, önálló költségvetési lehetőségekkel és jogosítványokkal. A cafetéria mellett sok más munkáltatói megoldás is létezik a jövedelmek kiegészítésére, emelésére. A tankerületi központ vezetője például közvetlen illetményelemeket is be tud emelni, illetve lehetősége van munkáltatói döntésen alapuló kereset-kiegészítés biztosítására is, amennyiben ennek megvan a fedezete a költségvetésében. Az önkormányzatoktól átvett dolgozók mindegyike kap fizetést február elején.
Volt szó róla, hogy ha az önkormányzatok szeretnék, beszállhatnak az állam mellett a működtetésbe. Született már közös üzemeltetésről szóló megállapodás?
Például az extrém hideggel összefüggésben felmerült fűtésproblémáknál az érintett iskolákat korábban üzemeltető önkormányzatok sok esetben jelezték, hogy részt vállalnak a helyreállításban. Erkölcsi kötelességüknek érezték, hogy január 1-től nem teszik a fel a kezüket, és mondják azt, hogy nekik semmi közük az adott iskolához, hiszen nyilvánvaló, hogy például egy január másodikán nem működő kazán nem a tankerület irányítása alatt került ilyen állapotba. Pozitív és nemes gesztus, hogy felajánlották a segítségüket, amely megint csak az együttműködésnek az egyik alapja lehet. Meg kell nézni, hogy milyen téren van még együttműködési lehetőség, és azokat ki kell használni a helyi közösség, és elsősorban a diákok érdekében.
Hajnal Gabriella lett a szakmai elnökhelyettes. Ő korábban szakszervezeti oldalon harcolt az oktatás jobba tételéért, tagja volt a pedagógusok sztrájkbizottságának is. Mi az amiben biztosan rá fog támaszkodni?
Nagyon fontos, hogy Hajnal Gabriella iskolaigazgató volt. Tehát közvetlen tapasztalata van arról, hogy az iskolaigazgatóknak milyen mozgástérre van szükségük az eredményes vezetői munkához. Nagy előny, hogy aktív tagként részt vett a pedagógusok sztrájkbizottságában, mert van véleménye az ott elhangzott javaslatokról, és tudja, hogyan lehet ezeket beépíteni a rendszerbe. Látja azt is mekkora mozgástér van, amikor sztrájktárgyalást folytatunk. Ez nemcsak az intézményirányítás szempontjából előny, hanem a sztrájkbizottság oldaláról is. Kulcsfontosságú az ő munkája a döntéshozatalban, mert érti mindkét oldal igényeit. Hajnal Gabriella segítségével megfelelő mozgásteret tudunk majd biztosítani a jól megalapozott szakmai döntésekhez.
Címlapfotó: PestiSrácok.hu/Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS